Szekszárdi mozaik - szurdikok, szőlők, kilátók

Miután a belvárost bejártuk, kíváncsiak voltunk arra is, mit tartogatnak a Szekszárd környéki dombok. Hogy távlati képünk is legyen a városról és annak környékéről, felmentünk a belvároshoz közel magasodó Kálvária-hegyre, melynek tetején a híres Szőlőszobor-kilátó áll. A névadó kálvária is itt van még, de a 18. század végéről származó keresztszobor az idők során egy társat is kapott, egy rádiótornyot. A látvány meglehetősen fura összhatást eredményez.

Kiss István Szőlő-szobor kompozícióját felállításakor nem fogadta mindenki kitörő örömmel. Nem esztétikai problémák voltak, sokaknak az nem tetszett, hogy a szobor leveleire az akkor tanácsi hivatalnokok nevei is felkerültek. Ezeket azóta eltávolították, bár egy magasabban fekvő levélen még látszik egy név, ezt bizonyára nem tudták levenni. A kilátóból egyébként teljes panoráma nyílik a városra, melyből kis ékszerdobozként ragyog ki a Béla király tér.

„Domb alatt, sík felett”

A Béla király tértől induló hat kilométer hosszú Benedek-szurdik tanösvény érinti a környék legérdekesebb látnivalóit. A Babits Mihály utcán indulunk útnak, de már az utca elején meg is szakítjuk utunkat, hogy megnézzük a Babits Mihály Emlékházat és mellette az Irodalom Házát. Babits számos versében visszatér szülőföldjére, a kiállításon több költeményt is olvashatunk, melynek ihletői, a kert, a Szekszárdi-séd, a város, vagy a szőlődombok ott vannak a szemünk előtt.

„A város, mint egy álmos eb, hever domb alatt, sík felett //kis város: nagy falu.”
Az első kiállítást Illyés Gyula nyitotta meg a házban 1967-ben. Ma az épület teljes egészében múzeum. A földszinten van Babits édesanyjának szobája. Itt született a költő 1883. november 26-án. Gyermekkori emlékeinek néhány darabja is látható, olvashatjuk például első gyermekkori versét, melyet édesapja névnapjára írt Köszöntő címmel. Itt van az a paraván is, mely a Gólyakalifa című kisregényben is szerepel, és nemcsak a szülői háznak, de a költő későbbi budapesti lakásának is kedves darabja volt. Az udvar központi helyén Babits szobra fogadja a látogatót. A gondolkodó foteljében ülő költőről készült alkotás Farkas Pál szekszárdi szobrászművész munkája.

Ha átmegyünk a szomszédba, az Irodalom Házában Mészöly Miklósról láthatunk egy emlékkiállítást. Az író szintén Szekszárdon született, szülőháza a Béla király téren áll. Mészöly, akkor még Molnár Miklósként, itt járt gimnáziumba, később szerkesztőként dolgozott, és első regényét is itt, a szekszárdi Porkoláb-völgyben írta. Halála után felesége, Polcz Alaine a városnak ajándékozta közös budapesti lakásuk berendezési tárgyainak és könyveik nagy részét, megteremtve ezzel a múzeum alapjait.

A szekszárdi szurdikok

Ha a innen tovább haladunk a Mérey, majd a Bocskai utcán, hamarosan elérjük a Szücsény-völgyet, ahol kezdetét veszi a szurdikok világa. Maga a szó meredek falú löszmélyutat jelöl, melyekből a szekszárdi dombvidéken van jó néhány.

A Szücsény-völgy elején egykori barlanglakásokat találunk, melyek ma már, a masszív vasajtók mögött leginkább borospincéket rejtenek. A 20. század elején még több százan éltek ilyen barlanglakásokban. A legszegényebb családok kényszerültek erre. Tolna megyében 1927-ben kezdték felszámolni a löszbe vájt lakásokat, amikor egy omlás következtében nyolc ember halt meg.

A szurdikok kialakulásában a természetes folyamatoknak és az emberi tevékenységnek épp úgy szerepe van. A lösz porózus szerkezetének elvesztésével nagyon könnyen erodálódik, így például taposás és a lefolyó csapadékvíz hatására egyre mélyebb völgyek alakulnak ki. A tanösvény bejárása során elég hosszan több méter magas, meredek falú szurdikban haladunk, a Cserhát-hegy felé közeledve aztán kinyílik a táj. Azt mondják, Szekszárdon mindenkinek van legalább egy kis parcella szőlője, és ez nagyon is hihetőnek tűnik, ahogy körülnézünk. Amerre csak ellátunk, mindenfelé kisebb-nagyobb szőlőültetvények, szemben pedig a Hosszú-völgy, amerre mi is tovább haladunk.

Kápolna a domboldalon
A Hosszú-völgy a városszéli Kápolna-térbe torkollik, melynek legismertebb látnivalója a domboldalban álló Remete-kápolna. A fehérre festett kis templom 1751 és 58 között épült barokk stílusban, és ma is híres búcsújáró hely. A kápolna helyén már a 11. században is kegyhely volt, az 1739-es pestisjárvány idején a helyiek megfogadták, ha túlélik a járványt, kápolnát építenek ezen a helyen. A remete név eredetére két elképzelés is van, az egyik, hogy a közeli remeteházban élő ferencesekről kapta a nevét a kápolna, a másik magyarázat szerint a mohácsi vész után egy itt letelepedett, remeteként élő férfi nyomán maradt fenn a név. A kápolnát belülről sajnos nem tudtuk megnézni, erre csak előzetes egyeztetés után, tavasztól őszig van lehetőség.

A kápolna mellett, a domboldalon kálvária vezet fel a Szenvedő Krisztus szobrához, mellette gyönyörű, évszázados hársfák állnak. A domb aljában ered a Remete-forrás, amit már régóta nagy becsben tartanak. A törökök a forrás vizét kerámiacsöveken vezették le a Béla király térre, egy közkútig, de ma is sokan járnak ide vízért.

Innen a Kerékhegyi-úton a kék jelzést követve néhány kilométer után érjük el a Szekszárdi-dombság egyik legmagasabb pontján álló Bati-kereszt-kilátót. A Sötétvölgyi-erdő szélén álló kilátó a 280 méteres tengerszint feletti magassághoz még 15 métert ad hozzá. Sajnos, ottjártunkkor elég párás volt a levegő, így a korláton jelölt potenciális látnivalókat, mint Gemenc, Paks vagy a túloldalon a Mecsek hegyei csak nagyon haloványan láttuk. Bár a kora tavaszi napsütéssel maximálisan elégedettek voltunk, legközelebb talán a tiszta időt is kifogjuk, és akkor nemcsak sejteni, de valóban látni is fogjuk a csodálatos panorámát.