Mi tagadás, a Sas-hegyi Látogatóközpont remek választás így a tavasz elején (is): közel van, és tömegközlekedéssel is jól elérhető; a látogatóközpontban izgalmas kiállítás várja a gyerekeket; a városi dzsungelbe beékelt kis sziget még esős időben is lenyűgöző látvány; rövid, de kifejezetten izgalmas túrát tehetünk a tanösvényen (néhol kifejezetten kalandos és kitett az ösvény); s végül, de nem utolsósorban olyan növényritkaságokkal köthetünk szorosabb barátságot, mint a budai nyúlfarkfű. És ehhez jön még a páratlan körpanoráma.

 

A tanösvény csak vezetett túra során látogatható (kb. 45-60 perc, 850 m), de bőven megéri a pénzt a séta, még így, a tavasz első napjaiban is. Ilyen korán ugyan még sem a haragos sikló (aki többek között egy átalakított bunkerben tanyázik), sem a színpompás zöld gyík (aki egy terráriumban biztos, hogy megpillantható jó időben), sem az először Kitaibel Pár által éppen itt leírt pannon gyík nem mutatkozott. Sast pedig már sajnos sosem fogunk itt látni (a hagyomány szerint ugyanis 1686. szeptember 2-án a budai vár visszafoglalása utáni díszszemle alkalmával sasok röppentek fel innen, és a Vár felé repültek - erről kapta a nevét a hegy).

 

Foghattunk azonban dolomitport, amelyet régen a budai asszonyok súrolópornak használtak, láttuk, hogy hol a híres rókalyuk, ahonnan éjjeli portyára indulnak a ravaszdik, hogy aztán újságcímlapokon szerepeljenek, miszerint „bejöttek” a városba a rókák. Láttuk, hogy a medve már előbújt barlangjából, még ha csak egy látványos szikla formájában is, sőt találkoztunk magával Beethovennel is! Orgonát már szerencsére nem nagyon látunk a Sas-hegyen, és azt is tudjuk, hogy ennek miért kell örülni, ellenben a környezeténél jóval melegebb, sziklagörgeteges déli hegyoldalban megpillantottuk a tavasz első hírnökét, a hegyi ternyét, de a világ budai nyúlfarkfű populációjának mintegy 90%-át kiadó sas-hegyi populáció első virágait is megcsodálhattuk.

 

A dolomithegyek hazánk leggazdagabb, legváltozatosabb élőhelyei, s erre kiváló példa a betonrengetegből kiálló sasbérc, a Sas-hegy, amely különlegessége és léptéke miatt nagyon szerethető. Ideális például arra, hogy havi rendszerességű sétákkal és szakvezetéssel végigkövessük, hogyan ébred a természet téli álmából. Érdeklődő túracipellőknek meg nem unható program.

 

 

Szöveg és fotók: Szigeti-Böröcz Ferenc