Vendégül láttak minket egy csótánylakomára

Az entomofágia nem egy csúnya bőrbetegség, így nevezik szakszóval a rovarevést, ami manapság igen divatos téma: lépten-nyomon azzal ijesztgetnek minket, hogy előbb-utóbb kénytelenek leszünk mindannyian ízeltlábúakat és csúszómászókat enni, mert az állattenyésztés lassan fenntarthatatlanná válik. Mi is kíváncsiak lettünk, tényleg annyira egészséges és környezetbarát-e a rovarfogyasztás, mint mondják, és ha már ennek utánajárunk, nem éreztük volna elég kereknek és hitelesnek a sztorit, ha nem próbáljuk ki mi is a rovarkosztot.

 

Rántott sáskák és csótányok - első ránézésre fel sem tűnik

Nem került sok időbe rábukkanni Szabó Mariannra, aki 2014 óta foglalkozik entomofágiával, és két éve egy kis csapattal karöltve működteti a Bogárétel Alapítványt, ami Magyarországon egyedülálló a maga nemében. Mariann a legapróbb részletekig beavatott minket a rovarfogyasztás rejtelmeibe, és még egy nem mindennapi uzsonnát is összedobott nekünk.

 

Rovarevés: előnyök és hátrányok

 

Mielőtt előre szaladnánk, kikerülhetetlen a kérdés: mégis miért jó rovart enni? Elsősorban a tápértéke miatt, a rovaroknak magas a fehérjetartalmuk (minimum 15, de fajtól függően akár 50-60% is lehet), jó vitamin- és ásványianyag források (pl. B2- és E-vitamin, cink, vas, foszfor), és kedvező a zsírsavösszetételük.

 

Egy adag főtt lisztkukac

A médiában is sokat emlegetett, megjósolt globális fehérjeválság idővel a népesség növekedése miatt ölthet aggasztó méreteket, így merült fel a rovarok élelmiszeripari felhasználásának ötlete a probléma kiküszöbölésére, amellyel az ENSZ élelmezésügyi világszervezete is kiemelten foglalkozik. A rovarok földhasználata kisebb, életciklusuk rövidebb, az ehető tömegük pedig nagyobb, mint a melegvérű állatoknak, és kevesebb melléktermék, trágya keletkezik a tartásuk során. Néhány adat: a lisztkukac földhasználata tizede a szarvasmarháénak, vízfogyasztása minimális, viszont 1 kiló marhahús előállításához 15 000 liter víz szükséges. Míg a marha élőtömegének 40%-át lehet elfogyasztani, a házi tücsöknél ez a szám 80%. Tehát összességében jóval kevesebb földre, vízre és takarmányra van szükség a rovartenyésztéshez.

Mindezek ellenére nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a rovarevés megoldhatja a fehérjehiány, illetve az éhínség problémáját. Némileg árnyalja a dolgot, hogy néhány friss tanulmány óvatosságra int: amíg nincs meg a megfelelő, kiforrott és gyakorlatban kipróbált technológia, nem tudhatjuk pontosan, milyen költségekkel és esetleges hátulütőkkel járhat a rovarok nagyüzemi tenyésztése, feldolgozása, forgalmazása.

 

Lefagyasztott sáskák 

 

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a rovaroknál is - ahogy az minden tenyészállat esetében elmondható - fontosak a megfelelő tartási körülmények, különben baktériumok, gombák, paraziták hordozóivá válhatnak. Egyesek allergiásak lehetnek rájuk, és sokan nem képesek megemészteni a kitint. Szárított rovarokból egy holland tanulmány szerint egyébként is maximum 45 gramm az ajánlott napi bevitel, ha pedig frissen készítjük el, a feedipedia.org szerint például sáskából 49 grammot, házi tücsökből 158-at, lisztkukacból pedig 107 grammot lehet enni. Rovarokat tehát csak korlátozott mértékben javasolt fogyasztani, és feldolgozásuk (tehát a kitintől való megszabadításuk) is szükséges, így elkészítésük körülményesebb, mint a húsételeké.

 

Ennénk vagy nem ennénk?

 

Valóban van néhány szokatlan apróság, amire nem árt odafigyelni - konstatáltuk, miközben végigkövethettük a csótányokból, sáskákból és lisztkukacokból álló menü elkészültét (a munkafolyamatról még több kép alul, a galériában). A sáskákat még fagyott állapotban meg kell szabadítani a szárnyaiktól és a lábaiktól, a csótánynak pedig érdemes eltávolítani a hasi páncélját, hogy ki lehessen enni a belsőségeket.

 

Az előkészítés folyamata: a sáskákat meg kell szabadítani a szárnyaiktól és a lábaiktól, ezt még fagyott állapotban a legkönnyebb megtenni

Ezeken kívül az ínyencek még bőven válogathatnak, mivel napjainkban több mint 2000 ehető rovarfajt tartanak nyilván. Általánosságban elmondható, hogy a tücskök, szöcskék, sáskák, csótányok, kabócák, szitakötőfélék, kérészek, poloskafélék, hangyák és tojásaik ehetők. És ha ez mind nem elég, ott vannak még a pókok és a skorpiók, melyek ugyan taxonómiailag nem tartoznak a rovarok közé, de az entomofágia fogalma oda sorolja őket.

 

A csótányokat nem árt előfőzni, ha nem szeretnénk, hogy szétrobbanjanak az olajban

Kapaszkodjunk meg: a világon hozzávetőleg 2 milliárd ember naponta fogyaszt rovarokat. Még mielőtt végképp megrökönyödnénk, gondoljunk csak bele, a disznó sem túl gusztusos állat, mégis a legtöbben fenntartások nélkül fogyasztjuk a sült oldalast vagy a véres hurkát, egyszerűen azért, mert ezt szoktuk meg. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) tanulmánya szerint a rovarevés főként a trópusi területeken terjedt el, ahol nagyobbra nőnek és csapatostul jelennek meg ezek az állatok, így könnyebb őket befogdosni is.

 

 

Ezzel szemben például Európában az éghajlat és a körülmények jobban megfeleltek az egyébként is kiszámíthatóbb és jobban kontrollálható állattenyésztéshez, így mi maradtunk többek között a marhánál, a sertésnél és a szárnyasoknál, a rovarokat pedig általánosságban élből elutasítjuk, mint kártevőket, melyek esetleg még betegségeket is terjeszthetnek. A NÉBIH felmérései szerint a magyarok többsége viszolyog a rovarevés gondolatától, Mariann tapasztalata azonban az, hogy a nagyobb rendezvényeken, melyeken a Bogárétel Alapítvány is képviseltette magát, az emberek nagyon érdeklődők, főleg a 16-24 év közötti fiatalok, illetve a kisgyermekes, 30-40 éves korosztály.

 

A pszichológiai gátakat egyébként akár úgy is át lehet hidalni, ha a rovarokat nem látható formában, például bepanírozva, vagy valamilyen ételben őrleményként felhasználva próbálják ki az érdeklődők.

 

Nem olcsó mulatság

 

Egyelőre Magyarországon tilos rovaralapú élelmiszereket forgalmazni. Ha mégis kedvet kaptál a rovarkoszthoz, külföldről rendelhetsz - elég borsos áron - szárított snackeket, liszteket, konzerveket, vagy vásárolhatsz helyi forrásból, megbízható eleségállat-forgalmazótól, de az alapanyag így sem olcsó: 25 db sáska nagyjából 1300 Ft, fél liter lisztkukac pedig 1500 Ft. Mariann szerint a frissen sült rovarok íze, állaga teljesen más, mint a tartósított termékeké, ugyanakkor óva int attól, hogy csak úgy összefogdossunk vadon élő bogarakat, mivel azok növényvédő szerekkel, fertőzött állatokkal, talajjal érintkezhettek.

 

Ha sikerült beszereznünk a kellő mennyiségű alapanyagot, többnyire még akkor sem vagyunk túl a nehezén. Az élő rovarokat purgálni kell, azaz megvárni, míg kiürül az emésztőszervrendszerük, és hőkezelésre is szükség van. A főzés, sütés sem feltétlenül egyszerű, mindig figyelembe kell venni a faj tulajdonságait. A csótányt és a fekete katonalégy bábját például elő kell főzni, hogy sütéskor ne robbanjanak fel, a selyemhernyó báb viszont rágós lesz a főzéstől - tudjuk meg. „A fűszerezésnél a rovarok íze alapján kell eldönteni, hogy mi illik hozzájuk. A lisztkukacnak mandulás aromája van, így összepasszol a fahéjjal, karamellel, kávéval. A feketekatonalégy-lárva íze kókuszos, a csótányoké kéksajtra, illetve csirkére emlékeztet.”

 

Így néz ki a csótány belseje

Talán nem is gondolnánk, de rovarokból bármilyen típusú étel készíthető: akár leves, lepényfélék, sütemények is. Mariann saját fejlesztése többek között a lisztkukacos sodó és a hereméhlárva-krémleves.

 

Meghonosítanák itthon a rovarbizniszt

 

Joggal merülhet fel a kérdés, hogyan csöppen bele valaki az entomofágia világába. Mariann 2014-ben találkozott először ezzel a trenddel, a Fővárosi Állat- és Növénykert rovarházában, egy rövid leíráson. A téma megfogta, és online kutatásba kezdett: tanulmányokat, receptkönyveket olvasott, illetve kapcsolatokat épített külföldi fórumokon, többek között nagy entomoséfekkel, például David George Gordonnal. Ezt követően született meg a Rovarevők Magyarországi Közössége nevű Facebook-csoport. Akkor még igen elenyésző volt az érdeklődők száma, Mariann környezete furcsállotta a különös hobbit.

 

Mariann éppen csótányt pucol

A Bogárétel Alapítványt 2016-ban jegyezték be. „Szívügyem lett a téma, amit informatív tevékenységünkkel, médiaszerepléseinkkel propagálunk. Ezen kívül kísérleti rovartenyésztő telepünk van. A projektünkhöz időközben csatlakoztak önkéntesek is. Jelenleg partnerkapcsolatokat alakítunk ki más alapítványokkal, cégekkel. Célunk a rovarbiznisz meghonosítása, a jövőbeli tervek között szerepel rovaralapú termékek fejlesztése, a teljes engedélyeztetési folyamat végigjárása, és a termékek forgalmazása, ha Magyarországon nem megy, akkor külföldön” - meséli Mariann.

 

Nem tudhatod, milyen a sáska, amíg nem kóstoltad

 

A sütés-főzés során végig az járt a fejemben, hogy ez cseppet sem olyan furcsa, mint amilyenre számítottam, bár nyilvánvalóan más lett volna a helyzet, ha otthon saját magam állok neki elkészíteni ezeket az ételeket. Mariannéknál minden nagyon természetesnek tűnt, talán ezért sem volt bennünk ellenérzés, amikor az asztalra került a háromféle fogás. Az afrikai vándorsáskával kezdtük a kóstolást. Elvettem egy szimpatikus példányt, kicsit megmártottam majonézben, és félbeharaptam, aztán vártam, hogy jön a gondolat, mihez tudnám hasonlítani. Nem jött. Tényleg ki kell próbálni, hogy tudjuk, milyen, domináns ízre viszont ne számítsunk - Mariann el is mondta, hogy minden a fűszerezésen és a szószokon múlik.

 

Az első tétova mozdulat egy sáskáért

A lisztkukacos quiche-t kifejezetten finomnak találtuk Icával, a fotósunkkal, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kukacok íze háttérbe szorult a többi hozzávalóhoz képest. Kíváncsiságból megkóstoltam egy jól átsült példányt önmagában is, és nagyon halványan a csirke ropogósra sült bőrének az íze derengett fel. A legmarkánsabb zamata talán a madagaszkári bütykös csótánynak volt. A puha, kissé pürés jellegű „bogárhúst” a hátat fedő kitinpáncélból kell kienni, így technikailag kicsit olyan, mintha garnélát falatoznánk. Az említett csirkét vagy kéksajtot nem éreztem rajta, inkább diót véltem felfedezni, de a barbeque szósz, ami állítólag a legjobban passzol hozzá, többnyire jobban előtérbe hozakodott.

 

A lisztkukacos quiche félbevágva

Úgy gondolom, aki egy kicsit is kíváncsi, az bátran kipróbálhatja a rovarkosztot, nem kell attól tartania, hogy egy teljesen ismeretlen, erőteljes ízvilággal találkozik, amit majd nem tud hova tenni. Az is előny, hogy az ételvariációk száma végtelen, és ha nem akarsz feltétlenül szemezni a sáskával, bundába is elrejtheted.
Summa summarum: nem hinném, hogy mostantól rendszeresen fogok csótányt és lisztkukacot fogyasztani, de ha egyszer úgy alakul, hogy a marhahús luxustermékké válik, és mindannyian kénytelenek leszünk rovarokat enni, persze, nagyon hiányozni fog a hamburger, de azért nem esek majd halálosan kétségbe.