Egy teljesítménytúra a Börzsönyben, amit a kiváló szervezés, a látványban gazdag táj és az időjárás tett tökéletessé.
A Nosztra teljesítménytúra nem rendelkezik túl nagy múlttal, de számomra már most a tradicionális túrák közé tartozik. Múlt szombaton (február 18.) mindössze csak harmadik alkalommal rendezték meg, de a profi és színvonalas szervezés azt a benyomást kelti bennünk, hogy egy nagy múltú rendezvénnyel van dolgunk. Pedig maga a szervezőcsapat, a BTHE (Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület) is csak alig tíz éves. Jó útvonal és ellátás, gyors rajtoltatás és érkeztetés. Egyszóval kiváló szervezés jellemezte ezt a túrájukat is.
Persze egy jó túrához jó idő is kell. Ezt még a profi szervezők sem tudják befolyásolni, de szerencsére a Nosztra 30-on ez is rendben volt. Sőt, az időjárás igyekezett minél látványosabb bemutatót tartani az évszakokból, ami hol a fehér telet, hol a tavasz ragyogását tárta elénk változatos tájképekkel. A kék égen úszó felhők ebben a sokszínű hangulatban nem tudták eldönteni, hogy havat vagy záporesőt szórjanak a tájra. Ezért a rövid próbálkozások után inkább átadták a helyüket a napnak.
Mint ahogyan azt a túra neve is sejteti, Márianosztráról indul, és ide is érkezik mindhárom táv, amit a Börzsöny tűzhányóin 30, 20 és 10 kilométeren keresztül lehetett bejárni. Márianosztráról sokaknak a börtön jut eszébe, de nekem elsőre mindig a település felett magasodó Kopasz-hegy ugrik be. Erről az 539 méteres vulkáni kúpról ugyanis 360 fokos a kilátás a Börzsöny vadabb és szelídebb vonulataira is egyaránt, amiről nemcsak a táj változatosságát, hanem az azzal együtt változó időjárásét is kiválóan megfigyelhetjük. Ezúttal is is szerencsénk volt, mert alig lehetett betelni a hegyek oldalában vonuló pára és a Magas-Börzsöny felől támadó hófelhők látványával, melyeket a kék ég választott ketté.
A túra leghosszabb távja sem megy föl a környék összes 500-600 méter magas egykori tűzhányóira. Nagyirtáspuszta felé a zöld és piros kereszt jelzéseken kerüli a Só-hegyet és a Nagy-Sas-hegyet, ahonnan szintén pompás a kilátás, de azért a 30 kilométeres út ezek nélkül is összeszed 1340 méter szintemelkedést. Erről a meredek oldalú Kopasz-hegy, a Nagy-Koppány, a Széles-hegy, az igen kaptatós Nagy-Galla és Zuvári-hegy gondoskodik leginkább. Ezekhez a kaptatókhoz képest a túra utolsó emelkedője, a Márianosztra képéhez hozzátartozó Csák-hegy - melyet a bányászat már félig elhordott - már csak levezető testmozgásnak számított.
A völgyekben megbújó hó és jég még a telet hirdette, de a naposabb fekvésű területek már madárfüttyel hívogatják a tavaszt. Kétségtelen, hogy az erdő nem ilyenkor a legszebb, de a tél okozta nyúzott kopárságának és szürkeségnek is megvannak a maga előnyei. Ugyanis az évnek ebben a szakában lehet a legjobban megfigyelni az erdő állatait és nyomaikat, valamint a fák lombjai a kilátást sem takarják. A Nagy-Gallára felkapaszkodva ezekben mind volt részem, mint ahogy napsütésben ragyogó zúzmarás ágak ragyogásában is. Ilyen díszletek mellett bármeddig elidőzne az ember a hegytetőn, de ha a tavalyi szintidőnket szeretnénk megdönteni, akkor csak egy kis frissítésre van időnk. Persze a részemről őrült rohanásról azért nincs szó, mert fotózásra és a túratársakkal való barátkozásra minden teljesítménytúrán szakítok időt. És ez ezúttal sem volt másként.
A csonka Csák-hegyről már ráérősen szemléltem a Nosztra feletti felhők és fények játékát, miközben az ellenőrző ponton kapott banánt majszolgattam. Ekkor már lemondtam a 13:30-as buszról, amit el szerettem volna érni. De kicsivel később egy túratársam elszántsága engem is meggyőzött, hogy még érdemes küzdeni érte. A kapkodó célba érést és a gyors díjátvételt követően már a korábban elérhetetlen hitt buszon találtuk magunkat. Ezt a teljesítményt később már a vonaton, a Szobon vásárolt sörrel koccintva ünnepeltük meg, ami gyakorlatilag megkoronázása volt egy tökéletes túranapnak.
A túra útvonala (kattintásra nagyobb lesz)
Kapcsolódó cikkeink:
Menő és csodaszép, bringázz a Börzsönyben
Ködvarázstúra a Börzsönyben
Kisvasutak találkozása
