A Galyatetőn szintén ebben az évben átadott „Egyetemiek” menedékházához hasonlóan ennek a háznak az építése is a gazdasági krízis idejére esett, de a Gyopár Turista Egyesület teljesen a maga erejéből, tagjainak áldozatkészségéből és évek megfeszített munkájával hozta létre a főváros környékének legnagyobb turistaalkotását. Az egyesület tagjai már rögtön a háború után foglalkoztak egy, a Gyopár-forrás környékén építendő védkunykó gondolatával, de a végső elhatározás 1923 őszére maradt. A munkálatok 1924 márciusában kezdődtek meg, és a következő év májusában az épület tető alá is került.

1 / 2

A verőfényes őszi napon tartott ünnepségen zászlókkal és virágokkal feldíszített ház várta a Pomázról érkező turisták seregét, valamint a hatóságok, a Magyar Turista Szövetség és a társegyesületek képviselőt. Stiasny Jenő, a Gyopár TE elnöke üdvözölte a megjelenteket, Weisz Dezső, az építőbizottság vezetője ismertette a ház építének történetét, majd dr. Zsitvay Tibor, a nemzetgyűlés és az MTSZ elnöke magas szárnyalású beszéddel avatta fel a Gottlieb Mózes pomázi vendéglős által ingyen felajánlott telken az egyesület tagjának, Forgács István építésznek a tervei alapján felépült új, 48 hálóhelyes menedékházat.

Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter üdvözletét a titkára, dr. Damjanovich Lajos, dr. Karafiáth Jenő, az Országos Testnevelési Tanács elnökének méltatását Zsitvay Tibor tolmácsolta. A társegyesületek képviselőinek felszólalásai és a ház berendezéseinek bemutatása után a kiemelt vendégek részére ünnepi ebédet rendeztek a terasz alatt lévő tágas étteremben.

Az ünnepély résztvevőit különvonat hozta Pomázig, illetve vitte vissza őket Budapestre.

2 / 2

Részlet a Nemzeti Színház tagja, vitéz Garamszeghy Sándor Házavatás című verséből, amelyet az 1925. május 17-én tartott tetőavatási ünnepélyre írt és adott elő:

Áll a menedékház, a Gyopár Egylet háza,

Munka eredményét büszkén koronázza

És büszkén hirdeti minden kőtömb rajta

Hogy az erőt csak az összetartás adja!

Sajnos a menedékház a rendszerváltás után nem a turistákat szolgáló tulajdonos kezébe került, így még eggyel kevesebb lett az amúgy is drasztikusan lecsökkent erdei szálláshelyek száma.

Szöveg és kép: Kunos Gábor