A Tihanyi-félsziget egy amolyan terepasztal. Részleteiben hasonlóságokat mutat nagyobb mintákkal. Nincs vulkán, de van kicsiny krátermaradványban felgyűlt tó. Gejzír sincs, de az abból kivált kőzetkúpokat mégis gejzírmezőnek nevezzük. A Lóczy-tanösvény a kabócáktól hangos, fenyőfás csapásával egy darabka mediterrán, pedig nagy, kék tenger helyett végtelen, sajátosan zöld tó feszül alatta. Persze a hasonlatok csak a hangulat megragadását szolgálják, a Tihanyi-félszigetet nehéz bármihez is mérni.
Méretes állóvizekben szegény országunkban egész nap víz közelében túrázni maximum a folyók mentén van lehetőségünk. A tó (és a tenger) azonban más. Az óriási, nyílt vízfelület látványát és nyugalmát átélni leginkább a Balaton partvidékén lehet, síkságaink azonban nem kényeztetnek el bennünket a madarak látószögével. A Lóczy-gejzírösvényt sok egyéb mellett éppen az teszi különlegessé, hogy a Balatont magasról, mégis testközelből csodálhatjuk. Nem sok beépítetlen, természetes terület maradt a tó partján, és éppen a turisták körében is kiemelkedően népszerű Tihany határában található mind közül a legvonzóbb.
Vulkáni múlt
A terület földtani múltja változatos, de napjainkig is tele van kérdőjelekkel. Az Apáti-hegy kilátójából vagy éppen a gejziritkúpok oldalából a laikus szemlélő is könnyen maga elé képzelheti a vulkáni szerkezetet: a félsziget külső peremei egy medence falaiként zárják közre a mélyebb fekvésű, nádasok által szétszabdalt két tavacska, azaz a Külső- és a Belső-tó vízfelületét. Azonban nem egy nagy, klasszikus vulkánt kell magunk elé képzelnünk. A kitörések több fázisban, eltérő működési formákban követték egymást, változatos geológiájú tájat építve.
Az első kitörésekre a félsziget belsejében kerülhetett sor. Akárcsak a Balaton-felvidék tanúhegyeinek esetében, a Tihanyi-félszigeten is bazaltos láva érkezett a felszínre. Amikor a fölötte lévő kőzetrétegeket megolvasztó, fölfelé mozgó bazaltmagma nagy víztartalmú összletekkel került kapcsolatba, a hő és víz találkozásából születő gőz heves robbanáshoz vezetett, levetve a fedőkőzetet. Később újabb és újabb kürtők nyíltak, és más jellegű vulkáni működések alakították a tájat. Az egyik kitörési központ a nyugati parton emelkedő, sziklás oldalában látványos ösvényt hordozó Csúcs-hegy lehetett. A Külső-tó medencéje valószínűleg az utolsó nagyobb robbanásokkal járó kitörések kráterének maradványa. A folyamat utolsó szakaszában látványos tűzijátékokat köpő salakkúpok épültek a félszigeten.
Gejzírmezők
Ekkoriban indult meg, de a vulkanizmus befejeződése után erősödött csak fel igazán a gejzírek működése. A meleg vizes szökőforrások bizonyos időközönként a magasba lövik vizüket, majd újra lecsillapodnak. A Tihany-vulkán működése után a mélyben maradt vulkáni gázok hője felhevítette a vizet, az ennek nyomán újra és újra meginduló gőzképződés pedig gazdag gejzírmezőt működtetett. A forró víz felszínre jutása során kihűl, túltelítetté válik, ezért kovaanyaga kicsapódik. Az így született kőzetek alkotják Tihany gejziritkúpjait. Velük elsősorban a félsziget déli és délnyugati részén találkozhatunk, legismertebb képviselőjük az Aranyház. A későbbiekben a félsziget egyébként többször is szigetté válhatott, mielőtt elnyerte mai térképi alakját.
A természet múzeuma
A turizmust kiemelten vonzó területen a geológiai értékek sokasága és a páratlan tájkép kiérdemli a védelmet: itt alakították meg Magyarország első tájvédelmi körzetét, de ma már a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része. 2003 óta egyébiránt Európa Diplomával is rendelkezik, és ezzel méltó helyre került a kontinens természeti értékeinek sorában. Megfelelő védelem nélkül bizonyára a tóra néző panoráma lenne a természet veszte, hiszen ki ne szeretne ilyen helyen lakni vagy nyaralni?!
A Lóczy Lajos nevét viselő sétaút volt az első tanösvény az országban. A hazánkban gombamód szaporodó tanösvények egyike-másika tartalmát és helyszínválasztását tekintve erősen megkérdőjelezhető ugyan, de a Lóczy-gejzírösvény nem is lehetne attraktívabb helyen. És valóban nem csupán a látványért érdemes felkeresni, a tájékoztató táblák (vagy a nemzetipark-igazgatóságtól kérhető szakvezetés) segítségével földtani lexikonként olvashatjuk a környező tájat és annak részleteit. A táv kellemesnek mondható, helyenként variálható: összesen mintegy 17 kilométeren kanyarog a változatosságában is ritkaságszámba menő sétaösvény.
Nyugati oldal
Az sem fog csalódni, aki nem járja végig az egész útvonalat, avagy több részletben teszi ezt. A félsziget nyugati partjának magaslatain végigkígyózó sétaút teljes mértékben mediterrán élmény. A fehéres sziklák már a langyos tavaszi napsütésben is forróba hajló mikroklímát teremtenek, a Balaton nyugati medencéjének káprázatos, hosszanti látványa pedig közvetlenül mellettünk, a mélybe hajló, meredek hegyoldal tövében kezdődik. Ráadásul a tónak éppen ez az öble egészen csöndes, hiszen a zsombékos, sáros partszakaszokon csak kisebb, kevésbé felkapott települések sorakoznak. Még hajó sem vetődik erre. Bár nem lehet könnyű a bujkáló élete, de Sobri Jóska egészen irigylésre méltó apartmant nézett ki magának a fenyőárnyékos Csúcs-hegy oldalában nyíló barlangüreg képében (már amennyiben igaz az erről szóló néphiedelem). (K: 17-25, 29-36)
Hacsak nem egy vitorláson ringatózunk, lényegében ez az egyetlen hely a Balatonon, ahonnan a tó nyugati részét hosszában szemrevételezhetjük. Nyáron Közép-Európa legnagyobb tava tényleg végtelennek hat erről a helyről, hiszen a párás levegő függönyként rejti el a Keszthelyi-öböl partvonalát. Az Apáti-hegy is a nyugati oldal magaslatainak egyike. Belső pereméről impozáns panoráma nyílik a belső tavakra. A közelmúltban ide épített kilátó felső szintjéről a félszigetbelső mellett a Balatonra is ráláthatunk. Feltűnnek az apátság jellegzetes tornyai, Balatonfüred szállodamonstrumai és az északi part szelíd vonulatai, illetve tiszta időben Kőröshegy viaduktja is kiszúrható a toronyból.
A Belső-tóra a legszebb kilátást a gejzírmező sziklakúpjairól kapjuk. Az ösvény bővelkedik a príma látképekben, mindenki megtalálhatja a saját kedvencét. Alighanem sokakat lebilincsel az Aranyház gejziritkújának panorámája: a Belső-tó sötétkék tükre fölé Tihany takaros településképe magasodik, mögötte pedig felbukkan a fehér vitorlák pöttyözte, a zöld semmi máshoz nem hasonlítható árnyalatában pompázó Balaton.
Keleti oldal
Miután leereszkedünk a Belső-tó mellé, az ösvény újra nekivág egy domboldalnak, hogy elérje a Szélmarta-sziklákat a Kis-erdő-tető csúcsán. A bazaltvulkanizmus nyomait őrző formaegyüttes a tektonikai folyamatok következtében jól láthatóan oldalra billent. A szél által szállított apró kőzetszemcsék (pl. homok) csiszolómunkája szinte leradírozta a a kevésbé ellenálló összleteket a sziklákról. Közben a viszonylag puha bazalttufát a repedésekben megfagyó víz repesztőmunkája is formálja. Tökéletes pihenőhely a túra utolsó, a partot célzó, hullámvasutazó szakasza előtt.
Szemben látható az Apáti-hegyen emelkedő Őrtorony-kilátó
Az Óvár-hegy oldalában látható a Tihanyba érkezők tömegeinek érdeklődését felcsigázó, jól ismert Barátlakások csoportja. Az Indiana Jones-filmek díszleteit idéző helyszínt a vulkáni működések melléktermékeként képződött hamuból és törmelékanyagból álló bazalttufa szerkezeti sajátosságainak köszönhetjük. Ez ugyanis jól megmunkálható, faragható kőzet. A 11. században itt letelepedett szerzetesek építette cellák némelyikét sziklaomlás temette be, de a fennmaradtakat helyrehozták és biztosították. A félsziget egyetlen forrása, a Ciprián-forrás is a közelben működik; a tó mellett ez biztosíthatta a barátok vízszükségletét.
A Lóczy-gejzírösvény a hajóállomás és az Árpád-kori falu helyén álló Apáti templomrom között ír le egy be nem záruló kört. Ha egyben szeretnénk végigjárni, akkor autónkat a diósi elágazásnál lévő buszmegálló (Tihany, Delta-elágazás névre hallgat) környékén érdemes hagyni. Innen 1 kilométer az Apáti templomrom, és körülbelül 2 km-re található a Barátlakások együttese. Tömegközlekedéssel értelemszerűen szintén ez túránk origója. A félszigetet a turistautak sűrűn átszövik, ezért rövidítésre, útvonal-módosításra gyakran van lehetőség. Kis kitérőkkel Tihanyból startolva is leírhatjuk a kört.
Miközben a félsziget bájos kis falujában városnyi mennyiségű ember mozog egy kellemes időjárású napon, addig félreeső zugait jóval kevesebb turista választja. Az apátság teraszáról feltáruló panorámát mindenki ismeri, pedig a túloldalt található, méreteiben jóval grandiózusabb látványvilág semmivel sem marad el mögötte. A peremről a félszigetbelsőbe kanyarodva egy rövid időre közel kerülhetünk ahhoz a tájhoz, amely természetes állapotában Helka és Kelén ősi legendáját ihlette, és misztikummal telt kastélyt képzelt Tihany fenyőfaillatú, madárdaltól hangos erdeibe.
Térkép: Bagaméri Gergely
A cikk megjelent a Turista Magazin 2017. áprilisi számában.
A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.
Kapcsolódó cikkeink:
Természetélmény a köbön - Lóczy Lajos gejzírösvénye
A „barlangi póktól” az ürgékig, avagy kisgyerekkel Tihanyban
Tihanynak a tél is jól áll
