Ennél ideálisabb félnapos, gyerekbarát túrát tényleg nehéz összehozni a főváros környékén.
Az egész úgy kezdődött, felhívott a nővérem, hogy ugyan ajánljak neki egy félnapos, gyerekbarát túrát szombatra, amikor is igazi KIRÁNDULÓIDŐT vélt felfedezni az időkép előrejelzéseiben. Tapasztalatból tudom, hogy a nővérem kéréseit nem lehet elmismásolni, mert addig szívja az ember vérét, amíg mozog, ezért gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal, és bedobtam neki egy régóta tervezett célpontomat.
Ha ilyen időt jósolnak, vétek otthon maradni. Itt éppen elhagyjuk Budaörsöt a Mogyoró utcán
Bár sokszor megfordultunk már gyerekekkel a Budaörs feletti dombokon hegyeken, a Sorrento híres szikláihoz valahogy sosem jutottunk még el, pedig minden egyes erről szóló írás után elhatároztam, hogy ez lesz a következő. Annál is inkább, mert a háztartásomban fellelhető három- és hatéves kisfiú úgy vehető rá a legkönnyebben a túrázásra, ha be van lógatva valami izgalmas célpont. Az érdekes formájú és pláne beszédes nevű sziklák kimondottan ilyenek, így jutottunk el a Pilisborosjenő melletti Teve-sziklához, a Szentbékkállai-kőtengerhez vagy a sukorói Gyapjúzsákhoz, ezért ezúttal sem volt nehéz dolog meggyőzni őket. Ugyan Sorrentóról még nem hallottak korábban, de megígértették velem, hogy „jól fog kinézni”.
Szombat reggel még nem tudták, hogy ez vár rájuk
Az időkép előrejelzése tényleg bejött szombatra, ennél klasszabb kirándulóidőt rajzolni se lehetett volna: napon „egyszálpolós”, a fák között pulcsis, szóval tökéletes. A nővéremmel és három csemetéjével Budaörs felett, a Sóvirág utca legvégén beszéltük meg a találkozót, itt van egy kis parkolóféleség, és innen a Meggy utcán indultunk el a sárga kereszten, amely hamarosan becsatlakozott a piros kereszt jelzésű útra, amelyről azt kell tudni, hogy a KFK-ig visz fel.
Budaörs határában még jó pár hasonló vityilló málladozik, pár év, és hatalmas családi házak virítanak majd a helyükön
Utunk első pár száz métere a Budaörs feletti elhagyatott hétvégi kulipintyók között vezetett, de lefogadom, hogy pár éven belül ezt a részt is beborítják majd a lakossági kockaminimál házak és mediterrán paloták, amelyek lassan, de megállíthatatlanul kúsznak felfelé a szűk, meredek utcákon. A piros kereszt jelzést követve egy rövidke erdei ösvényen haladtunk, majd a jelzés egy széles földútra vezetett, amelyről már le sem tértünk, ugyanis ez - megkerülve a Szekrényes-hegyet - gyakorlatilag belefutott a Sorrento szikláiba, amelyeket az utolsó métereken a sárga jelzésen értünk el. Ez így leírva nem hangzik túl izgalmasnak, de a Csíki-hegyeken bandukolva lépten-nyomon olyan kilátásba botlik az ember, hogy percekig le tud állni nézelődni.
Minden magára valamit is adó kissrác bottal kirándul, lehetőleg többel
A nálunk lévő öt gyerek papírforma szerint viselkedett: a négy kisfiú (kezükben egy-egy bottal) hol egymást, hol az út melletti bokrokat csépelte, míg az egy szem 14 éves kamasz lány a világ nagy dolgain merengve bandukolt mellettünk. Így értünk el a sárga jelzésig, ahol letérve a földútról a Sorrento sziklái között találtuk magunkat. Ezek az izgalmas formájú mészkőképződmények állítólag onnan kapták a nevüket, hogy hasonlítanak az olaszországi Sorrento tengerparti szikláira. Akármi is legyen az igazság, a gyerekek nem voltak tekintettel az évmilliókkal ezelőtt elhunyt tengerlakó lényekre, mert azonnal felmásztak a megkövült üledékekre, mindezt úgy, hogy a botjaikat se rakták le, ami komoly bravúr.
A híres Sorrento-sziklák tényleg nagyon szépek élőben, bónusz, hogy szép kilátás is nyílik a fák között
Kábé félórás piknik után kezdtünk el szedelőcködni, és bíztam benne, hogy a mintegy 3 kilométeres utat valamivel gyorsabban fogjuk megtenni, mint idefelé, de azért indulás előtt kíváncsiságból ránéztem a frissen telepített geoládás appra, és örömmel láttam, hogy mindössze pár méterre tőlünk van egy láda, amelyet a gyerekek egy róka után kajtató vizslafalka lelkesedésével kutattak fel. Szerencsére a láda - népszerű célpont lévén - tele volt apró játékokkal, amelyekből tudtak válogatni, és azzal sem volt gond, hogy mit rakjanak vissza a frissen zsákmányolt kincsek helyére, mert a gyerekek zsebeiben valahogy mindig van néhány kis játék „vész esetére”.
Így néz ki egy gyerekbarát geoláda, tele kincsekkel. Igazi kapudrog a túrázáshoz
A kincskereséstől fellelkesülve szerencsére a legkisebb, hároméves kiscsóka is kibírta az autókig tartó visszautat, így összesen - beleszámítva az előre-hátra rohangálásokat is - közel hét kilométert nyomott le, amivel megdöntötte a Gyadai-tanösvényen felállított 6 kilométeres rekordját, és fülig érő szájjal kászálódtak be az autóba.
Így juthatsz oda
A Sorrento szikláit többféle módon is megközelíthetjük, akár „felülről” is a KFK-itól, ha nem kisgyerekekkel vagyunk, akkor tuti, hogy Budaörs legszéléről vágunk neki a túrának a sárga sávon, hogy a Huszonnégyökrös-hegyet megmászva végigmenjünk a Csíki-hegyeken. A lenti térképen jelöltem az általunk bejárt útvonalat, az egyes pontnál hagytuk az autókat, majd a piros kereszten mentünk a Farkas-hegyig, ott letértünk a jelzésről, de maradva a földúton megkerültük a Szekrényes-hegyet, és a sárga sávra rátérve értük el végül a Sorrentót. Visszafelé ugyanezen az útvonalon mentünk a gyerekek miatt, mert a sárga sáv is jó lett volna, de az egy keskenyebb erdei ösvény, és a kicsiknek még jobban fekszik a szélesebb földút, ahol szabadabban tudnak hadat viselni egymással és a külvilággal.
A lila csík jelöli az általunk bejárt útvonalat
Kapcsolódó cikkeink:
Öt kirándulás, amit a gyerkőcök is imádni fognak
Izgalmas tanösvények apával és anyával
A budai hegyeknek a tavasz is jól áll
