Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2017. május 24.

Úttalan utakon az uhuk nyomában

Természeti értékeink megfigyelése és védelme sok esetben kíván speciális terepi tevékenységet. Számos, emberi jelenlétre érzékeny faj él a magyar táj legeldugottabb, legnehezebben járható területein. Egy ilyen helyen jártunk.

Az egész éves megfigyelőmunka gyümölcse a májusi bagolygyűrűzés. Az uhu vagy nagy fülesbagoly (Bubo bubo) fokozottan védett hazai fajunk, a legnagyobb bagoly. A vadászok vadásza képes elkapni és elfogyasztani rendkívül sok ragadozó emlőst és madarat, és például olyan nehezen fogyasztható táplálékot is, mint a keleti sün (Erinaceus roumanicus).

 

 

Bereczky Attila vadgazda és agrármérnök, erdész, búvár, ipari alpinista, hegymászó, barlangkutató, barlangi mentő, extrém favágó. 20 év alpinistamúlt tapasztalatát azonban nemcsak megélhetésre, de hobbijának támogatására is felhasználja a hazai természetvédelemben. Nekivágtunk hát négyen a nagy útnak, Ati, a két gyerkőce és jómagam, hogy kézre kerüljön a szaporulat, ami így tavasszal nagyon jó adathalmaz lesz majd az adott év értékelésére.

 

  

 

Úttalan utakon, hegyi patakokon át vezetett utunk az Aggteleki Nemzeti Park területén található territóriumokba. Az alpintechnikának és Ati szaktudásának hála végig biztonságban voltunk. A méretes tollgombócok szülei a jöttünkkor ugyan odébbálltak, de a gyors gyűrűzés után már újra a szülők társaságában feküdtek a kicsik.

 

 

Az est leszállta előtt érkező hirtelen eső tapintatosan jelezte, hogy a gyűrűzőmunkának lassan vége szakad. Elkeseredésre azonban semmi okom nem volt, jó kis túra volt, nagyon sok szép (számomra eddig ismeretlen) természeti képződményt is megismerhettem. Hazafelé - már sötétben - pedig csak arra gondoltam, hogy eljött a baglyok vadászideje, hamarosan enni kaphatnak és növekedhetnek a kisbaglyok.


Képek és szöveg: Morvai Szilárd

Teljesítménytúrázás kutyával

Teljesítménytúrázás kutyával

2024.12.04.

Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.

→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl

Örményország keleten innen, nyugaton túl

2024.10.28.

„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.

→ Tovább