1 / 22

Tapolcán egy gyors kajálásra beugrottam a buszpályaudvarhoz, de siettem is rögtön utána vissza, mert indult a vonatom Tapolcáról Sümegre. Közben azon gondolkodtam, hogy milyen hülye is vagyok, 15 perces vonatút után napokat töltök majd azzal, hogy visszamásszak Tapolcáig. Sümegen a szépen felújított vasútállomás forgalmi irodája előtt van a bélyegző, mellette egy faládákból összeállított kis vonatot is megnézhetünk.
 

2 / 22

A vasútállomást elhagyva az első ház újra lenyűgözött: a kertben álló fehér állatfigurák csodás háttereként műaranyozott osztású ablakok, az ablakokban lila művirágok adnak valami egészen csodás összképet. Ebben az utcában van egy ritka szakasz is, ahol a 4 jelzés (kék, piros, sárga, zöld) együtt halad. Sümeget már megnéztem korábban, így most csak áthaladtam rajta. Az utolsó házakat elhagyva néhány kecskegida mekegett lelkesen, utána már csak a távvezetékek óriási tartóoszlopai, majd balra egy felhagyott krosszpálya mutatták a városi élet jeleit. A földút lassan leereszkedve éri el a vasúti síneket, ezek keresztezése után néhány száz méterrel lehet egy kis kitérőt tenni a Sümegi Bazaltbánya vasútállomás felé. Itt az út élesen elkanyarodik, az aszfaltút elérésekor újabb kanyar jön.

3 / 22

Így térünk rá a sarvalyi vadászházhoz vezető útra.

4 / 22

Amely a bélyegzőnek is otthont adó házig visz fel.

5 / 22

Az erdészházhoz felérve jobbra forrásvíz is csörgedezik, balra lejjebb a nagyobb erdészeti épületek sorakoznak. Fentebb elvileg Sarvaly falu egykori épületeihez visz egy P, majd kék L jelzés, de ezt nem találtam meg - lehet, hogy az erdészet elkerítette a területét. Így mentem tovább az úton, ami ebben a kereszteződésben vett kanyart. Az emelkedést idővel enyhe lejtés követi. Útközben hatalmas területeken, rengeteg medvehagymával találkoztam.

6 / 22

Egy idő után elértem egy ma már elég nehezen észrevehető egykori erdészház romjaihoz. Előtte jókora rét terül el, a háznak már csak egyes falai állnak.

7 / 22

Figyelni kell, mert ennél a résznél újabb kanyart vesz, földút visz a fák között. Amikor ezen kiértem egy szélesebb útra, egy rókával futottam össze. Az új útra balra kell fordulni, de csak úgy 200 méter erejéig, utána jobbra felfelé indul meg a hegymászás. Jó meredek rész jön, de nem túl hosszan, később enyhül az emelkedés foka. A Fekete-tótól nem kell sokat várni, csupán egy fekete földes, mocsaras mélyedést takar.

8 / 22

Továbbfolytatva az utat, nemsokára felértem egy keresztúthoz. Itt van néhány pad, egy furcsán tekeredő törzsű fával. Érdemes volt jobbra kitérőt tennem a kék L jelre, ez visz fel a Tátika várromjához, ahonnan remek kilátás nyílik.

9 / 22

A padokig visszasétálva a K jelzésen lehet továbbmenni. Hamar erős lejtésbe fordul az út, több színváltozatban kör jelzések is becsatlakoznak. Maradjunk mindig a kéken, ez levisz az autóútig. Amikor azt elérjük, jobbra van a Hidegkút. Szépen kiépített, van pár pad is.

10 / 22

Ezután csak röviden kell az aszfaltúton haladni, majd balra letérni egy mező szélén. A mezőn alig van jelzés. Haladjunk úgy, hogy jobbra essen a rét (azaz a Kovácsi-mező), balra pedig a bozótos-erdős rész.

11 / 22

A Kovácsi-mező

Pár száz méter után, a mező felső végénél lehet bemenni a fák közé. Itt néhány törést leszámítva egyenesnek mondható az út. A Kovácsi-kút kereszteződésében már jó nagy tábla jelzi, hogy nincs messze a sztúpa. Útközben néhány tájékoztató tábláról még okosodhatunk is, magyar és angol nyelven. Bár már lenyugvóban volt a nap, a buddhista szentélyhez érdemes volt betérni. Először megpillantva az volt az érzésem, hogy nem is ezen a bolygón járok.

12 / 22

Ha tudod időzíteni, május 21-én érdemes feljönni, ekkor tartanak itt Buddha születésnapi ünnepséget. A sztúpa mellett egy kis ajándékboltban vehetünk buddhista témájú szuveníreket, és épült egy egészen komoly méretű meditációs épület is. A sztúpa után továbbfolytattam utam, innen már lejt a faluig. Már előbb házak közé értem a szőlősben, a faluba beérve pedig a vízimalomhoz visz az út. Itt ért el az este, így már csak felsétáltam a kempinghez, ahol megszálltam éjszakára.

13 / 22

Képek és szöveg: Papp Géza - kektura.blog.hu 

14 / 22