Vadlovak között a Hortobágyon

Mióta élnek vadlovak a Hortobágyon, és milyen szempontok alapján választották ki számukra éppen ezt az élőhelyet?

Az első csődör és három kanca 1997-ben érkezett hozzánk. Ekkorra datálódik a hortobágyi vadlórezervátum létrejötte is, amelynek életre hívását több cél is indokolta: a rendkívül érzékeny védett természeti terület megőrzése, a fajvédelem és a tenyészprogram, valamint a kutatómunka. A vadlovak egy olyan bioszféra-rezervátumban élnek itt, ahol hosszú évszázadok óta csak legeltetés és kaszálás zajlott, más emberi beavatkozás nem befolyásolta a terület állapotát. A szakemberek sokat törték a fejüket, mi módon tudnák megőrizni a szikes puszta természetes élővilágát. Az emberi beavatkozás és a gépi kaszálás szóba sem jöhetett, hisz ezek befolyásolják a biodiverzitást, ami számos földön fészkelő madárfajra veszélyt jelentett volna. Olyan természetes megoldást kerestek, amely garantálja a terület változatosságának - mocsarak, fás, ligetes részek, szikesek mozaikjára épülő - fennmaradását. Két „szereplőre” volt szükség, mivel egy nem lett volna elegendő az egyensúlyi állapot kialakításához. Az egyik a szarvasmarha ősének az őstuloknak egy rekonstruált fajtája, a másik a Przsevalszkij-ló (Equus ferus przewalskii).

Hol található a vadlovak eredeti élőhelye?

Ezek a lovak leginkább Ázsiában, Kínában, Kazahsztánban és Mongóliában fordultak elő, sőt még Franciaország egyes területein is találtak Przsevalszkij-lovaktól származó csontokat, és ezt DNS-vizsgálatok is egyértelműen bizonyították. Régebben kétféle vadlóalfaj terjedt el, egyik a tarpán, amely sajnos elég hamar kipusztult, a másik a Przsevalszkij-ló volt.

 

Van-e ezeknek a vadlovaknak bármi közük a háziasítottakhoz?

Ez fontos és érdekes kérdés. Sokáig azt hittük, hogy a Przsevalszkij-ló a házi lovak őse. De több mint valószínűleg ez nem így van. Az elmúlt századokban rengeteget fejlődtek a kutatási módszerek, és DNS-vizsgálatok bizonyítják, hogy a Przsevalszkij-lónak 46 kromoszómája van, míg a házi lónak kettővel kevesebb, tehát két külön fajról, illetve alfajról van szó. A háziasítás valószínűleg a kipusztult tarpánnal, vagy más vadlóalfajokkal indulhatott. Egyébként Oxfordban és Cambridge-ben éppen azt kutatják, hogy pontosan melyik fajjal, illetve alfajjal kezdődhetett a domesztikálás. Ehhez múzeumi preparátumokból próbálnak DNS-mintákat kinyerni.

A Przsevalszkij-ló honnan kapta ez a nyelvtörő nevet?

Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij orosz katonatiszt sokat járt Mongóliában, és az 1870-es évek végén egyik expedíciója során kilőtt egy állatot, amelyről azt hitte, hogy vadszamár. A bőrét elküldte Ivan Szemjonovics Poljakov neves zoológusnak Szentpétervárra. A tudós azonban felismerte, hogy nem vadszamárról van szó, hanem vadlóról. Ő írta le ezt a mindaddig kihaltnak vélt állatot. Amikor a nagyközönség megtudta, hogy létezik egy olyan vadló, amelyikről eddig nem volt tudomása, minden állatkert be akarta mutatni. Így 1901-ben és 1902-ben a mongóliai vadonban befogtak 56 fiatal példányt, hogy európai, orosz és amerikai állatkertekbe szállítsák őket. A hosszú és viszontagságos utat csupán 26 ló élte túl, s belőlük is csak 12 példányt lehetett szaporítási programba bevonni. Ez sajnos elég csekély genetikai variabilitást jelentett. Másik szomorú tény, hogy a befogás után nem sokkal a vadonból teljesen kipusztult a faj, mivel a nomád törzsek könyörtelenül irtották megmaradt egyedeit. Az utolsó vadon élő példányt 1968-ban látták.

 

Hogyan működik a tenyészprogram?

Két párhuzamos programot hoztak létre, az egyiket Európában, a másikat Amerikában. Az európait Lydia Kolter vezeti a Kölni Állatkertben. Minden egyes lovat regisztrálunk a rendszerünkben, számos adatot begyűjtünk, DNS-mintákat veszünk, amelyeket elküldünk a tenyészközpontokba. Ha egészséges állományt szeretnénk tenyészteni, egyáltalán nem mindegy, hogy mely egyedeket párosítják. Kicsit talán furcsán hangzik, de a DNS-eket egy szofisztikált tenyésztési szoftverrel kiértékelik a laboratóriumban, hogy eldöntsék, melyik csődörhöz melyik kancát társítsák annak érdekében, hogy ideális utód szülessen. A koordinátor minden évben összerakja a tervet, hogy melyik állatkert melyik példánya milyen tenyésztésben vehet részt, majd eldönti, hová kerülnek az egyes lovak.

Azt lehet tudni, hány példány él világszerte?

Igen, kis túlzással szinte darabszámra, jelenleg 1900 példányról van tudomásunk. Szerencsére annyira sikeresen nőtt az állományuk az állatkertekben, hogy több mint 10 éve rezervátumokat létesítettek számukra, valamint sokat visszatelepítettek már az eredeti élőhelyeikre is.

 

Miről ismerheti fel egy átlagos halandó ezt a különleges lovat?

A Przsevalszkij-lovat nem lehet összetéveszteni más lovakkal. A testalkata nagyon hasonlít a zebráéhoz, robusztus testtel rendelkezik, nagyobb, vaskosabb a feje, mint a házi lónak, vastag, erős, izmos nyak és a törzséhez képest erős, rövid lábak jellemzik. Ezek a vadlovak általában terepszínűek, a fakó színváltozat következtében remekül beleolvadnak a környezetükbe. Kint a természetben ez a szín elősegíti a farkasok elleni álcázást, és a lovak nyilván nem tudják, hogy a Hortobágyon nem kell ettől a veszélyforrástól tartaniuk. Világos a pofájuk és a hasuk is, ez az úgynevezett fecskehas, de egy sötétebb csík végighúzódik a sörényükben a hátukon át, egészen a farkukig. A lábaik általában feketék. Még érdemes tudni róluk, hogy rendkívül ellenállóak a betegségekkel szemben. Strapabírók és kiváló állóképességük van. Igénytelen jószágok, hisz kevés és gyengébb minőségű táplálékkal is beérik, és ez elegendő számukra, hogy jó kondícióban átteleljenek. Jól tűrik a szélsőséges időjárási körülményeket. Egyedüli hátrányukként talán azt lehetne felróni, hogy egyáltalán nem szelídíthetők.

 

Hány vadló él a hortobágyi rezervátumban, illetve mekkora területen?

Itt és Mongóliában él a világon a legnagyobb populációjuk. Nálunk 310 vadló legelhet kedvére. Két tartási helyszín létezik a Hortobágyon: a vadlórezervátum, ahol a tenyésztés is zajlik, a másik pedig a vadaspark, ahol bemutatási céllal lehet látni néhány példányt. A rezervátumban 2400 hektáron élnek szabadon, de jövőre megnöveljük a területet további 600 hektárral. Ott mindent megtalálnak, amire szükségük van, szikesebb részeket, ahol porfürdőt alakítanak ki maguknak az élősködők ellen. A mocsaras részeken szívesen fürdenek, és ott késő ősszel is friss vegetációra lelnek. Egyébként meglehetősen igénytelenek. Mindent megesznek, amit találnak, de kiválóan szelektálnak. Hamar észreveszik, ha valamelyik finom növény virágzik. Sőt, még a szúrós növényeket is elfogyasztják, például a máriatövist, télen pedig a csipkebogyót egyenként lecsipegetik a bokorról. Élelmet télen sem kapnak az embertől. Patáikkal elkaparják a havat, és találnak annyi táplálékot, amennyivel beérik. A természet úgy alkotta meg őket, hogy van egy téli és egy nyári patájuk. A tél után, ahogy nő a nyári pata, fokozatosan kitörik a régi.

Milyen szerepük van a vadlovaknak a hortobágyi puszta fenntartásban?

 

E lovak számára ideális a Hortobágy, hisz a füves puszta mindig is élőhelyül szolgált a fűevő állatfajoknak. Korábban nagyszámú őstulok és vadszamár is élt itt. A vadlovak nem egy helyen legelnek, hanem sokat mozognak, bejárják a területet, és mozaikszerűen táplálkoznak. Így hozzájárulnak a változatos élőhely kialakulásához. „Szimbiózisban” élnek számos madárfajjal, mivel legelésük által nyílt területeket hoznak létre, ahol bizonyos madárfajok a párzási időszakban ellejthetik násztáncukat, ugyanakkor a madarak számára ideális helyszín a lovak trágyadombja, mivel a különböző rovarok biztos táplálékforrást jelentenek a szárnyasoknak. Kiválóan megfigyelhető ez a kooperáció a különböző állatfajok között.

Mi az, amit érdemes róluk tudni?

A fiatal csődörök 1 éves koruk környékén elvándorolnak, elkülönülnek a tenyészcsoportoktól, és „agglegénycsapatot” hoznak létre, amely 5-7 csődörből áll. Itt megtanulnak csődörként viselkedni: játszanak és harcolnak egymással. A kancák vagy egy agglegény csődörhöz csatlakoznak, vagy egy olyan háremcsoporthoz, ahol kisebb a konkurencia, mivel csak néhány idősebb kanca él a csapatban. Érdekes, hogy a vadlovak párválasztása eléggé hasonlít az emberekéhez, fontos számukra a személyes szimpátia. A kancák között pedig létezik féltékenység, akár harapásokkal, rúgásokkal is elzavarják a vetélytársat a csődör közeléből. Sokan azt hiszik, a csődör dönti el, hogy átveszi-e a kancacsoportot, de ez nem így van. Ha egy csődör sikeresen harcol, és elnyeri a háremcsoport irányítását, az még nem jelenti azt, hogy a kancák vele maradnak. Ha nem szimpatikus számukra a csődör, elhagyják, de arra is volt már példa, hogy a kancák visszamentek a legyőzött háremcsődörhöz. Itt van például a mi Bendegúzunk esete, aki sokáig sikeres csődör volt. Egy másik hím azonban legyőzte, így elvonult a csapattól, ám idővel a kancák elszöktek az új csoportból, és ismét csatlakoztak Bendegúzhoz, mert gondoskodó, jó apának tartották. Ha a - szó szerint - vérre menő harcokban a csődör súlyosan megsérül, általában elkülönül, hogy ne molesztálják, különben a többi hím elzavarja, avagy szélsőséges esetben akár meg is öli. A sérült egyedek ilyenkor beállnak az őstulkok csoportjába, mert fontos nekik a csapatszellem.

 

 

 

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2015. december - 2016 januári számában.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Hortobágyon darvadozva - videó

Világvégebiztos magtár