Mindössze néhány nap kell ahhoz, hogy az emberi test hozzászokjon a folyamatos gyalogláshoz. Ilyenkor egész fura dolgok kezdenek el hiányozni. Zarándokunk Kisbéren át Pannonhalmáig vándorol.
Ötödik nap
Imre a szokásosnál korábban, de frissen ébred. Gyors vásárlás után elindul Kisbérre. 22 kilométer vár rá, és újra a termőföldek egyhangúsága. Teste már egészen átáll gyorsgyalogló üzemmódba, s a nagy meleg ellenére is gyorsan célba ér. Egész nap az jár a fejében, hogy milyen jó lenne egy rántott husi rizzsel, ubival. A szállás jól felszerelt a konyhájában még kacérkodik a gondolattal, hogy nekilát elkészíteni kedvenc ételét, de lebeszéli magát, mert másnap már 28 kilométer vár rá.
Hatodik nap
A házigazdától útravalóul kapott pogácsával indul Pannonhalma felé Imre. Kisbért elhagyva egy ideig egy megszűnt vasútvonal mellett visz a Szent Jakab-zarándokút, sajnos szeméthegyek mellett, pedig szép lenne a táj. Főként erdőben haladhat itt a zarándok, az ösvény néha kikanyarodik a fák közül, majd Pannonhalma felé közeledve megjelennek a szőlőültetvények. Látni rajtuk a gazdák gondos munkáját. Főleg homok a termőtalaj. Aztán ismét változik a táj. Sehol egy árnyékot adó fa. Jó pár kilométer csupasz termőterületek között.
Az egyhangúságot egy épület töri meg. Az oldalán felírat: Lébény 71 km. Ez egy kis erőt ad Imrének, ami rá is fér, mert ivóvize már fogytán. Bársonyosra érkezve feltöltheti kulacsát, és megtömheti gyomrát is. A tápszentmiklósi templomnál újra összefut a két holland zarándokkal. Nekik könnyű, párban haladnak, de Imrének jólesik a találkozás, mert nehéz egyedül.
Tápon muszáj megpihennie, stílusosan tápolni is, mert eddig nagyon gyors tempót diktált. A hollandok le is hagyják. Innét már emelkedik a táj. Pincék, hétvégi házak jönnek sorra, a kilátás pedig csodálatos. Imre fárad, de az út nem kegyelmez. Dombokon fel és le kanyarog, de a zarándok a lejtőt is emelkedőnek érzi. Beéri a holland lányokat, ők is fáradnak már, az erdő szélén ülnek pihegve. Aztán lassan láthatóvá válik az apátság épülete. Odáig még pár dombot meg kell mászni. A megérkezés boldogsága leírhatatlan az apátsághoz tartozó zarándokszálláson, amely leginkább egy erődítményre emlékeztet. Az egész komplexumban Imre van egyedül! Túl fáradt már, hogy lemenjen a településre vacsorázni. Zseniális ötlete támad, telefonon rendel egy pizzát. Az este nyugodtan telik, zaj sem szűrődik be az erődbe.
Végig a Szent Jakab zarándokúton - 2.rész - Inak recsegnek a Gerecsén
Végig a Szent Jakab zarándokúton - 1. rész - A sárga kagyló sárba vész
