A Bakonyt mérnöki szemmel nehéz lenne a leglátványosabb tájegységek közé sorolni: se folyók, se szédítő, sziklás magasságok - a számok nyelvén szólva a hegység relatív reliefenergiája, vagyis az egységnyi területre jutó szintkülönbségek jócskán elmaradnak a Mátra vagy a Zemplén belső vidékeire jellemző, négyzetkilométerenként 400 m körüli értékeitől - és mégis, ez az egyetlen hegység, ami önmagában egy teljes fejezetet kitölt a fotóalbumban. Talán a sok kevésbé erdős, panorámás hegy, a táj rendezettsége, vagy egyszerűen csak az a tény, hogy a Bakony volt a legtovább létező fehér folt a térképen, ahova semmiféle családi, vagy egyéb utazáson nem jutottam el addig, amíg nem indultam célzottan a látványosságai felé; utóbbiak viszont ki is merültek a Cuha-völgy, a Római fürdő és a csetényi dombok felfedezésében. Tehát minden más, ami ebben az albumban szerepel, új helyszín, amelyen a kéktúrán jártam először. Úgy tűnik, a klasszikus természetfotózás egyik alapvető jelensége igaz volt az én egyszerű túráimon is: virágok szinte egész évben nyílnak, mégis a legtöbb díjnyertes, virágot ábrázoló makró vagy tájkép a tavasz első heteiben készül, amikor nemcsak a lencsék és képérzékelők, de maga az ember is várja őket.

Az eredetileg véletlenszerű sorrendben végigjárt útvonal túrái ebben a sorozatban földrajzi sorrendben követik egymást, időben vegyesen előre-hátra ugrálva, átjárva az évszakok változásain. A sorozat korábbi részei: A Zempléntől a Cserehátig, Aggtelek és a Bükk vidékén, A Mátrától a Dunáig, Pilis, Gerecse és Vértes.

2011. április: Gánt - felsőkincsesi országút (17. kirándulás)

1 / 13

Pihenő a Fehérvárcsurgói-víztározó partján 
 

Ezen az áprilisi hétvégén eredetileg nem volt tervben kültéri program, de a néhány nappal korábban előre jelzett tökéletes kirándulóidő alapján érdemes volt gyorsan összeverbuválni egy kis társaságot, és nekivágni a kéktúra második leghosszabb, egynapos távjának a Vértes és a Bakony dombjain. A 35 kilométeres út mindkét végén kiváló a tömegközlekedés, útközben pedig tiszta, szélviharos idő segített, és mire a táv vége felé megérkeztünk a Fehérvárcsurgói-víztározó partjára, már annyi látvány és élmény volt mögöttünk, mint két másik, szokásos kiruccanáson. És még hátra volt az ötöde.

2 / 13

Felsőkincses, Laktanya buszmegálló, igazi kincs az erdő mélyén 
 

Az Istimér és Iszkaszentgyörgy közti országút a legtöbb kéktúrázó számára alig ismert kezdő- és végpont, pedig az itteni „Kincsesbánya, Laktanya” buszmegálló előtt kora hajnaltól késő estig jönnek-mennek a buszok Székesfehérvár felé. Különösen szemből, azaz Tés felől érkezve lenne túl hosszú innen Fehérvárcsurgóig sétálni, de a mai túrán épp az útvonal hosszúvá és látványossá tételében segédkezett az eddig tartó plusz öt kilométer.

2012. június: Tés - felsőkincsesi országút (30. kirándulás)

3 / 13

Frissítő szél és elhagyott lőtéri épületek a Bakony keleti sarkában, a Bogrács-hegy tetején 

Természetesen a feljebb említett, Tésről induló túrára is „csak” bő egy évet kellett várni, és ismét remekül jött, hogy a táv megválasztásának köszönhetően most épp sietni nem kellett. A mezőkkel borított dombtetők közt vezető útvonalhoz keresni sem lehetett volna tökéletesebb időpontot június derekánál: a virágtengerekkel borított, élettel teli táj dekorációját az év legkésőbbi napnyugtája adta.

4 / 13

Hétvégi tési életkép

A tési túra elején nem várt program is fogadott: szerencsére ezúttal nem lezárásba, hanem az épp akkor zajló falunapi zsongásba érkeztem. Bár sok idő nem volt nézelődni, a híres szélmalmokhoz tartozó kovácsműhelybe azért sikerült bejutni - ez azóta jóval egyszerűbb lett, mert a helyszín fix nyitvatartási időket kapott.

2010. november: Zirc-Tés (10. kirándulás)

5 / 13

Az első találkozás a híres tési szélmalmokkal 
 

Az első, tervezett bakonyi kéktúra a hegység legjellegzetesebb vidékét célozta, kényelmes, rövid távval. A végére aztán majdnem sikerült túlságosan elkényelmesedni, hiszen a Tési-fennsík nem is olyan alacsony, mint ahogy lentről látszik... Szerencsére persze sikerült időben, sötétedés előtt megérkezni, és maradt némi idő egy pillantást vetni a falu két hírességére: a hegytető fennsíkján a víz helyett a szél energiáját használták a termény őrlésére, az ehhez épült holland típusú szélmalmok ma már országosan is ritka műemlékek, amelyek az előbb említett kovácsműhellyel együtt, onnan indulva látogathatók.

2011. szeptember: Zirc-Németbánya (23. kirándulás)

6 / 13

Reggel Zircen

A Magas-Bakony ritka úthálózatú, hatalmas erdői közé nem volt egyszerű túrát tervezni, hiszen vagy két túlságosan rövid, vagy egy gyors túra közül választhattunk, és ezúttal az utóbbi nyert. Így minden addiginál alaposabb tervezés és a Cuha-völgyi hajnali vonatozás után, már napkelte előtt hazánk legmagasabban fekvő városában voltunk, és nem is maradtunk sokáig. 

7 / 13

A nap távoli kilátásait a párás idő erősen korlátozta, így maradtak a közelebbi témák. A Kőris-hegy csúcsán álló légtérellenőrző radar persze velünk ellentétben átlátott a ködön, vigyáznak is rá, ahogy csak lehet.

8 / 13

2013. május: Németbánya-Városlőd (41. kirándulás)

9 / 13

Május igazi zöld világa a Torna-patak forrásának vidékén: a víz útja itt még idilli, nem úgy, mint tíz kilométerrel lejjebb, ahol még ezekben a hónapokban is nagyszabású helyreállítási munkák zajlottak. A Németbánya és Városlőd közti, mindössze 9 kilométeres séta valójában kényelmes, tavaszi láblógatás volt, főleg a szomszédos, nehezebb szakaszok között.

10 / 13

A Városlőd fölötti füves mezők a bakonyi szakasz egyik leghangulatosabb szakaszát adták, amire nem is lehetett volna alkalmasabb dátumot találni május elejénél

2011. március: Városlőd-Nagyvázsony (16. kirándulás)

11 / 13

Városlőd hídjai 
 

Egy igen hosszú és nem a legkényelmesebb buszos, vonatos utazás kellett ahhoz, hogy hajnalra elérjük Budapestről Városlődöt, de szükség volt rá, hiszen innen még hosszú út és viszonylag rövid nappal állt előttünk. A falu központjába az ősi nyolcas út egyik kőhídja és egy áthaladó vonat fogadott. Gyorsan elhesegettük a gondolatot, mennyivel egyszerűbb lett volna, ha a gyorsok megállnának itt a kedvünkért.

12 / 13

A Kab-hegyi erdő lakói 
 

A tavasz első napjai a természet egyik leglátványosabb átalakulásának kezdetét hozták: a talpunk alatt lépten-nyomon olvadó jég, zöldülő rétek, és persze sok sár, ami a megfelelő cipőben azért nem túl nagy akadály. A Kab-hegy alatti erdőbe azóta is mindig épp a tavasz kezdetére sikerült eljutnom, ráadásul ezúttal az út végére számos félénk, de kíváncsi, patás túratárs is akadt.

13 / 13

A Nagyvázsonyból hazáig tartó úton szerencsére már nem volt okunk panaszra, és összességében kifejezetten élveztük, hogy a fárasztó túra végén nem kell a hátrahagyott autót keresgélni a hegyek túloldalán. 

A sorozat következő részében kiderül, mi várt a Balatonon innen és túl.

Írta és fotók: Gulyás Attila