Imre útja a Gerecsén át folytatódik, a zarándoklat legkeményebb szakaszai itt találhatók. A nehéz, hegyi terep után pedig a szántóföldek monotonságával kell megküzdeni.
Harmadik nap
Ez a 25 kilométer Tatán ér véget. Tarjántól erdőben búcsúzik zarándokunk a felhős, de csapadékmentes reggelen. Vértestolnáig tart a rengeteg, majd ezt követően hosszú emelkedővel kell megküzdeni a Gerecse felé. A Hideg-kúti forrásánál jólesik pár falat, a víz kellemesen hideg. Kell is erőt gyűjteni, hiszen a meredek, sziklás emelkedő, a gyökerestől kidőlt fák megnehezítik a hegymenetet. Imre alig várja, hogy elérje a Kovácsi templomromot, hiszen útleírása szerint onnan már lejtő következik. Így is van, de mégsem talál örömet az ereszkedésben, mert a kőzúzalékos úton teljesen kikészül a bokája. A délutáni napsütésben Vértesszőlőst elérve kerékpárúton gyalogol be Tatára, ahol az „Öreg-tó Ifjúsági Hotelben” száll meg egy gyrostál elfogyasztását követően. Ez az első nap, hogy nem érez komoly fáradtságot. Szervezete kezdi megszokni a gyaloglást.
Negyedik nap
Nagyigmándig 23 kilométer vár Imrére, főként mezőgazdasági területeken át. Napraforgótáblák mellett költi el reggelijét és ebédjét is. A termőföldek egyhangúságát délutánra csupán néhány bokor és fa töri meg, amelyek árnyat adnak a vándornak, aki úgy érkezik meg Mocsára, hogy útközben egyetlen emberi lénnyel sem találkozik. Itt egy jégkrémmel jutalmazza magát, amely még soha nem esett neki ilyen jól. A templomban zarándokútlevele újabb pecséttel gazdagodik, majd az M1-es autópálya felett áthaladva újabb sík vidék fogadja Imrét. Változatosságot csupán a szélerőművek hoznak. Nagyon sok van belőlük. Az egyik alatt halad el az út. Egy kicsit félelmetes a látvány. A közelébe érve furcsa, mélyen morgó hangját is lehet hallani, ahogyan a lapátokat forgatja a szél. Nagyigmánd előtt újra pocsolyakerülgetés üdíti a zarándok lelkét.
Hamarosan folytatjuk
Végig a Szent Jakab zarándokúton - 1.rész - A sárga kagyló sárba vész
