Nem túlzás azt állítani a Vértes déli peremvidékéről, hogy a hegység legizgalmasabb részeit tárják elénk. A kopár dolomittömbökről látványos panorámában lehet részünk, de az itt húzódó csipkézett hegygerincek között megbújó szűk völgyek is tartogatnak élményeket.
A Vértes déli részén számos turistaút indul a környék felfedezésére, Csákberényből pedig még Panoráma tanösvényen is felfedezhetjük a környék természeti értékeit. Ha már beteltünk a sziklás kilátással, és nem okoz számunkra problémát a jelzetlen utakon való tájékozódás, akkor érdemes a táj kevésbé ismert, ám látványban bővelkedő részeit is megismerni. Ilyen a Meszes-, a Kőkapu-, illetve az Ugró-völgy, melyeket akár egy kényelmes körtúrára felfűzve egyben is bejárhatunk.
Kilátás a Meszes-völgy feletti gerincről. A háttérben Csákberény házai és a Zámolyi-medence látszik
A hegység tömbjéből kivezető Meszes-völgy bejáratát Csákberény északi határában, a település temetőjénél találjuk. Az innen induló erdei út egy hatalmas sziklakertekre emlékeztető idillbe vezet, amely néhol kimondottan vadregényesnek ható, sziklás hegygerincekkel körbezárt világot tár elénk. A gyertyános-tölgyes pagonyerdőből fokozatos és enyhe emelkedéssel érjük el a völgyre jellemző, a tavaszi zöldülésben kimondottan festőinek ható kőóriásokat. Bár a széles és könnyen járható ösvényünket nem látták el turistajelzésekkel, követése kezdetben még biztosan nem jelenthet gondot. A későbbiekben sem kell aggódnunk a helyes irányt illetőleg, ha jó térképolvasók vagyunk, de a kényelem és a magabiztosság érdekében ezen a linken le is töltheted a túra GPS-trackjét. Fontos, hogy ne térjünk le az útról, mert a túránk közvetlenül elhalad a Meszes-völgy Erdőrezervátum mellett is, ami fokozottan védett terület, tehát ne háborgassuk megóvandó értékeit.
Kényelmes emelkedésben és hangulatos ösvényen vesszük be magunkat a völgybe
A völgyszoros mediterrán vidéket idéző hangulatát a hegység több mint 200 millió éve formálódó dolomitkőzetének köszönheti, amely a hajdanán itt hullámzó tengerek üledéktömegéből jött létre. Ezen a környéken a mészkőrétegeknek több földtörténeti korszakát is megfigyelhetjük, melyeket nem csupán a folyamatos erózió formált ilyenre. A kéregmozgások következtében kiemelkedett, majd újabb földmozgások hatására táblás, vetődéses szerkezetűvé vált kőzet napjainkban is állandóan töredezik és mállik, néhol jelentősebb monstrumokon, máshol sóderrá őrölt kavicsokon bemutatva az idő múlását.
A Kőkapunál
A Meszes-völgy legszűkebb és egyben leglátványosabb szakasza a Kőkapunak nevezett sziklatornyos kőrengeteg. A tavaszi zöldülésből kimagasló szirtek közt megpillanthatjuk a Meszes-völgyi-kőlyukat, melyet a turistatérkép is jelöl, felette pedig a korábban már említett Panoráma tanösvény talán leglátványosabb kilátópontját, ahonnan kiválóan rálátni a mélyen tagolt környék szemet gyönyörködtető vonulataira. Figyelem! A völgyből nem tudunk felkapaszkodni a panorámához, megcsodálásához mindenféleképpen jelentős kerülőt kell tennünk.
Utunk során Bükkök is feltűnnek
Az itt található szurdokerdő egyediségét jelzi, hogy a környékre jellemző, sziklás, törmelékes élőhelyeket kedvelő kislevelű hárs, a szárazságtűrő magas kőris, illetve a gyertyán mellett a sokkal csapadékosabb és magasabban fekvő helyeket kedvelő bükkfát is megtaláljuk. Ez a változatos élőhely olyan védett madaraknak biztosít kedvező életfeltételeket, mint a veszélyeztetett parlagi sas, vagy a környékre egyre jellemzőbb holló, amely leginkább az ilyen sziklapárkányos helyeken szeret fészkelni. Utóbbit gyakran megpillanthatja az erre járó, hiszen ez a madár gyakran hangos korrogással hívja fel magára a figyelmet. Ha nem csapunk zajt, és elég halkan lépdelünk, nagy eséllyel vadat is láthatunk, melyek szintén nagy számban vannak jelen ezen a háborítatlan környéken.
Ez a völgytúra a tavasszal a leglátványosabb
A sziklaszorosból fokozatos emelkedéssel és észrevétlenül érünk át a Kőkapu-völgybe, amelyben továbbra is kőgörgetegek szegélyezik az utunkat. Ösvényünk továbbra is egyértelműen és kényelmesen vezet felfelé, elhagyva jobbra és balra is kiinduló leágazásokat, ám mi maradunk az eredeti úton, arról majd csak a térképen is jelzett Meszes-völgyi-kőfülke, illetve a Meszes-völgy-odú után fogunk letérni. A sziklaereszek után jobbra fordulunk, és egy enyhe emelkedővel érünk fel a Kőkapu-völgy északi oldala fölé, ahonnan egy elágazást követően jobbra tartva a zöld kereszt jelzésű út, valamint az Szappanos-völgy felé vesszük az irányt. Alig pár percnyi sétával sík és rendezett pagonyerdőn átkelve érjük el a jelzést, majd azon továbbhaladva kisvártatva újból látványos völgytúrába kezdünk.
A sziklákon gyakran látni muflonokat, de akár őzekkel is találkozhatunk
Kanyargós ösvényünk határozott lejtéssel visz le minket a Szappanos-völgy aljára, amelynek felső szakaszát - hasonlóan a környék többi völgyéhez - jellegzetes sziklafalak fogják közre. A muflonok kiváltképp szeretik az ilyen terepet, ezért érdemes itt is csendben haladni, ha meg akarjuk őket lesni. Egyébként a muflon kíváncsi állat, ha meg is látott minket nem feltétlen ered eszeveszett rohanásnak, mint mondjuk az őz, sok esetben alig távolodik el tőlünk pár tíz méterre, és újból érdeklődve szemlél minket.
Szappanos-völgyi odú. Utunk során számos hasonló üreget találhatunk
A meredek hegyoldalon nyíló Szappanos-völgyi-odút követően a völgyszorosunk keletnek fordul és számos kőmonstrum és sziklapárkány között enyhe lejtésben halad tovább, immáron Ugró-völgy néven. A térképen is feltüntetett Ugró-völgyi-odú, -lyuk, -sziklaeresz vagy -hasadékbarlang formációi az útról nemigen felismerhetők. Némelyiküket nagyobb kőtömbnél valószínűsíthetjük, de megtalálásuk némi nyomozómunkát igényel. Sokkal egyszerűbb dolgunk van viszont a jellegzetes Kőujj nevű szikla beazonosításával, ami utunktól jobb kéz felé, a meredek hegyoldalban áll.
Kőujj
Ez a közel hétméteres kőoszlop még ebben a sziklás környezetben is valószínűtlennek hat girbegurba és magányosan égnek meredő testével. Közel s távol sem találunk itt hasonlót, közvetlen környezetében még nagyobb kőtömböt sem, így messziről elsőre inkább hinnénk félbetört fatörzsnek. Valójában ez a szikladarab is csak azt bizonyítja, hogy a környék eltérő korú és összetételű mészkőrétegekből áll, melyeket az idő eltérő módon koptat.
Kedvenc fotótéma a csákberényi metró
Lejjebb a völgy kezd kissé kiszélesedni, és a Strázsa-hegy alatt már teljesen elhal. Utunk jobbra, Csákberénynek fordul, és pár száz méter múlva el is éri a települést. Visszaértünk a kiindulópontunkra, ahol a túránk zárása képpen megtekinthetjük a tájházat vagy a Gróf Merán Fülöp Vadászati és Erdészeti Múzeumot. Mindkét intézmény nyitvatartásáról érdemes előre tájékozódni! Közvetlenül a községet átszelő főút mellett találjuk a földből előtörő metrószerelvényt, ami napjainkra kétségtelenül Csákberény új jelképévé, illetve a turisták kedvenc fotótémájává vált.
A túra térképét és GPS-trackjét ide kattintva töltheted le
Kapcsolódó cikkek:
KIKELETI KÖRTÚRA A HARASZT-HEGYEN
A VÉRTES ESSZENCIÁJA EGY PANORÁMA-TANÖSVÉNYBEN
BENÉZTÜNK A PAMLAG-VÖLGYI SZÖRNY BARLANGJÁBA
