Az Ipoly-völgy az ország kevésbé ismert vidéke, pedig természeti értékekben bővelkedik a táj. Ráadásul vízitúrák számára is ideális helyszín, különösen tavasszal. Mi a tél utolsó napján, de már ragyogó tavaszi időben szálltunk vízre.
Mivel téli vízitúrára készültünk, így az előzetes egyeztetések során több réteg vastag és vízálló ruhában állapodtunk meg, mint szükséges öltözet. Ehhez képest a meteorológiai tél utolsó napja verőfényes napsütést és 19 fokos napi maximumot ígért. Ennek persze örültünk, mert azért mégis csak kellemesebb ilyen körülmények között 2-3 órát a vízen tölteni.
Az Ipolyon tél végén, tavasz elején is remek túrákat lehet tenni
Közgazdászból túravezető
Túránk vezetőjével, Máté Endrével és párjával, Ungi Mariannal a szobi vasútállomás parkolójában beszéltünk meg találkozót. Nem volt nehéz felismerni őket, kisbuszuk tetejére egy kenu volt felrögzítve. Innen elbuszoztunk túránk kiinduló állomására, a Letkés feletti Ipoly szakaszra, ahonnan ide, Szobig terveztünk leevezni.
Vizreszállás előtt
Endre régóta a vizek és a túrázás szerelmese. Eredeti végzettségét tekintve geológus, később közgazdász diplomát szerzett, és jó ideig ezen a területen dolgozott. Párjával közel tíz éve költöztek Budapestről Zebegénybe, ahol kajak-, kenu- és kerékpár-kölcsönzőt nyitottak, mellette pedig vízitúrák szervezésével foglalkoznak, a Dunán, az Ipolyon és a Garamon. Endre emellett triatlonozik is, többszörös Ironman.
Fotószünet, a fotós a parton, mi addig nézelődünk
Miközben Endréék a kenut készítették elő, mi gumicsizmát húztunk, én vízállóvá rétegbe is beburkoltam még magam, esőnadrágot és széldzsekit húztam, biztos, ami biztos. Ez utóbbi aztán hamar le is került rólam, a szokatlan télvégi tavaszban még ez is túl sok volt. A gumicsizma azonban tényleg fontos, mert a vízre szálláshoz egy kicsit be kell gyalogolni a sekély folyóba. Az Ipolyon tavasszal van a vízitúrák főszezonja, száraz nyarakon előfordul, hogy annyira lecsökken a vízszint, hogy evezés helyett gyakran sétálni kell a vízben.
A táj színei még a telet, az időjárás már határozottan a tavaszt idézi
Csak madárdal és más semmi
A tél vége talán kicsit szokatlan időpontnak tűnhet egy vízitúrához, de hamar rájöttem, evezni ilyenkor is nagyon jó. Pláne, ha ilyen szikrázó napsütésben tehetjük mindezt. A vízen senkivel nem találkoztunk, a parton volt egy-két ember, de végig megnyugtató, madárdalos csend vett bennünket körül. Február második felében egyébként még jeges volt a folyó, vízre sem lehetett szállni, most meg, egy héttel később, valósággal berobbant a tavasz.
Csak csend, nyugalom és madárdal
Ahogy haladtunk, előttünk hol tőkés récék röpültek fel nagy hanggal, hol szürkegémek, de feltűnt egy nagy kócsag, villanásnyira egy jégmadár is, egy nagy bukó-pár pedig mintha csak követett volna bennünket. A nagy bukó egyébként átvonuló és téli vendég nálunk, de a Dunakanyarban fészkel is. Vízi madár lévén talán nem is gondolnánk, hogy nem vízi növényeken rak fészket, hanem odúban költ.
A hódok jól érzik itt magukat
A kis szigeten álló öreg nyárfát is megkezdték a hódok, a fa előtt úgy néztük, a méretes, ágakból, gallyakból álló rakás egy hódvár lehet
Ami már az első pár méteren feltűnt, hogy az Ipoly ezen szakaszán igen látványos a hódok jelenléte, nagyon sok a hódrágta fa. A hódok egyébként a vízparttól általában 20 méteres sávban döntenek ki fákat, ritkán mennek ennél messzebbre. Itt azonban sok helyen annyira keskeny a galériaerdő sávja, hogy tulajdonképpen csak egy fasor.
Egy nagyobb szigeten ki is kötöttünk, hogy alaposabban is körülnézzünk. Bevallom, én korábban azt hittem, a hódok inkább a kisebb fákat rágják meg, de itt most, egy hatalmas, idős, hódrágta nyárfát látva, nyilvánvaló, hogy ez nem így van. A hódok amúgy nem válogatósak, az elfogyasztott növények listáján eddig 150 lágy- és 80 fás szárú növény szerepel, persze kedvencük azért nekik is van, legjobban a fűz-és a nyárfákat kedvelik. A fakéreg és az ágak mellett sok lágyszárú növényt is fogyasztanak, például fűféléket és vízi növényeket. A hódok territóriumot tartanak, becslések szerint egy kedvező adottságú élőhelyen kb. 1-1,5 km-es vízparti sávot tart egy család.
A vegetációs időszakban egyébként a hódok táplálékának jelentős részét a lágyszárú növények teszik ki
Damásd várából mára nem sok maradt
Ahogy közeledünk a torkolat felé, úgy maradtak el a hódok jelenlétére utaló nyomok. Ipolydamásd előtt Endre egy kultúrtörténeti érdekességre hívta fel figyelmünket. Az út túloldalán magasodó dombon állt egykor Damásd vára.
Ipolydamásd a vízről
A vár egykori helyét néhány éve rendbe tették, a domb tetejére falépcsők visznek fel, az információs táblák pedig részletesen mesélnek a vár történetéről
Ipolydamásd már az Árpád-kor óta lakott volt, a 13. századig a környékbeli királyi vadászterületek védői éltek itt. A terület különösen az Anjou-királyok idejében volt kedvelt vadászterület. A vár már a 14. század első felében, Károly Róbert uralkodása alatt felépülhetett, oklevél is tanúskodik arról, hogy uralkodása utolsó éveiben több ízben is itt tartózkodott. A vár 1523-ig királyi tulajdonban volt, ezután az esztergomi káptalan kapta meg. Az erődítményt 1543-ban vagy 1544-ben pusztíthatták el a török hódítók, Esztergom vagy Vác török kézre kerülésekor.
Az Ipolydamásd melletti domb ideális helyszín volt egy vár számára, innen jól belátni a környéket és az Ipoly is csak pár lépés
A törökök 1581-ben egy palánkvárat építettek itt, ezt követően, hol magyar, hol újra török kézben volt a vár. 1641-ben a törökök foglalták el újra, akkor fel is gyújtották, és utána már nem is épült újjá. A 18. században a falu lakói a romos erőd köveit elhordták lakóházaik építéséhez. A várból ma már nem sok látszik, csak kisebb kőfal darabok vehetők még ki. A dombon kialakítottak egy kis tanösvényt, vannak padok, asztalok, és a domb tetejéről a kilátás is nagyon jó. Az út túloldalán van egy kis parkoló, ahol néhány autó elfér, az úton való átkelésnél azonban nagyon óvatosnak kell lenni. A kanyarodó főút mellett nem nagyon van hely a gyalogosoknak.
Jöhet a folytatás!
Az utolsó szakaszon egy kisebb, mesterséges zúgón is át kellett kelnünk. A manőverezést a profira hagytuk, ugyanis, ha nem figyel az ember, egy-egy sekélyebb, kövesebb szakaszon az élesebb kövek kárt is tehetnek a hajóban. A túra során végig az országhatáron haladtunk, települést nem nagyon érintettünk, egyedül a szobi torkolat előtt nem sokkal, a szlovák oldalon fekvő Helemba érintkezik a folyóval. De az olyannyira, hogy a házak szinte a part legszélén állnak, alattuk pedig több méter mély, meredek partfal szakad a mélybe.
Ennyire engedtek közel bennünket a hattyúk
Máté Endre szinte minden héten vízre száll, hol az Ipolyon, hol a Dunán, hol a Garamon
Már odafele az autóból kiszúrtunk egy öttagú hattyúcsaládot, akikkel találkoztunk is visszafelé, de persze nem engedtek bennünket „fotótávolságra”, inkább hatalmas robajjal felszálltak a levegőbe.
Szobra három óra alatt értünk le Letkéstől, ebben persze a fotószünetek is benne voltak. A 10 km-es túra kellemesen teljesíthető bárki számára. Mi a település és a torkolat előtt nem sokkal kiszálltunk, Endre azonban levezetésként még hazaevezett Zebegénybe. Nem mondom, irigyeltem kicsit, hogy ilyen gyönyörű környezetben, szinte egész a házkapuig mehet kenuval.
Az Ipoly néhol nagyon sekély, különösen nyáron
Nem vagyok egy tapasztalt vízitúrázó, de most kedvet kaptam a kenuzáshoz, és az elkövetkező hónapokra már három másik túra is bekerült a naptáramba. Az Ipolyra természetesen visszajövünk még májusig, amikor teljesen más hangulata van a folyónak, de nagyon szeretnék a Dunán, Esztergomtól Zebegényig lejönni, és irtó kíváncsi vagyok a Garamra is.
A Hétpróbás Zebegényi Természetjáró mozgalom egy kötetlen, szabadon választható, önállóan tervezhető aktív kikapcsolódási lehetőség. Lényege, hogy az itt ajánlott tizenkét szebbnél szebb túrából (négy vízi, négy kerékpáros és négy gyalogos) tetszőlegesen választott hét teljesítése után Hétpróbás Zebegényi Természetjáró válik belőled.
A teljesítőket póló és névre szóló oklevél illeti meg.
A próbák teljesítése nincs időhöz kötve, akár több év, akár néhány nap alatt is lehet teljesíteni azokat.
Bővebb info: http://www.depo-z.hu
Kapcsolódó cikkek:
Vízitúra a tél közepén? Nem lehetetlen, csak egy fűtött patak kell hozzá
Nézz más szemmel a Dunakanyarra!
Szigetkerülés a Szentendrei-Dunán
