Tüskebundájában bízva, óriási magabiztossággal és zajjal keres magának táplálékot az élőhelyén, legyen az a kert vége, egy városi park vagy ritkás erdőszél. Mindenki felismeri, de csak keveset tudunk róla, most pótolhatjuk.
A sünalakúak (Erinaceomorpha) rendjébe tartozó, zömök testű, rövidke, de erőteljes végtagokkal rendelkező keleti sün (Erinaceus roumanicus) testhossza a 35 centimétert is elérheti, testtömege pedig - a telelést megelőzően - az 1500 grammot is meghaladhatja. Módosult szőrszálakból kialakult, felnőtt egyedeknél tízezernél is több tüskéből álló „bundája” hatékony védelmet biztosít a legtöbb ragadozóval szemben. Főleg úgy, hogy erős bőrizomzatának köszönhetően gyakorlatilag gömb alakúra képes összegömbölyödni veszély esetén. Sajnos a közutakon is így próbál védekezni. Nem szalad el, ha gépkocsi közeledik. Ezért is különösen fontos, hogy óvatosan vezessünk az este beálltát követően, mert lassítani, illetve kitérni jóval célravezetőbb és bölcsebb, mint e rokonszenves jószág karakterisztikus viselkedésének megváltozásában reménykedni.
Nekik a tüskeszínezet az ujjlenyomat
Érdekesség, hogy a tüskeszínezet egyedenként változó bélyeg. A keleti sün dús aljnövényzetű, ritkás erdőségekben, cserjésekben, települések környékén, városi parkokban, nagyobb kertekben él - Magyarországon elterjedt faj. Vackát fák gyökerei között, kő- és rőzsehalmok, valamint farakások alatt készíti. A keleti sün évente rendszerint egy alkalommal (korán érkező tavasz esetén kétszer), átlagosan 5-7 utódot hoz világra. A sünparányok fehéres színű, puha tüskékkel és vakon születnek. Szemeik kéthetes korukban nyílnak ki, tüskebundájuk kifejlődéséhez pedig kb. 30 napra van szükség, a kicsik kéthónapos korukig maradnak az anyjukkal, ezt követően megkezdik önálló életüket, és egy kis mázlival akár a 12 éves kort is megérhetik.
A párzási időszakot leszámítva magányosan élő állatok fészkükben töltik a nappalt, s csak a szürkület beálltát követően kerekednek fel, hogy harapnivalót találjanak. Mivel rosszul látnak, portyáikon kifinomult szaglásukra, illetve fejlett hallásukra támaszkodnak. Táplálékállataik között a földigiliszták, a csigák és a rovarok foglalják el a legelőkelőbb helyeket, de a kisebb termetű gerinceseket (különböző békák, gyíkok, madárfiókák) sem vetik meg. Az őszi testtömeg-gyarapítás periódusában gyümölcsöket és alkalmanként döghúst is fogyasztanak.
Téli sünsátor
Amikor a középhőmérséklet tartósan 8 °C alatt marad, a keleti sün megszakítás nélküli, több hónapos téli álomba merül. A telelő sünegyedek testhőmérséklete 5 °C-ra süllyed, „automata termosztátjuk” pedig működésbe lép. Zsírtartalékaik felhasználásával belső szabályozórendszerük gondoskodik a hőmérséklet kiegyenlítetten alacsony szinten tartásáról, illetve a fagyásveszély elkerüléséről. Az áttelelésben segíthetünk tüskés barátainknak, ha a kertápolás során keletkező gallyakat, nyesedéket, valamint az avar egy részét kupacokba halmozzuk a bokrok, cserjék tövénél, és máris kész a téli sünmenedék, amelyet szeptember végén vagy októberben keresnek majd fel a kis vendégek. A várva várt tavaszi ébredés akkor következik be, amikor a levegő hőmérséklete már elérte a 15 °C-ot.
A keleti sün (Erinaceus roumanicus) a védett fajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 25 000 Ft egyedenként. Az Erinaceus roumanicust és az Erinaceus concolort korábban egy fajnak tekintették. Érdekességként megemlítjük, hogy a 100/2012. (IX. 28.) VM-rendelet még az Erinaceus concolort védi „keleti sün” néven. Mindkét említett taxon szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján - besorolásuk LC (Least Concern), azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű”.
