1 / 32

Nagyon készültem rá, de nem sikerült: az idei Alsóörs éjjel (meg a Két kilátó, ugyanott) sajnos kimaradt számomra. Másnap a Bakonyban vigasztalódhattam - annak is a számomra közeli, nyugati peremén, nem messze Pápától. Három éve már szereztem itt kellemes tapasztalatokat: pici lányommal a hetesen remekül éreztük magunkat. Most a leghosszabb táv is megadatott - ami még így is csak 27 kilométer, de kíváncsian vártuk. Útitársaim (Zoli öcsém és Márk) különösen, mert ők még nem jártak itt korábban.

2 / 32

A túra neve Szarvas, a döbröntei rajthely a Szarvas Ház nevet viseli… sőt, a felette magasodó várrom is Szarvaskő! Nah, felkészültem az erdei (esetleges) találkozásra is, de az végül elmaradt (talán a bőgést most pihenték ki). A vár viszont - ha már itt magasodik - remek kezdőpont! Szerencsére a rendezők is így gondolták, így hát kellemes lépcsőzéssel kezdünk fél nyolckor. Október közepén ez az időpont a kora reggelt jelenti: a felkelő nap varázslatos fényekkel festi meg az ódon falakat, nem győzünk fényképezni.

3 / 32

Könnyed ereszkedés egy kopár domboldalon, kis hullámzás - és továbbra is ámulatra méltó színek. Messzire ellátunk, szelíd és békés tájakban gyönyörködhetünk.

4 / 32

Egészen kicsit, de párás-ködös a táj - az őszi kora délelőtti hangulat megvan tehát. Ritkás, majd sűrűbb ligeteket hagyunk el; erdőszélen, patakparton haladunk előre. Néha át is kell kelnünk -, de itt még fogalmunk sincs, mennyi hasonló élmény vár majd ránk később.

5 / 32

Bakonyjákón még soha nem jártam: most végigsétálhatok a kis falun, és megismerhetem. Túlzottan is jól sikerül!

6 / 32

Az első ellenőrző pont után ugyanis (elmélyült beszélgetés közepette) „benézzük” a balos letérőt, és hagyjuk vitetni magunkat a jobbra kanyarodó úttal. A főútra kiérkezve aztán gyanút fogok, és kiderül: nem alaptalanul. Mentsük a menthetőt: lesz egy kis visszatérő út, látom a térképemen. Persze - feltéve, ha járható, nem zárták le, nincs kutya, stb. Legelők között visz fel, és a barátságos pásztor enged is - de kutya…, az is lesz majd, fent. Nem bántanak ám! Jó, bevállaljuk, gond nélkül visszatérünk a sárga jelzésre - és tényleg nem bántanak (bár egy kis kerülővel erre rá is segítünk). Hopp, érdemes ám visszatekinteni! Szép kilátóhely, ahová felérkeztünk.

7 / 32

Erdőkön vágunk át, és csodáljuk őket a még mindig kora délelőtti napfényben. Az ösvényekre sem lehet panaszunk: a már bőséggel lehullott avarban, kiváló utakon járunk.

8 / 32

Autók zúgása közeledik, és igen: itt a 83-as műút. Leérkezünk a szélére, korlát mellett ballagunk; szerencsére nem sokat. Egy tüdőszanatórium után Farkasgyepű következik. Vagyis: mégsem. Közvetlenül a falu kezdeténél jobbra térünk, be az erdőbe. Innen zöldre cseréljük a sárgát (amivel később még találkozunk). Meglepően erős lejtő jön: kicsit kocogunk is, de közben is, meg később is meg-megállunk. Lenyűgöző! Á, semmi különös, csak az erdő. Csak?! Ezernyi szín, sejtelmes vagy teli napfény, az őszi erdő illata. A hulló falevelek „zaja” - és az érzés, ami mindezt összeköti.

9 / 32

Több derékszögű kanyart veszünk, de a jelzések - mint útunk során mindvégig - most is kifogástalanok. Ha nagy ritkán kiegészítésre szorulnak, akkor az is van, szalag formájában. Néha pedig - mint most is - kis tábla jelzi: újabb ellenőrző pont következik.

10 / 32

Megint csak felsőfokú jelzőkhöz kell nyúlnom (ez egy ilyen nap). A Csurgó-kúthoz érkeztünk. Első benyomás: barátságos kis tisztás, tábortűznél szalonnát sütő társaság.

11 / 32

Aztán vidám pontőrök, akik a pecsét mellé croissant-nal kínálnak, és végre körül is nézünk. Hát van mit! Kis patak, hatalmas szikla - és egy vízesés. A meredek oldal peremén zubog alá; hangulatosan, szívet-lelket gyönyörködtetően.

12 / 32

Felmegyünk a kaptatón, a forráshoz, de aztán kiderül: utunk nem az itt induló zöld kereszten, hanem továbbra is lent, a zöldön folytatódik - visszaereszkedünk hát. Elköszönünk a szépséges tisztástól - abban a meggyőződésben, hogy ide még többször is vissza kell jönni.

13 / 32

Követjük a girbegurba Köves-patak folyását. Olyannyira, hogy számos (sőt: számtalan) alakalommal metsszük is vonalát. Könnyű átkelések? Talán egy-két alkalommal - a többi esetben technika, óvatosság kell. Néha meg éppen gyorsaság vagy bátorság. Tény, hogy száraz lábbal sikerül az összes mutatvány, aminek határozottan örülünk.

14 / 32

Nagyon szép időnk van, és a fák, bokrok fürdenek a napsugarakban. Pompás bükkösök, tölgyesek akadnak útunkba: hol napsütötte, ritkás ligetek, hol meg sűrű erdők váltakoznak. Néhol még teljesen zöldek a lombok, másutt sárga-vörös, barna a meghatározó.

15 / 32

Hosszú balos ív jön: a track nem a térkép szerinti turistautat követi, hanem attól kissé kijjebb halad. Magunk is így járunk: úgy látszik, ez az új vonal - merthogy a jelzés is itt vezet. Aztán elköszönünk a zöldtől: kereszt-változata vezet át a sárga sávra - ami majd egészen a következő ellenőrző ponthoz visz.

16 / 32

Sok túrázóval is találkozunk ezen a szakaszon: a 17B táv beérkezői ők. Az erdőből kiérkezve pompás panoráma tárul a szemünk elé. Igen: Magyarpolány széléhez érkezünk.

17 / 32

Pónik és csacsik, lovak és birkák mellett ballagunk, aztán remek, gondozott füves ösvények visznek be a faluba. A temetőnél érkezünk be: kápolna- és templomtornyok, egyedi fakapu és gondozott sírok - mindehhez a ragyogó kék ég ad káprázatos hátteret.

18 / 32

Az iskola épületében találjuk meg az utolsó ellenőrző pontot, ami nekünk csak frissítőpont. A 17A távnak féltáv, a 17B-nek pedig rajt-cél. Forró teával kínálnak, de ropogós friss almát is kapunk. Aztán hajrá, jöhet a Kálvária! Meglepetésünkre nem része a túrának, de természetesen nem hagyjuk ki. Fotókon már többször láttam, olvastam is róla - csak nem megyek el a tövében?!

19 / 32

És persze nem bánjuk meg. Megbánni?! Maradandó élmény lesz ez is: a 173 lépcsőfok végigjárása tényleg „kálváriajárás”: jól el lehet mélyülni, magunkba szállni. Ráadásként a lépcsősor egy kitűnő kilátópontra visz fel: még így (kissé párásan) is messzire fürkészhet a tekintet: a horizonton a Kab-hegyet is ki tudjuk venni.

20 / 32

Visszatérés, jöhet a sárga kereszt, és az utolsó említésre méltó emelkedő. A Szent-kút felé megyünk: itt is egy (felújítás alatt álló) Kálvária van. Előbb kavicsos, majd erdei utak jönnek, míg a kúthoz érkezünk. Ahol megint káprázatos színek, gyönyörű fák, vörös avar fogad: jó itt lenni!

21 / 32

Kis hullámzás a terepen, de komoly szint már nincs. A jelzések továbbra is kifogástalanok, de biztonság okáért pár helyen szalaggal is ráerősítenek. Az erdők változatosak - ennek okáért a színek és a látvány is. Az ösvények pedig - továbbra is - csak dicséretet érdemelhetnek.

22 / 32

Itt is sok túratársat érünk utol: ők meg a 17A visszatérői Döbröntére. Errefelé kissé ritkul az erdő, majd kaszálók, rétek is felbukkannak.

23 / 32

Észak (vagyis a cél) felé haladunk, fogy az út, és sajnálkozok, hogy ilyen gyorsan vissza fogunk érkezni. Jó lett volna még az őszi erdőkben barangolni: igyekszem megragadni és befogadni a látványt - és megőrizni emlékezetemben.

24 / 32

A falu határában óriási pocsolyák bukkannak fel, amik szerencsére könnyen kikerülhetők. De nem mindenki gondolkodik így. Az ősz derekán járunk, de ez nem rettent vissza egy csapatot, hogy mezítláb gázoljanak ezekbe, hangos jókedvvel és vidámsággal. Mi azért inkább kerülünk, és a kis rét mentén, majd a fahídon át érkezünk be a községbe.

25 / 32

Nyüzsgés a Szarvas Ház udvarán: kisgyerektől a nyugdíjasig minden korosztály képviselteti magát. Boldog, csillogó szemű csöppségek, fáradt, de elégedett tekintetek. Öt-tizenhat lett a (nekünk) 29 km; teljesen elégedettek vagyunk. Megkapjuk az emléklapot, kitűzőt választhatunk a kínálatból, hátul zsíros kenyér, tea és alma. Tombola is van: meglepetésemre egy térképet nyerek!

26 / 32

Aztán jöhet a reggel már befizetett remek gulyás, és még a kora délután otthon lehetünk. Gyors és élménydús nap volt: mennyire jó, hogy eljöttünk! És mennyire várom már a következőt.

27 / 32

Szöveg és fotók: Gombos Kálmán

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!