Szlovákiába szervezett túráink jelentős részét főként a nagy kétezresek, leginkább a Tátra vidékére „hegyezzük ki”. A határhoz közelebb található, 1000 méter körüli hegycsúcsok mellett rendszerint csak elutazunk, hiszen ilyenekből idehaza is akad bőven. Bár érthető ez a hozzáállás, de sok szépséget, számos különleges atmoszférával bíró vidéket, tájat, túraútvonalat hagyunk ki, annak ellenére, hogy alig pár kilométerre találhatóak az államhatártól.
Španí lazba magam is csak véletlenül jutottam el. Egy rádiósversenyhez kerestem Magyarország irányába nyitott, erdővel ritkásan borított hegytetőt. Egy besztercebányai rádiós ajánlotta a Jávoros déli nyúlványán elterülő fennsíkot, ahol csak néhány elszórt házacska képez laza településszerkezetet. A „laz” nevet (többesszámban: lazy) sok helyütt megtalálhatjuk a szlovák turistatérképen. A legtökéletesebb fordítás éppen a „szer” lehetne, ha nem kopott volna már ki a magyar köznyelvből. Az Őrségben láthatunk ehhez hasonlatosakat, ahol a gyönyörű tájban csupán néhány házacska áll.
Bár a Tátra közelében vagyunk, a Felvidéken, mégis visszaköszön az őrségi hangulat
Španí laznak mindössze 8-10 állandó lakosa van, és körülbelül két tucat ember jár ide rendszeresen a hétvégi házába. Van egy igen kiváló helyre épült, de komfortját tekintve erőteljesen lepukkant, olcsó turistaháza sok-sok férőhellyel, egy rádió-adótornya, egy meteorológiai radarállomása, valamint egy néhány éve megnyitott, nem hétköznapi kempingje.
A Glamping főépülete körül tökéletes a nyugalom
Régóta járok ide túrázni, kikapcsolódni, de az még nekem is új volt, amikor előző este felfedeztem egy online térképen a Glampinget. Magával a szóval is először találkoztam. Ez az új keletű angol kifejezés a camping és a glamorous jelző (jelentése: elbűvölő) vadházasságában fogant, de jelentését azonnal megértettem, amikor felértem a 600 méter magas hegyhátra, és lefordultam az idegenforgalmi objektum felé. Egy angolul kiválóan beszélő, kedves szlovák hölgy fogadott. Bettynek hívják, megismertem holland férjét, Marcot is, és egy francia barátjukat, akiről hamarosan kiderült, hogy nevét soha nem leszek képes sem kiejteni, sem megjegyezni, valamint az is, hogy ő tulajdonképpen egy vendég munkás, azaz olyan turista, aki ledolgozza szállásdíját.
Erre a hajnalra érdemes felébredni a hegytetőn
Tennivaló pedig van itt bőven. Bettyék az elbűvölő tájba óvatosan és kulturáltan rejtik el újabb és újabb, turistaszállásként szolgáló, garázsnyi méretű sátraikat, amelyekben franciaágy és bútorok várják azokat a hozzám hasonló őrülteket, akiknek élvezetet jelent egy ilyen ponyvás lakosztályból lesni a lenyugvó nap fényében a völgyben legelő kecskét vagy az átfutó szarvascsordát. Állítólag medve is megfordul ezen a vidéken, de a magyarok hiányoznak.
Túrázás közben csodás panorámák látványával gazdagodghatunk
A holland házigazda büszkén sorolta a japán, amerikai, angol, német, francia vendégeket, de magyar turistákkal nem nagyon találkozott. Én voltam a második, mert pár éve megelőzött egy eltévedt egyetemista honfitársam. Balassagyarmat ide alig 20 kilométer légvonalban. Hitetlenkedve hallgattam a fiatal holland urat, aki maga is turistából lett állandó lakos - addig járt ide, amíg a mesebeli táj és (gondolom) Betty mosolya végleg itt nem marasztalta.
Nem kértem tőlük szállást, pedig felajánlották, csak megköszöntem a kávét és a kellemes beszélgetést, és folytattam az utam a hegytetőre, ahol a régi, kopott és vörösre festett turistaház előtt, az adótorony tövében, fantasztikus panoráma várja a természetjárókat. Innen kelet felé lehet a távolba meredni. Itt táboroztam le a tűzrakó helynél, mert ezt a tájat szerettem volna másnap hajnalban fényképezni. Mosolyogva konstatáltam, hogy már megint a kék sáv jelzéssel jelölt turistaúton fogok éjszakázni, csak nem a magyar, hanem a szlovák kéktúrán. Egy hatalmas, fából ácsolt kettős kereszt nézi itt már régóta a messzeséget. A magyar és a szlovák államiság egyik fő jelképére írt feliratot a rémségesen lassan csordogáló, roamingos mobilnet segítségével fordítottam le. A „žít naplno” azt jelenti, hogy élj teljes életet. Idefent hatványozottan éreztem, milyen igaz ez a felszólítás. A napszálltát azonban nem itt terveztem megélni, ezért elindultam arra kaszálóra, ahol évekkel azelőtt táboroztam.
A Jávoros hegyvonulatai egymással párhuzamosan nyúlnak dél felé
Egy meredek szakadékban letörő fennsíkra igyekeztem, ahol hét évvel azelőtt úgy vettem részt a rádiósversenyen, hogy napokig nem találkoztam más emberrel. Ez most sem volt másként. Innen pár kilométernyire egy szép geológiai képződmény (Kamenná žena, azaz a Kőnő) is várja azokat, akik nem ragadnak le a fennsíkon, mint ahogy én tettem. A lehetetlent próbáltam meg itt: leképezni számotokra ezt az elragadó tájat a fény és a gépek segítségével.
A megszokott, régi kulcsosházfeeling lesz osztályrészed a hegy másik szállásánál
A nyugodt éjszakában csak én voltam nyugtalan. Próbáltam nem gondolni a Budapesten hagyott komfortzónámra, de az valahogy mindig betüremkedett. Érdekes, hogy az adótorony vörös fénye mégis megnyugtatott. A hajnal első napsugarai jobb ébresztőnek bizonyultak, mint a mobilon beállított szadista hangok. A májusi reggel ködében úszó hegyvidék látványa, a Jávoros délre futó, párhuzamos nyúlványai ismét remek fotótémák voltak számomra a korai ellenfényben. A gondosan bekészített reggeliről is elfeledkeztem.
A magyar nyelvű Pátria Rádió adását innen is sugározzák
Néhány perc autóutat követően Kékkő várához érkeztem. Nem véletlenül komálta ezt a történelmi helyet Balassi Bálint költőnk is. A várból szép kilátás nyílik a településre és környékére, és szerencsémre mindenütt pipacsok nőttek, még az omladozó várfal réseiben is a vörös szirmú növények virítottak. A környékben több, a magyar irodalom szempontjából jelentős emlékhely is található. Alsósztregován Madách kastélyában emlékezhetünk a tragédia szerzőjére, míg Mikszáthfalván (korábbi nevén: Szklabonyán) Mikszáthék otthonában tudhatunk meg még többet a jeles íróról, újságíróról.
A kékkői panoráma az óvárból ingyen van
Kékkő várában csak készpénzzel lehet fizetni, forintot nem fogadnak el, csak eurót. Sajnos nem sikerült megnézni a vár kiállításait, köztük a bábtárlatot, így inkább úgy döntöttem, hogy felfedezem magamnak a Budapesthez legközelebb található, 1000 méter feletti hegycsúcsok egyikét, a Selmeci-hegység legmagasabb pontját, az 1009 méter magas Szitnyát.
A Szitnya csúcsáról éppen keletnek, a Jávoros hegység irányába tekintünk vissza
A csúcson két turistaszállás is található, az elmaradhatatlan adótorony tőszomszédságában. Az egyik a négyzet alaprajzú, patinás, zsindelyes, évszázados menedékház, a másik egy szocreál tákolmány, amelyet az oldalára festett gyermekrajzok sem tudnak megszépíteni. Ráadásul tervezői arra sem ügyeltek, hogy a csúcson megpihenő turista látómezejébe ne lógjon bele a palatető, így kicsit lehangoló az összkép, de a kilátás kárpótol. A panoráma Magyarország felé nyitott. Éjszaka a magyar főváros fényszennyezését is „megcsodálhatjuk”, de a Börzsöny és a Mátra még kevésbé tiszta időben is látható, egy különleges perspektívából.
Kapcsolódó cikkeink:
Bakancsos kalandok a Káposztafalvi-karszton
