A Csíki-hegyek a Budai-hegység legdélebbi röge, a Sorrento pedig ennek egy kiemelkedő, látványos sziklaképződménye. Sokan az olaszországi Sorrento városának tengerparti szikláihoz hasonlítják, a neve is innen ered.
Egy szép, napsütéses reggelre ébredve elhatároztuk, hogy útra kelünk Budaörs irányába. Titkon dédelgetett álmom volt, hogy a tavasz hírnökére, kökörcsinre bukkanunk. Budaörsön, a Tárogató utca végénél parkoltunk le, majd innen már gyalogosan csatlakoztunk a Csíki csárdától induló sárga sáv jelzéshez. Alig pár métert haladtunk felfelé az emelkedőn, bal kéz felé - kis kitérőt téve - egy magas, magányos fenyőfa árnyékában csodálhattuk meg először a városi panorámát. Már utunk elején feltűnt, hogy fenyves, tölgyes erdei avart taposunk, ami jórészt az ide telepített fenyőknek köszönhető. Az első kereszteződésnél a sárga kereszt jelzés irányába tértünk le és hamarosan a Huszonnégyökrös-hegyen találtuk magunkat. A hegy szokatlan nevéhez két legenda is fűződik.
Ilyen a panoráma a 288 méter magas Huszonnégyökrös-hegyről Budaörs irányába
Az egyre ritkuló fenyők közül kisétáltunk, majd egy sziklacsúcsra értünk, ahonnan többek között a német-magyar katonai temető aprónak tűnő síremlékeit láthattuk magunk alatt. A lenyűgöző kilátásban gyönyörködve csak egy felreppenő hollópár zavarta meg a csendet. Hosszasan néztük őket, miközben kiterjesztett szárnyaikkal vitorláztak felettünk. A fenyők zöldjétől eltekintve az erdő még őszies színekben pompázott. Csak a felhők mögül időnként ránk mosolygó nap langyos melege, a sárgán pompázó apró tyúktaréj és az út mentén előbukkanó, hagymásnak tűnő növénykék friss zöldje jelezte, hogy a tél már biztosan a végét járja. Miután visszatértünk az eredeti jelzett utunkra, a Szállás-hegyet és a Szekrényes-hegyet érintve haladtunk a Sorrento gerincének irányába. Hol keskeny ösvényen, hol autók által járt szélesebb, murvás úton közelítettünk célunk felé. Jobb kéz felől, a fák közül kitekintve a Törökugratót és a budaörsi házak tetejét láthattuk a magasból. Több ponton is padokon megpihenve nézhettünk le a településre és a fölötte magasodó fenyvesekre.
A hegy kialakulása során keletkezett törésvonalak közelében egykoron előtörő hőforrások helyenként vörösesre színezték a dolomitot, amit gyakran észleltünk is, miközben az ösvényt tarkító kőzetdarabokat kerülgettük. A hegytető sziklagyepjeinek élővilága még téli álmát aludta, hiába reménykedtünk az írásokban szereplő, itt élő vadvirágok sokaságának felbukkanását. Egy jó darabon utunk már-már egyhangúnak tűnt, csak a sétáltatott, jókedvű kutyák látványa tette azt változatossá. A sárga kereszt leágazódása után már kezdtem azt hinni, hogy eltévedtünk, de a Csillebérc irányból közeledő turisták látványa eloszlatta kételyeimet: közeledtünk a célunkhoz.
Ritkává váló fenyves közepén láttuk meg a sziklákat. Sorrento tengerparti sziklái valószínűleg maradandóbb élményt jelentettek volna, de ezek itt, a Budai-hegység jellegzetességeiként, mégiscsak a mieink. Ebben a tudatban jártuk körül és csodáltuk meg őket, és vidáman pózoltunk körülöttük egy-két fénykép erejéig. A háttér sokkal lenyűgözőbb látványt nyújtott, a fenyőágak haragoszöldje által keretezett képben tekintetünk a távolt fürkészte. A meredek hegyoldalból ereszkedve jobban a lábunk elé kellett nézni, mert a csúszós talaj szinte gurult a cipőnk talpa alatt. Így vettük észre, hogy kisebb csoportokban apró, buzogányszerű, szőrös növénykék törnek elő a sziklagyepből. Fotóapparátusommal a lehető legközelebbről örökítettem meg a számomra csodaszámba menő látványt. A várva várt kökörcsin bimbói voltak ezek. A virágok még nem bontakoztatták ki teljes pompájukat, számomra mégis ez jelentette az egész kirándulás fénypontját. Elragadtatva sétáltunk vissza a már ismert útvonalon, miközben azt számolgattam, hogy kedvező időjárás esetén a bimbókból mikor válik láthatóvá ez a sejtelmes szépség. Már biztos, hogy ide visszatérünk.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. áprilisi számában.
A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.
Kapcsolódó cikkeink:
Budai Térképkör - avagy, ami a térképen kifér
6 kirándulás, ami turira bejön a kisebbeknek is
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
