Kevesen tudják, hogy Magyarországon is van már olyan hely, ahol őshonos vadon élő növényfajok magvait őrzik tárolókban. A Pannon Magbank célja, hogy egy esetleges ökológiai és/vagy természeti katasztrófa bekövetkezése után ezen fajokat újra lehessen telepíteni. De hogy néz ki egy magbank, és miként zajlik a génmegőrzés? Halász Krisztiánnal, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológia és Botanikai Intézetének munkatársával beszélgettünk Vácrátóton.
Az elbányászott hegycsúcsok flórájának egy része is megőrizhető (Fotó: Gulyás Attila)
Milyen szükséglet hívta életre a Pannon Magbankot?
A Rio de Janeiró-i Biológiai Sokféleség Egyezmény - amelyhez Magyarország is csatlakozott - célja az, hogy a Föld genetikai sokféleségét megőrizze. A Pannon Magbank a Life+ program keretében, európai uniós támogatással, a magyarországi vadon élő, őshonos növények hosszú távú, élőhelyen kívüli (ex situ) megőrzésére jött létre. Az ötéves futamidejű projekt 2014. december 31-én zárul. Európában hazánk az elsők között hozta létre a vadon élő növények génbankját. A Pannon biogeográfiai régió unikális, amely nemcsak hazánk egész területét fedi le, hanem határainkon túlra is átnyúlik: Szlovákia, Szerbia, Románia határhoz közeli területei is idetartoznak, hiszen ezeknek a területeknek nagyjából közös a fajkészletük, hasonlóak a környezeti adottságaik. A Kárpát-medence rendkívül különleges elhelyezkedésű terület, amelyet alföldek, dombvidékek, középhegységek tarkítanak. Ezen adottságoknak köszönhetően speciális talajú és flórájú is, ahol számos olyan növényfaj található, amely csak itt él, tehát sehol máshol nem fordul elő a világon.
Mondanál erre egy példát?
Ilyen például a pilisi len (Linum dolomiticum), amely az MTSZ logójában is megtalálható. Ez a növény kizárólag Pilisszentiván közelében él. De léteznek más pannon endemikus fajok is, amelyek csak erre a vidékre jellemzők.
Magok tisztítása és osztályozása (Fotó: Szatmári Zoltán)
Melyek a Pannon Magbank konkrét feladatai?
A génbank feladata, hogy a Magyarországon, tágabb értelemben pedig a Pannon biogeográfiai régióban őshonos, vadon élő növényfajokat megőrizze. E feladatkör komplex munkafolyamatot takar. A Pannon Magbank kezdeti feladatai között szerepelt a maggyűjtési stratégia kidolgozása csakúgy, mint a maggyűjtési útmutató és a gyűjtési adatlap összeállítása, a gyűjtendő fajok listájának elkészítése, a maggyűjtés teljes koordinálása, a magminták másodpéldányainak tárolása, valamint a visszatelepítési kísérletek kidolgozása és koordinálása.
Hogyan működik maga a rendszer?
Gyűjtőhálózatunk egy megadott protokoll szerint megfelelő mennyiségű és minőségű magot gyűjt a vadon élő növényfajokból, majd eljuttatja azokat az átvevőközpontokba. Ők elvégzik az ezzel kapcsolatos adminisztrációt, s továbbítják a Növényi Diverzitás Központnak (NÖDIK). A begyűjtött génbanki anyag alkalmas arra, hogy ha a jövőben ezek a fajok - valamilyen oknál fogva - eltűnnének az élőhelyükről, a magok segítségével vissza lehessen telepíteni azokat.
Az Esztramos-hegy gyomrában lévő ércbánya a génban egyik fontos helyszíne (Fotó: Gulyás Attila)
Milyen intézmények vállalnak szerepet a projektben?
E nagyszabású projektben három intézmény vesz részt. A tápiószelei Növényi Diverzitás Központban (NÖDIK) a magminták bázis- és aktív tárolás keretében kerülnek megőrzésre. Itt, Vácrátóton, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete (MTA ÖK ÖBI) az aktív maggyűjtemények duplikátumainak megőrzésében vállal fontos szerepet. Észak-Magyarországon az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság pedig egyrészt hatékonyan bekapcsolódott a gyűjtésekbe, másrészt az egyik tárolóegység is náluk van, az Esztramos-hegy gyomrában, egy régi ércbánya járatában. Ez azért ideális helyszín, mert a hőmérséklet állandónak mondható.
Mely növényfajok gyűjtése van a célkeresztben?
A gyűjtés egyik kritériuma, hogy a gyűjtendő faj őshonos legyen. Adventív, azaz idegenhonos fajokat nem gyűjtünk. Az adventív fajok fogalma a más területekről behurcolt fajokat jelenti, ezen belül is különösen veszélyesek az invazív, vagyis az özönfajok, amelyek tájidegenek, emellett agresszíven terjednek, mint például a selyemkóró (Asclepias syriaca) vagy a gyalogakác (Amorpha fruticosa). Az őshonos fajokon belül is különbséget teszünk: léteznek olyanok, amelyek magja ortodox, valamint olyanok, amelyeké rekalcitráns. Az ortodox azt jelenti, hogy tárolható kiszárítva, majd hűtve, nem veszíti el a csíraképességét, a rekalcitráns pedig ennek az ellentéte. Ez utóbbira jó példa a tölgy magja, amely ha az kiszárad, el is pusztul.
Hányféle fajra terjed ki a gyűjtés?
Magyarországon mintegy 2200-2300 vadon élő növényfaj található. Képzett botanikusaink segítségével összeállítottunk egy olyan listát, amelyen 1841 faj szerepel, és a magjuk ortodox vagy valószínűsíthetően ortodox. Az volt a célunk, hogy a program ideje alatt a listán szereplő fajokból összegyűjtsünk nyolcszázat, amit sikeresen teljesítettünk, sőt, túl is szárnyaltunk. A magminták reprezentálják hazánk és a Pannon biogeográfiai régió teljes növényvilágát, és megmutatják a vadon élő növények sokféleségét.
Miért van szükség az őshonos fajok génbanki megőrzésére?
A növények genetikai sokféleségét számos tényező - éghajlatváltozás, a természetes élőhelyek eltűnése, feldarabolódása, valamint az idegenhonos fajok intenzív terjedése - veszélyezteti. De egy előre nem látható katasztrófa is végzetes lehet bizonyos fajok populációira nézve. Egy faj kipusztulásával többé nem pótolható genetikai információ veszhet el, s ezt szeretnénk megelőzni.
Képzett botanikusok a nemzeti parkok munkatársaival karöltve végzik ezt a felelősségteljes munkát (Fotó: Halász Krisztián)
Kik segítik a gyűjtést?
A gyűjtés több éven keresztül történik. Képzett botanikusok a nemzeti parkok munkatársaival karöltve végzik ezt a felelősségteljes munkát. Az összes nemzetipark-igazgatóság bekapcsolódott e sokrétű munkafolyamatba, hisz a növényfajokat nem csupán begyűjteni, hanem egy speciális adatlap segítségével (a gyűjtés ideje; a faj és a gyűjtő neve; hol és mikor történt a gyűjtés; az élőhely pontos koordinátáinak megadása, amelyet titkosan kezelünk) megfelelően dokumentálni is kell. A nemzetipark-igazgatóságok munkatársai főleg a felbecsülhetetlen értékű védett és fokozottan védett fajokat küldték hozzánk. Bizonyos fajok, mint például a szarvas bangó (Ophrys oestrifera; syn.: O. scolopax), nem teremnek minden évben, így ezek begyűjtése csak a kiváló terepismerettel rendelkező nemzeti parkos kollégák segítségével valósulhat meg.
A szakemberek végeznek kísérleteket a megőrzött növényekkel?
Természetesen. Például a fülöpházi homokbuckás területen egy többéves, 12 hektárnyi területre kiterjedő, 10 homokpusztai fajjal végzett vetési kísérletet hoztunk létre. Ez egy ún. reintrodukciós (visszatelepítési) kísérlet. De azt is vizsgáljuk, hogy a magok hűtőtárolása mennyire befolyásolja a csíraképességet, avagy azt, hogy a selyemkóró jelenléte mellett hogyan képesek megmaradni az őshonos és a védett növények.
Mennyi ideig őrzik meg a magok a csíraképességüket?
Ez fajonként rendkívül eltérő lehet. Egyes fajok magjainak 1 év alatt van a csíraképessége, míg más fajok magjai akár 10 vagy akár több 100 évig is képesek csíraképesek maradni. Olyan fajok is előfordulnak, amelyeknek a magjai elveszítik a csíraképességüket kiszárítás és hűtés hatására. A túl magas hőmérséklet szintén rontja a csíraképességet. Szárazon tárolással a csíraképesség időtartamát jócskán ki tudjuk tolni. 5 °C-nyi hőmérséklet-csökkentés, illetve 2%-nyi nedvességtartalom-csökkentés megkétszerezi a magvak tárolási élettartamát.
A vácrátóti raktár (Fotó: Halász Krisztián)
Hogyan zajlik a maggyűjtemények tárolása?
A tárolás egy komplex folyamat, amely több részből áll. A begyűjtött magot először meg kell tisztítani, majd ki kell szárítani, hisz minél nedvesebb egy mag, annál kevésbé lehet eltárolni - romlik a csíraképessége. A tisztításra is van előírt protokoll: a gyűjtésben nem lehet beteg mag, fertőzött mag, illetve olyan, amelyben parazita él. A tisztítás nagy alaposságot igénylő folyamat, ezért sok esetben egyesével és mikroszkóp alatt kell végezni. Utána jön a kiszárítás, amikor a mag víztartalmát leviszik 3 és 7% közé (ez a légszáraznál is szárazabb állapot), majd háromrétegű, légmentesen záró tasakba helyezik. Rendkívül fontos a légmentesség, ugyanis ha nedvességet kap a mag, akkor tönkremegy. Így kerülnek a magok a hűtőtárolókba. Négy hűtőtároló lett kialakítva erre a célra: ezek közül kettő 0 °C, kettő pedig mínusz 20 °C hőmérsékletű. Az ún. bázistárolók a mínusz 20 °C-os tárolók, az aktív tárolók pedig a 0 °C hőmérsékletűek. Itt, Vácrátóton, aktív tároló, Tápiószelén bázis- és aktív tároló, az Esztramos-hegy gyomrában pedig bázistároló működik. Nulla °C-on a csíraképesség nem lesz olyan hosszú ideig fenntartható, mint mínusz 20 °C-on. Minden magtételből duplikátumokat gyártunk, majd szétosztjuk azokat a különböző tárolókba. Ezek biztonsági tartalékok.
Mekkora mennyiséget gyűjtötök be fajonként?
Az a kívánatos, hogy egy-egy gyűjtés alkalmával legalább 5000 mag legyen, amely darabszám fajonként és populációnként értendő. Ezt a mennyiséget nevezzük magtételnek. Azért szükséges ez a nagy tétel, hogy maradjon a már említett duplikátumokra, csíráztatási kísérletekre, felszaporításra. Természetesen sok faj esetében ez a mennyiség nem tartható.
Mire kell vigyázni a gyűjtés során?
Szakembereink körültekintően végzik a gyűjtést, vigyáznak arra, hogy ne sérüljenek a populációk, továbbá ha érzékeny fajokról van szó, akkor a magtermés 20%-ánál nem gyűjtenek be többet. Ellenkező esetben nem lenne biztosítva a következő évi magtermés.
A túrázók, természetjárók hogyan figyeljenek a vadon élő, őshonos fajokra?
Fontos, hogy a természetjárók, túrázók ne gyűjtsenek virágokat, és ne ássanak ki növényeket azok élőhelyein, mert ezzel jóvátehetetlen károkat okozhatnak. Sajnos léteznek olyan fajok, amelyek már kipusztultak hazánkból, részben az élőhelyek megszűnése miatt (például a lápok, mocsarak lecsapolása), de bizonyos fajokra az orvgyűjtők is valós veszélyt jelenthetnek. Lépten-nyomon tetten érhető, hogy egyesek kis ásóval járják az erdőt, és kiássák a védett fajokat, mondván: jól mutat otthon a kertben. Az ilyen növények aztán néhány hét elteltével rendszerint elpusztulnak. Amit viszont megtehetünk, ha rábukkanunk egy védett vagy fokozottan védett növény populációjára, hogy fotókat készítünk róla, és helymegjelöléssel elküldjük a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóságnak. Ezáltal segítjük a faj fennmaradását, illetve a populáció megerősödését. Bízunk abban, hogy munkánk nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy hazánk őshonos növényvilágának sokszínűségét megőrizzük a jövő generációi számára.
Az interjú megjelent a Turista Magazin 2014 novemberi számában.
Kapcsolódó cikkeink:
Gyermekláncfű, a gyógyító gyom
