Magyarország emlősfaunájának egyik legritkábban lencsevégre kapható, megjelenése miatt házi kedvencként tartott rokonával nagyon könnyen összetéveszthető, rejtőzködő életmódú képviselője Európa-szerte előfordul, populációi azonban számos országban, így hazánkban is fogyatkoznak. A kiváló vadász hírében álló macskaféle jövője veszélyben forog, helyzete mégsem reménytelen.
A ragadozók (Carnivora) rendjének macskafélék (Felidae) családjába tartozó, számos alfajjal rendelkező vadmacskát (Felis silvestris) rendkívül nehéz terepi körülmények között elkülöníteni a hozzá rendkívül hasonló színezetű elvadult vagy elkóborolt házi macskától, illetve hibridjüktől. Általánosságban elmondható, hogy a vadmacska szőrmintázata halványabb a házi rokonáénál, teste zömökebb, végtagjai robusztusabbak, fehér bajuszszálai fejlettebbek, fülkagylói arányosan kisebbek, farka pedig tompa végű és dús szőrzetű. Testhossza 47-80 cm, farokhossza 24-28 cm, tömege 4-5 kg.
A vadmacska főként az emberi zavarástól mentes, megfelelő búvóhelyeket biztosító, nyílt területeket is magában foglaló erdőségekhez és bozótosokhoz kötődik. Magányosan él, az éjszakai órákban aktív. Napközben sziklaüregekben, fák odvaiban vagy ágain, fa- és rőzserakások alatt vagy kotorékában tartózkodik. Magyarországon a Dráva-síkon, a Mecsekben és a Villányi-hegységben, a Dunántúli- és az Észak-magyarországi-középhegységben, valamint az Alföld (elsősorban a Tisza) ártéri erdőségeiben élnek számottevő egyedszámú populációi, ezek ugyanakkor egyre inkább elszigeteltté válnak. Északnyugat- és Közép-Magyarországról napjainkra teljesen eltűntek a vadmacskák. Az állománybecslést és a populációs trendek felállítását nagyban nehezíti rejtett életmódja, valamint a házi macskával fennálló hibridizációból fakadóan nehézkes azonosítása.
Ragadozóként elsősorban kisemlősöket (mezei pockok, erdeiegér-fajok, üregi nyulak), kisebb mennyiségben madarakat, békákat és termetesebb bogarakat fogyaszt, olykor azonban döggel és növényi eredetű táplálékkal is színesíti menüjét. Zsákmányát vagy aktívan keresi és becserkészi, vagy egy helyben várakozik felbukkanására. Kedvencként tartott rokonával ellentétben sosem fogyaszt házi kosztot.
Párzási (úgynevezett pacsmagolási) időszaka az év első hónapjától márciusig tart. A nőstény 63-66 napnyi vemhességet követően április-májusban hozza világra átlagosan három utódát. Fészkét rendszerint sziklák vagy fák üregeiben, illetve farakások alatt alakítja ki. A vakon születő apróságok 4-5 hetesen merészkednek ki először biztonságos vackukból, és 10-12 hetesen már anyjukkal indulnak zsákmányt szerezni. Négy hónaposan válnak önállóvá, hamarosan pedig felbomlik a család. Az ifjú hímek és nőstények egyaránt 10 hónaposan válnak ivaréretté, a kandúrok azonban gyakran csak később kezdenek el részt venni a szaporodásban. A vadmacskák élettartama - természetes körülmények között - akár a 15 évet is elérheti.
A vadmacska hazai állománycsökkenésének hátterében elsősorban természetes élőhelyeinek leromlása vagy feldarabolódása, valamint a házi macskával történő hibridizációja áll, de a közúti gázolások, a kutyatámadások és az illegális elejtések negatív hatásai is számottevők lehetnek.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2017. december - 2018. januári számában.
