Egy bringás kiruccanás, ami véletlenül átcsapott egy terepi felfedezőútba. Legegyszerűbben így jellemezhetném azt a kirándulást, amely nem várt élményével nem csupán egy elfeledett és páratlan műemléket tárt elém, de a környezetében még egy világháborús történet is megelevenedett.
Két keréken általában az országút aszfaltjáról szemlélem az elgördülő tájat. A benne megbúvó érdekességeket inkább gyalogtúrákkal szoktam felkutatni, hiszen a terepen legtöbbször csak így lehet kényelmesen közlekedni. Ennél a bringatúránál viszont kivételt kellett tennem, mert az út melletti tábla és a térkép is oly különleges dologra hívta fel a figyelmemet, mely halaszthatatlan kíváncsiságot ébresztett bennem.
Legyen szó, földrajzi érdekességről vagy történelemről, engem szinte minden érdekel, ami ritka és szemet gyönyörködtető, esetleg valamilyen titokkal bír. Lekanyarodtam hát az aszfaltútról, és kerékpárom vékony gumiját sem féltve bevetettem magamat az út menti akácerdőbe. Kezdetben még gurultam a benőtt és pocsolyával tűzdelt ösvényen, de nem sokkal később a magas csalánosban már tolni kényszerültem a bringát.
A „defektgyanús” kitérőt csak azért kockáztattam meg, mert tudtam, hogy az előre be nem tervezett úti célom nincsen messze a főúttól.
Alig pár száz métert kellett csak megtennem a tavaszi burjánzásban, mikor egyszer csak szétnyílt előttem zöld rengeteg, és egy tisztás végén megpillantottam egy romos kőtornyot. Hát ez lenne az! - mondtam magamban, és ekkor már sokkal magabiztosabban közelítettem a magas dzsindzsában az általam addig nem ismert bicskei csillagvizsgálóhoz.
A bicskei csillagvizsgáló. Pontosabban, ami megmaradt belőle
Bicskétől északra, az M1-es autópálya és a Mány felé vezető út mellett, a sűrű növényzetben állva nem is gondolná az ember, hogy itt valamikor kastély, gazdasági épületek, mauzóleum és csillagvizsgáló is állt. A romos épületek és az egész akácossal benőtt birtok egykoron Nagy Károly matematikus, csillagász tulajdona volt. A csillagvizsgáló romos épülete mellett mára csak a klasszicista stílusú mauzóleum szintén rossz állagú falai maradtak fent, amit Nagy Károly eredetileg testvére számára építtetett, de funkcióját sosem töltötte be. Jelenlegi állapotát is csak a 80-as években végzett részleges renoválási munkálatoknak köszönheti, különben már rég olyan sorsra jutott volna, mint a Hegyi-kastély és a többi hozzá tartozó épület, melyeknek már a nyomait is alig lehet megtalálni.
A közeli mauzóleum épülete egy fokkal jobb állapotban van, mint a csillagvizsgáló tornya, de a renoválás már erre is bőven ráférne
A mára teljesen életveszélyessé vált csillagvizsgáló torony egykoron Magyarország egyik legmodernebb eszközeivel felszerelt tudományos helyszíne volt, még annak ellenére is, hogy végleges állapotát - ahogy azt a csillagász megálmodta - sosem érte el. Közbe szólt ugyanis a pénzhiány, illetve az 1848-49-es forradalalom és szabadságharc, melynek következtében a tudós politikai nézetei és szerepvállalásai miatt külföldre kényszerült. Ekkor hagyományozta az államra a bicskei birtokát, azzal a hittel, hogy a csillagvizsgáló funkcióját megőrizve, tovább szolgája a hazai tudományt. Sajnos ez nem így lett.
A bicskei csillagvizsgáló egy régi képeslapon
A birtok és a csillagvizsgáló hanyatlása viszont még nem ekkor kezdődött. Bár a torony tudományos célokat már nem szolgált, a telek tulajdonosai a Hegyi-kastélyt és környezetét még az 1940-es évek elején is pompás állapotban tartotta. A romlást 1945 és a II. világháború pusztítása hozta el.
Ráadásul ezen a környéken nem csupán végigsöpört a háború, hanem több héten át tartó frontvonal húzódott a német-magyar és orosz erők között.
A kastély a német V. Viking páncéloshadosztály állomáshelye lett, a csillagvizsgáló pedig stratégiai helyzetéből kifolyólag megfigyelőtorony. Az itt zajló súlyos harcokról és a kastély pincéjébe befészkelt kilenc SS-katona történetéről több legendát is ismernek a környékbeliek, de érdekes módon egy svéd kutató (Mirko Bayerl) is behatóan foglalkozik a Hegyi-kastélyi harcálláspont történetével.
A bicskei csillagvizsgáló egy régi képeslapon
... és napjainkra ennyi maradt belőle
Kezdetben a lombokkal takart romos falak közt sétálva mit sem tudtam az itt történt háborús eseményekről, a kilenc katona hét napon át tartó küzdelméről, és hogy az egyikük itt is lelte halálát. Miközben bejártam a területet, elsősorban az épületek keletkezésére és a tulajdonosaira próbáltam rákeresni a neten, de a telefon piszkálgatása közben az előttem húzódó és frissen kiásott árkokra lettem figyelmes. Szinte rögtön megakadt a szemem a gödör mellé kidobált törmeléken, melyben töltényekre hasonlító tárgyakat fedeztem fel.
Közelebb hajolva nemcsak megbizonyosodtam a géppuskalőszerek valódiságáról, de egyértelművé is vált számomra, hogy az árkokat nem valamiféle renoválási vagy régészeti céllal ásták, hanem feltehetőleg illegális harctérkutatók „kincskereső” nyomaira bukkantam.
A további netes böngészéseim már erre a témakörre is ráfokuszáltak, így akadtam rá a kilenc katona történetére, valamint a már említett svéd kutató nevére, aki elhivatottan és részletekbe menően igyekszik feltárni a környék háborús emlékét. Mirko Bayerl szerint a magyarországi harcszíntér sokkal nagyobb figyelmet érdemelne, tekintve a harcok időtartalmát és súlyosságát. Kutatási eredményeit – benne a Hegyi-kastélynál harcoló katonák történetével együtt – hamarosan magyar nyelven is megjelenő könyvében fogja összegezni.
„Kincsvadászok” nyomai a csillagvizsgáló közvetlen közelében
A harcokban a Hegyi-kastély találatot kapott és felrobbant. Megmaradt tégláit később az emberek elhordták. A csillagvizsgálón máig látszanak a golyók és egy nagyobb belövés nyomai.
Életveszélyes falait megközelíteni senkinek sem ajánlatos, erre tábla is figyelmeztet.
Igaz, felirata szerint „csak saját felelőségre” lépjünk be a toronyba, de véleményem szerint a kiálló és lógó téglák alatt álldogáló ember ténylegesen az életét teszi kockára. Az illegális fémdetektorozókon kívül a tűzszerészek is átvizsgálták a területet, de mint azt a példa is mutatja, kisebb lövedékeket, töltényeket még mindig lehet találni. Ezeket semmiképpen se bolygassuk!
Ezek már nem jelentettek értéket a fémdetektorozóknak
Igyekeztem minél nagyobb részt bejárni az egykori birtokból, de a sűrű és szúrós növényzet nem mindenhová engedett betekintést. Téglákon és egyéb törmeléken, cserepeken és felismerhetetlen vasdarabokon járva-kelve kezdett megelevenedni bennem az egykor virágzó birtok mindennapja, Nagy Károly alakja, aki itt szövögette nagyszabású tudományos terveit, és a háború képe, aminek jelenleg talán a legszembetűnőbbek az emlékei.
Belépni életveszélyes!
A műemléki védettséget élvező csillagvizsgáló romjai bármelyik pillanatban összedőlhetnek. Az is kétséges, hogy egyáltalán megmenthető-e, de esetleges felújítása esetén az is kérdéses, hogy egyáltalán mire lehetne hasznosítani az épületet. Ugyanez érvényes a mauzóleumra is, illetve az egész területre, ami jelen pillanatban elég aggasztó képet fest. Csak remélhetjük, hogy a közeljövőben változni fog a csillagvizsgáló sorsa, és majd valamilyen hasznosítási terv keretében megújul ez a feledésbe merült történelmi hely.
Bicskétől alig egy kilométert megtéve, kiépített kerékpárúton juthatunk el a csillagvizsgálóhoz, de a Hegyikastély buszmegállótól csak alig párszáz métert kell gyalogolnunk a romokhoz, amihez a piros rom turistajelzések vezetnek.
A cikk először 2019 májusában jelent meg.
