Annyi szépet hallottam már a Tisza-tóról, hogy amikor felmerült, hogy egy rövid kiruccanás erejéig magam is felfedezhetem egy kicsit, nem volt kérdés, hogy azonnal fogom az utazótáskám, és már pakolok is az útra. Két nap volt csupán, de már az első nap után úgy éreztem, mintha egy hete töltődnék a természetben, ami nálam nagy szó, hiszen több nap is kevés az átállásra.

Előtérben a Tisza, mögötte az elárasztott terület a Tisza-tó

Az első nap egy ráérős, mondhatni monoton hajókázással telt, ami olyan érzés volt, mintha zsilipeltem volna a városi nyüzsgésből a megnyugtató és ráérős természetbe. Kiskörétől indultunk el az alig fél évszázada létező, mesterségesen kialakított Tisza-tavon, ami ránézésre olyan, mintha ősidők óta itt lenne, gazdag növény- és állatvilága, a számtalan madárfaj látványa kiapadhatatlan élményekkel ajándékoz meg, és ami még szembetűnő, hogy ez bizony egy igazi horgászparadicsom.

Horgászok indulnak útnak a Kisköre kikötőből

Elég csak csendben ülni a lassan csordogáló hajón, figyelni a víz megnyugtató hangját, a parton a burjánzó növényzetet, a fel-felbukkanó halakat, a vízből kiálló ágakon pihenő sirályokat és gémeket, vagy a fejünk felett vitorlázó ragadozó madarakat.

Buja növényzet a vízparton

Sirályok pihennek a kiálló faágakon

Úgy alakult, hogy szeptember második hetében is még nyári hőmérsékleteknek örülhettünk, így már első nap a vízben találtam magam, és akár maradtam is volna órákat, mert a Tisza és így a tó vize is annyira lágy, selymes és puha, hogy nem igazán akaródzott kijönnöm belőle. De sajnos kénytelen voltam hajóra kapaszkodni, hogy még sötétedés előtt Tiszaörvénybe érjünk, ahol a Tisza-tó legnagyobb kikötőjében, a Szabics Kikötőben terveztünk éjszakázni, hogy másnap a part túloldalán található Tiszavirág Ártéri Sétautat járhassuk végig.

A gyönyörű Aranyosi-sziget mellett álltunk meg egy kis fürdőzésre

Célunkhoz közelítve már erősen narancs és vörös színekbe öltözött a táj

A Szabics Kikötő az élő Tisza partján található, és elég különleges látványilag, legalábbis számomra. Nem tudom másképp fogalmazni, de olyan érzésem volt, mintha valamilyen különleges, vízen úszó világba érkeztünk volna, a parton úszóházak, a szárazabb részeken cölöpökön álló házak, a kikötő kis csatornáiban a víz felszínén lebegő zöld növényzet látványa pedig egyszerűen lenyűgözött. Később, a tanösvényen megtudtam milyen növénnyel van dolgom, ami egyébként tipikus „lakója” a Tisza-tó öblös és ártéri, lápi részeinek.

A kikötő hangulatos öble, cölöpös házak a parton, és apró zöld levelek lebegnek a víz felszínén

Reggel, felkelés után, a Tisza látványa, a fejem felett elhúzó tőkés récék és a fán játszadozó kék cinegék fogadtak. Csend és nyugalom mindenhol, csak a természet ébredező zajai hallatszanak, megfizethetetlen érzés.

Úszóház a Tiszán

A reggelit természetesen a vízparton ettük meg, ahol még szeptemberben is nyílt a virágkáka, ez a nagyon szép, rózsaszínes apró virágokkal büszkélkedő növény, amely elvileg csak júniustól augusztusig virágzik. Az idill már-már giccsbe hajlik, de ekkor kizökkentett a parton egy a vízben úszó cipő, talppal felfelé, amin azért mosolygok egy jót, mert nem Tisza, hanem Puma volt. Szerencsére ettől eltekintve a part tiszta, szemétnek nyoma sincs, nem mondható el ez Kisköréről, ahol idén a tavaszi árhullámmal rengeteg szemét és műanyaghulladék érkezett és akadt fent a vízerőműnél, de erről kicsit később.

Reggeli a parton, virágzó virágkáka és egy elhagyott cipő

Miután jóllaktunk, nekivágtunk a tó túlpartján található tanösvénynek, ahová a kikötőben kell jegyet váltani, és ahová helyi segítséggel lehet csak átjutni. Motoros csónakokon suhanunk át a Tiszán, és ahogy partot értünk, jó alaposan befújtuk magunkat szúnyogirtóval, ugyanis szeptember ide vagy oda, a Tisza-tó arról is híres, hogy rengeteg kis vérszívó lakója van, ez pedig itt egy ártéri, lápos, mocsaras terület, ami kifejezetten a szúnyogok birodalma. No meg a kérészeké is, igaz, csak információs táblákon, mivel a Tiszavirág Ártéri Sétaút névadója, a tiszavirág csak folyóvizeken található meg, ezen az ártéri területen nem fogunk tiszavirágrajzást látni, viszont a tanösvény 10 állomásán keresztül megismerhetjük ezeket a gyönyörű és röpke életű rovarokat.

Motorcsónakos átkelés a Szabics Kikötőből a túlparton lévő tanösvényhez

Már a parton érdekes dologgal találkozunk, egy úgynevezett sólyapályával, amin keresztül nem is olyan rég még horgászok közlekedtek csónakjaikkal az élő Tisza és a tó között. Igaz, nem sokáig. A tanösvény eredetileg egy csatorna volt az előbb említett célra létrehozva, a sólyapályát pedig még 2006-ban üzemelték be, de miután látták, hogy milyen gazdag növényvilággal telik meg ez a terület, egy év múlva már a Tisza élővilágát bemutató tanösvény kialakításába fogtak, így 2007-től ekként funkcionál.

Nem túl jól sikerült kép a sólyapályáról, annak a feléről

A sétaút nem hosszú, csupán két kilométer, de annyi érdekességet tartogat, hogy biztosan el tudunk itt tölteni akár 2-3 órát is. Az úton végig többnyelvű és képekkel színesített információs táblákon ismerhetjük meg a tiszavirágok életét és a Tisza-tó élővilágát. Négy állomáson az árterekhez kötődő mesterségeket mutatják be, valamint két madármegfigyelő kilátóba is felmászhatunk. A tanösvény végén pedig vár a különleges Göbe-tó, ami tulajdonképpen a Tisza-tó egyik szigetszerű szárazulatán belül kialakult kis tavacska.

A kosár- és gyékényfonó mesterség bemutatópontja

A csatorna bal partján haladva elsőként egyből az egyik mesterségről, a kosár- és a gyékényfonásról tudhatunk meg érdekes dolgokat, majd jobbról az egyik információs táblán felismerem a korábban említtet, víz felszínén úszó, zöld kis növénykét, amely úgy megtetszett. A neve rucaöröm. És hogy miért? Mert a rucák, azaz kacsák kedvelt eledele, akárcsak a békalencse. A rucaöröm egy nagyon különleges növény, úgynevezett jégkorszaki maradványfaj, egy védett páfrányféle, amelynek nincs gyökérzete, ezt a funkciót ugyanis a módosult levelek vették át. Azt is megtudom, hogy ezeket a zöld leveleket lágy szőrök borítják, amelyek között levegőt tárolnak, így nem lehet őket „vízbe fojtani”, ha lenyomjuk őket a víz alá, egyből

felemelkednek.

A kép szélein az apró zöld levelek a rucaöröm, középen a Tisza-tó egyik emblematikus növénye, a sulyom látható

Nem lehet nem észrevenni az út elején található fahidat, viszont mielőtt átmennénk rajta, elsétálunk a Gémek tornya nevű kilátó felé. Útközben egy érdekes interaktív malommal találkozunk, aminek lapátjain egy-egy tisza-tavi növény- vagy halfaj mutatkozik be. A vízimalmot imitáló attrakció azért került ide, mert régen a Tiszán hajómalmokkal őrölték a gabonát, ennek állítottak így emléket.

Vízimalom-imitáció interaktív információs táblákkal

Elérkeztünk a tanösvény rövidebbik végéhez, ahol az említett kilátó található, fel is mászunk rá azonnal, aminek tetejéről közelebb a Borzanat nevű morotvát, távolabb pedig magát a Tisza-tavat láthatjuk. A kilátó kedvelt helye a madárfotósoknak is, innen zavartalanul figyelhetik meg a környék nagy fajgazdagságú madárállományát. Sajnos nekünk most nincs szerencsénk, csak egy 10-20 fős nyári lúd csapatot látunk felszállni a vízről, a többiek már biztosan délebbre vették az irányt.

A Gémek tornya kilátó

Kilátás a toronyból

Miután lemásztunk a toronyból, visszasétáltunk a tanösvény elején látott fahídhoz, majd ezúttal át is keltünk a csatorna felett. A túloldalon egy nagy tisztáson találtuk magunkat, ahol akár piknikezni is lehetne, akik pedig kisgyerekekkel érkeznek, azoknak sanszos, hogy egy ideig innen biztosan nem tudnak majd továbbmenni. Ugyanis játszótér gyanánt itt egy kézzel hajtható fa körhintát találunk, amin stílusosan egy-egy fából faragott kérész hátán örömködhetnek a gyerekek, no meg az olyan városból kiszabadult felnőttek, akik nem szégyellnek egy kis pörgés-forgást tiszavirágokon utazva, akárcsak én.

Átkelés az első fahídon

Tiszavirág-körhinta

Nem csak gyerekeknek érdemes kipróbálniuk

A tisztáson gyümölcsfákat is találunk, birsalmát és besztercei szilvát, utóbbiak épp most értek be, így le is teszteltük a termést, ami mintha csak ránk várt volna. Egyébként nem olyan furcsa, hogy ezen az ártéri területen ilyet találunk, bár ezeket a példányokat bemutatási céllal ültettek ide. Anno a Tisza-tó helyén rengeteg gyümölcsös volt, amelyek ma annyiban nehezítik meg talán a tavon való hajózást, hogy nem lehet tudni, a víz alatt hol akadunk még egy-egy gyümölcsfa maradványára.

A tisztástól továbbhaladva igazi vadregényes tájban találjuk magunkat. Hatalmas ártéri puhafás ligeterdő széles ösvényén sétálunk, az égig érő nyár- és fűzfákról hosszú indák lógnak le, ami teljesen mesebelivé teszi ezt az erdőrészletet.

Hatalmas puhafás ligeterdőn keresztül vezet utunk

A lombkorona nem záródik teljesen, így az alsó lombkoronaszintre és cserjeszintre is bőven jut le fény, amely ideális egy dzsungelszerű növényzet kialakulásához. Ettől ilyen fajgazdag ez a terület, és amely ideális búvóhelyet is biztosít az itteni élőlényeknek.

Színes lombkorona

A következőnek elért mesterségeket bemutató pontnál a teknővájás rejtelmeibe mélyedhetünk el. És itt találhatjuk a Tiszavirág Sétaút 10 állomásából a 6-os pontot, ahol akár egy másik tanösvényre is áthúzhatjuk magunkat. Bizony, csónakokba szállva egy kötél segítségével a Pákász-tanösvényen találhatjuk magunkat, amely úgy egy kilométer hosszú, és mivel egy kifejezetten lápos terület, gumicsizmában érdemes rajta végigmenni. Erre a célra több pár gumicsizmát is kikészítettek ide, amit ezúttal mi nem húztunk fel, ugyanis az idő szűke miatt ki kellett hagynunk ezt a kalandot. Így sajnos most azt se tudtuk meg, kik is azok a pákászok, amit a tanösvényen 12 ponton keresztül ismerhettünk volna meg. Sebaj, majd legközelebb.

Ezen a ponton a teknővájás mesterségével ismerkedhetünk meg

Átkelő a Pákász-tanösvényhez

Továbbmenve egy újabb fahídon kelünk át, majd újabb kérészeket bemutató táblákat találunk, és hamarosan elértünk a tanösvény csúcspontjához, a Göbe-tóhoz.

Újabb fahíd, újabb vadregényes részek

Tipikus ártéri látkép

Az egyik tiszavirágokat bemutató tábla

A parton a harmadik mesterséggel, a kubikosok életével ismerkedhetünk meg, pár lépésre pedig a Tiszavirág-toronyhoz érkezünk. Természetesen erre is felmásztunk, tetejéből pazar kilátás nyílik a tündérrózsákkal teli Göbe-tóra.

A kubikosok bemutatóhelye

A Tiszavirág-toronyból az egész Göbe-tavat beláthatjuk

A kilátást nekem egy kissé bezavarja két szürrealis elem, egy fémből kovácsolt Tisza-tó felirat és egy Tiszavirág sziluett, amelyen úgy néz ki a megformált kérész, mintha valami harsonát fújna. Mosolygok egy jót ezen is, és valahogy úgy érzem, egyre inkább tetszik ez a látvány, képzeletemben most már egy a tó felett repülő tündérnek képzelem ezt a fura lényt, így akár egy mese részesének is képzelhetem magam. A furcsa képek miatti bódult állapotomból kilépve lejöttem a toronyból, és még mielőtt a parton található csónakokhoz mentem volna, a tanösvény innen nem messze lévő végső állomásához sétálok túratársaimmal.

Szürreális képek a kilátó tetejéről

Ismét egy fahídon kelünk át, majd a sétaút végén a tóparton az elmaradhatatlan halász mesterséget bemutató ponthoz érkezünk. A korcolt nádtetejű halászkunyhó mellett számos halászati eszközzel ismerkedhetünk meg, többek közt a varsával is. Ha lenne időnk, itt is megpihenhetnénk a tó partján elhelyezett padon, de semmiképp nem szeretnénk kihagyni a Göbe-tavi csónakázást.

A tanösvényvégi halászatot bemutató helyszín

Visszatérünk hát a Tiszavirág-toronyhoz, ahol 5 halászcsónakot is találunk a parton, evezőkkel, amelyeket bárki birtokba vehet egy kis tavi ringatózáshoz. Mi is így tettünk, csónakokba szálltunk, és pár perc evezés után már a gyönyörű tó közepén, a tavirózsák közt élvezhettük a hely csendjét és leírhatatlan nyugalmát.

A csónakokat bárki elkötheti a Göbe-tó felfedezéséhez

Tündérrózsatelepek lebegnek a tó felszínén

Mintha megállna itt az idő, órákat is el tudnék itt tölteni, figyelve a hely apró élőlényeit. Persze a jó idő és az esély, hogy idén talán ez a legutolsó lehetőség szabad vízben megmártózni, nem engedte, hogy kihagyjam a Göbe-tóban való fürdést. Ennél amúgy se tudnék most ideálisabbat, hiszen a tó vize kristálytiszta, és van abban valami felemelő, hogy egyedül lubickolhatok egy hatalmas tóban tündérrózsák közt.

Göbe-tó a magasból, innen jól látszik, hogy bújik meg a kép tetején is látható Tisza-tóba. A Göbét apró algák színezik feketére

Egyedül a tündérrózsák közt

Érdekes módon a tó vize hűvösebb volt, mint előző nap a Tisza-tónak, de hamar hozzá lehetett szokni. És ha már a vízben voltam, próbáltam készíteni pár valóban testközeli képet a gyönyörű, fehér tündérrózsákról. Az akció nem volt túl egyszerű, hiszen nem szerettem volna a fényképezőgépet is megfüröszteni, így a csónakot vettem segítségül, hogy megkapaszkodjak rajta. Kihívás volt, mert sokszor túl közel sodródtunk a virágokhoz, én meg semmiképp nem szerettem volna, ha letarolunk egyet is ezekből a gyönyörű, védett virágokból.

Küzdés a csónakkal a tündérrózsákért

Két csónakról is drukkoltak az fotós akcióhoz

Kisebbfajta küzdés alakult ki a csónak eltolása, és a kiszemelt virághoz való közelebb jutás közepette, ami fentről úgy tűnhetett, mintha azon szenvednék, nem tudok visszamászni a csónakba. Elég vicces volt, a vízből is. Végül sikerült pár fotó, ezúton is köszönöm Viki kapitánynak a segítséget a csónak navigálásáért.

Egy vérbeli természetfotós akár vízből is kattingat

Ez a gyönyörű tündérrózsafotó lett az egyik végeredmény

Búcsúzóul még szedtem párat a tündérrózsa levelein sütkérező sulyomból is, amelyek már csak formájukban voltak azok, ugyanis ezek belsejében termés már nem lapult. Amíg csak lehetett úszva közelítettem a part felé, majd a hínáros rész előtt bemásztam a csónakba, és amolyan SUP-osan, állva szálltam be az evezésbe a végén. Felejthetetlen élmény volt. Kimászva a vízből a bőrömre, apró szőrpihéimre a tóban elszaporodott fekete algák tapadtak, amitől elég viccesen néztem ki.

Végül mind partra értünk, ki így, ki úgy

A vízi kaland után visszasétáltunk a tanösvény kiindulópontjához, a Tisza partjához, ahol elég sajátságos módon tudunk visszajutni a Szabics Kikötőbe, ugyanis integetni kell a túlpartra a motoros csónakért. Nem kell aggódni, észre fognak venni, itt nagyon régóta ez a szokás, és még senki nem ragadt a tanösvényen akaratán kívül.

Egy gyors ebéd után még biciklire pattantunk, hogy egy 30 kilométeres tekerés után Kiskörére visszatérjünk. A Tiszaörvénytől Kisköréig tartó bicikliúton ne várjunk nagy attrakciókat, úgy is mondhatnánk, a csenden és a monoton tekerésen kívül nem sok dolog fogja megzavarni a belső meditációnkat. Illetve én beletekertem pár göndörszőrű útonállóba, de hozzá voltak szokva a vasparipásokhoz, kedvesen félresétáltak, és továbbengedtek utamon.

Útonálló birkák a bicikliúton

Kiskörén pedig még megnéztük, most hogy áll a szeméthelyzet. Nyár elején az áradással hatalmas mennyiségű uszadékfával együtt rengeteg hulladék, köztük műanyag, így PET-palack akadt el a Kiskörei Vízerőműnél. Ezt a KÖTIVIZIG (Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság) munkatársai folyamatosan termelik ki a Tiszából. Fejes Lőrinc, a KÖTIVIZIG kiskörei szakaszmérnöke szerint kb. 8000 tonnányi „csomag” akadt itt fent a vízlépcsőnél, aminek már több mint felét kiemelték. Most a látvány eléggé érdekes, ugyanis a hatalmas uszadék- és szeméthalom felett visszavette magának a terepet a természet, teljesen kizöldült, ahogy ezt a képen is látni lehet.

Még mindig elég nagy az uszadék- és szeméttorlasz a Kiskörei Vízlépcsőnél

Rengeteg PET-palack is maradt

Abban a szerencsében volt részem, hogy a mostani utamat a PET-Kupások egyik szervezőjével, Vikivel tehettem meg, így megtudtam, hogy az uszadékfákkal kiemelt szemetet önkéntesek segítségével a mai napig válogatják. Pontosabban a PET-palackokat szedik ki a halmokból, amelyeket aztán színek szerint külön báláznak is, így lerakás helyett újrafelhasználásra kerülhetnek. A fennakadt rengeteg uszadékfa pedig a KÖTIVIZIG által kiszárításra kerül, és remélhetőleg tüzelőanyagként végzi.

Válogatott, bálázott PET-palackok várják sorsukat

Viki elmondta, hogy ehhez a munkához most sajnos nem lehet csatlakozni, ugyanis csak olyanok vehetnek részt rajta, akik megkapták a tetanusz- és tífuszoltásokat. Ezt 20 visszatérő régi PET-kalóz kapta meg, köztük Viki is, így most ők szinte minden hétvégéjüket itt töltik, amíg van mit válogatni. Kitartást nekik ehhez a nem kis feladathoz!

Két nap után kellően elfáradva, de élményekkel teli búcsúztam el a Tisza-tótól, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan visszatérek, mert annyi szép látnivaló maradt még itt, amit kár lenne kihagyni.

Szöveg: Pálvölgyi Krisztina

Fotók: Pálvölgyi Krisztina, Ljasuk Dimitry, Kiss Ferenc, Sasvári Zoltán, Vajnai Zsolt, Doró Viktória

Kapcsolódó cikkek:

Víztározóból madárparadicsom - A Tisza-tó

Három tonna műanyagot szedtek össze a Tisza-tóból

Gyönyörű felvételek a Tisza-tóról