Egy kincsekkel teli lakatlan szigetért nem feltétlenül kell repülőre ülni. A Kisalföld síkságából kiemelkedő, 431 méter magas vulkáni tanúhegyen az ember és a természet különleges alkotásai olyan közelségben sorakoznak egymás mellett, hogy a fotelből rájuk keresni alig gyorsabb, mint élőben végiglátogatni őket.
Sziklák és erdők világa, távoli várromok és mezők felfedezése, pihenő a kilátóban vagy a szőlőskertek alatt: élmények, amikhez jellemzően nem elég néhány száz métert sétálni a parkolótól, hanem egész napos túrák csúcspontján és végén, minden végtagra kiterjedő, kellemes fáradtság mellett jutalmazzák meg a túrázót. Itt, Magyarország legkisebb borvidékén viszont mindez egy alig két óra alatt körbesétálható területen megtalálható. Kezdőknek tökéletes, nem kiépített belépő első túraélményeik felé, sokat látott természetjárók számára pedig különleges összefoglaló gyűjtemény, a vizeket leszámítva, hazánk minden szépségéből. A Somló csodája talán nem is egyik-másik sziklájában vagy kápolnájában rejlik, hanem abban a különleges környezetben, amely szinte észrevétlenül öleli körbe a látványosságokat, és amelynek közelebbről nézve minden négyzetmétere egyedi és megismételhetetlen.
Szőlőskertek az orgonák alatt
A 3,5 millió éves Somló a Dunántúl bazaltsapkás tanúhegyeinek egyik legszebb képviselője. Devecser környékén, akár autóból, akár vonatból nézve, a síkságból kiemelkedő, összetéveszthetetlen, sötét tömbje már messziről feltűnik. A hegy bazaltjának jellegzetessége, hogy a levegőn hamar elváltozik, fehér foltossá válik, és apró törmelékké esik szét, így meglehetősen alkalmatlan építőanyagnak. Ennek köszönhető, hogy a Somlón nem éktelenkednek felhagyott kőbányák sebei.
Neve valószínűleg onnan ered, hogy az emberi tevékenység előtti időkben szinte teljes egészben sombokrok borították. A lejtők kiváló szőlőtermő adottságait már a római időkben is ismerték, a középkorban pedig már szigorú szabályok gondoskodtak a minőségi bor termeléséről, a szőlők tulajdonjogának helyben maradásáról, illetve a természeti környezet védelméről is. A legjobb borok főleg a vulkáni talajnak és a lejtőket érő napsugárzás kedvező beesési szögének köszönhetik minőségüket.
A Somló déli oldalának szőlőültetvényei a támfalrendszer újjáépítése óta egészen a bazaltformációkig kapaszkodnak. Itt teremnek a legjobb szőlők, bár a hegy adottságai miatt az északi oldal is alkalmas a minőségi szőlőművelésre
Az ásványi anyagokban leggazdagabb talajok a hegyoldal magasabb régióiban, a sziklák tövében találhatók, de a hegylábi talaj kalcium- és nyomelemtartalmát is dúsítja a lemosódó bazaltmálladék. A szőlő érlelésének kedvez a nagy tömegű, sötétszürke bazalt hőelnyelő képessége is: a kőzet a nappal elnyelt hőmennyiséget éjjel visszasugározza, így a szőlők az egyenletes, meleg környezetben, ideális körülmények között fejlődhetnek. A hegyen szinte kizárólag fehérborszőlők nőnek, fő fajtái az olaszrizling, a juhfark és a furmint. A somlói borok nagy extrakt- és alkoholtartalmuk, robusztus savaik miatt nem a mindennapi gyors fogyasztás italai. A népi hagyomány a somlói juhfarkot a nászéjszakák borának tartja. A legenda szerint Mária Terézia parancsára a Habsburg hercegeknek somlói bort kellett inniuk a nászéjszakájukon, hogy biztosítsák a fiú utód nemzését, valamint hosszabb távon férfiasságuk megőrzését.
Az 1888-as filoxérajárvány és az 1940-es évek államosításai sokat ártottak a somlói szőlőkultúrának, de az elmúlt harminc évben számos új szabályozás, fejlesztések, illetve a helyi borászok szakértelme segített visszaterelni a szőlőművelést a régi kerékvágásba. 1997 óra a hasonló geológiájú és bortermelő kultúrájú Ság hegy és Kis-Somlyó is a Somlói borvidék része.
Hegymászás a Kisalföldön
A hegy tövében a szántóföldeket gondosan ápolt kertek és változó méretű szőlőültetvények váltják fel Az autók vagy a kerékpárok akár itt is hagyhatók, hiszen itt már nincsenek nagy távolságok, viszont lépten-nyomon különleges kerítések, csodás kőfalak, présházak sora, a magasabb térszíneken pedig egyre látványosabb panoráma vonja marára a figyelmet. Fentről már jól látható, hogy a hegy szoknyája korántsem szabályos csonka kúp alakú, számos kisebb völgy és dombtető is tarkítja. Ezek szinte ösztönösen vezetik a tekintetet a távoli tájak, a hullámzó szőlőültetvények és a mindenhol megbúvó különleges részletek között, legyen az akár egy szépen faragott kerítésoszlop, kút vagy ablakdísz. A dűlők és sziklák nevei (Apátsági dűlő, Kinizsi-szikla) hegy évezredes múltjáról mesélnek.
A szőlők között három kápolna és számos eredeti állapotban fennmaradt, száz évesnél öregebb présház áll, a vizet két többé-kevésbé állandó forrás és egy, ma már sajnos nem működő, de eredeti állapotában fennmaradt taposókút adja. A 300 méteres tengerszint feletti magassághoz közelítve az egyre meredekebb hegyoldalt már erdő borítja. A szőlők fölé magasodó sziklák napsütésben, esőben vagy éppen ködös időben, a barna és a szürke ezernyi árnyalatában pompáznak, amit április második felében a szirti ternye mindent beborító, aranyló virágai is ékesítenek. A kevésbé meredek, erdős, bokros lejtőket oszlopos elválású bazaltformák fogják közre. A hegycsúcshoz közeledve az északi lejtőket a jóval magasabb hegyekre jellemző bükkerdő borítja, amelynek alját márciusban hóvirágszőnyegek borítják.
Emlékek a középkortól a parkolóig
A bazaltsapka északi mellékcsúcsán álló somlói vár a Dunántúl talán leghangulatosabb várromja, amelyet (az alapvető állagmegóváson kívül) eddig elkerültek a nagyobb felújítások, és ez nem feltétlenül rossz hír. A tatárjárás után épült erősség évszázadokon át a gazdag szőlőbirtokok és mezővárosok őrzője volt, a mohácsi vész után pedig végvárrá vált. Kis mérete, valamint az akkorra már elavultnak számító kiépítettsége ellenére kiállta a kisebb ostromokat, sőt még a Rákóczi-szabadságharc idején is fontos szerepe volt.
A somlói várat a műemlékvédelem az 1950-es években vette gondjaiba: a romokra veszélyes fák kivágása és a meggyengült falak megerősítése után még hosszú évekig gyönyörködhetünk benne
A vártól a sárga jelzés alig ötszáz méteres szakaszán hamar a Somló 431 méteres csúcsára érünk. A hegytetőn áll az 1931-ben épült Szent István-kilátó, amelynek nyitvatartási ideje 2015-ben a 11 és 17 óra közti időszakra korlátozódik pénteken, szombaton és vasárnap, de előzetes bejelentkezés alapján más időpontokban is látogatható, a földszinti büfében pedig nemcsak úti elemózsiát szerzeményezhetünk, hanem a hegy borait is megkóstolhatjuk. A kilátó felső szintjéről tiszta időben a Nyugat-Dunántúl jelentős része belátható: a Kőszegi-hegységtől a Magas-Bakonyig például több mint 300 kilométernyi kéktúraszakasz helyszíneit követhetjük végig, s a Tapolcai-medence tanúhegyei mellett még a Balaton vize is megcsillan.
A kilátó tövében padok, tűzrakó helyek és focipálya is várja a Kisalföld „hegyi levegőjén” kikapcsolódni vágyókat. A csúcsról délkelet felé ereszkedő, panorámás turistaút a hegy fennsíkjának alsóbb szintjére vezet. A tölgyfacsoportokkal tarkított, hatalmas mezőn bármelyik irányba indulva látványos pihenő-, piknikező- és labdázóhelyek várnak, a fennsík peremén álló sziklák tetejéről pedig a hegy alatti táj is belátható.
Somlóvásárhely felé ereszkedve hangulatos kőlépcső vezet vissza a szőlők közé. Innen már csak egy meglepően rövid, csupán néhány perces út van hátra a Kisalföld síksága felé, sietni ugyanakkor itt sem érdemes. Az út menti borospincékben nemcsak a hegy kincseit kóstolhatjuk meg, de szinte valamennyi kérdésünkre kimerítő választ kaphatunk. A válaszok pedig épp olyan pozitívak lesznek, mint szinte miden kép és részlet, amellyel a Somló újra és újra meglepi a látogatóit.
A cikk megjelent a Turista magazin 2015. novemberi számában.
Kapcsolódó cikkeink:
Festői kastélykerttel vár Doba
