Az igazság az, hogy a településről én sem hallottam egészen addig, amíg a párom nem mesélt róla, akinek rokonai élnek itt - őket látogattuk meg most augusztusban. Majdnem egy hetet töltöttünk el náluk, és programokban nem volt hiány (mondhatnám, hogy szinte egy percre sem álltunk meg), de még így is rengeteg látnivaló maradt egy következő és egy azutáni látogatásra is. Summa summarum: Singen szuper bázisnak bizonyult a környék felfedezéséhez, jártunk például a Boden-tavat övező településeken, és Svájcba is átugrottunk.

1 / 11

A város fölé magasodó Hohentwiel

A város nagyjából akkora, mint Vác vagy Gödöllő, csak éppen míg azokban cirka 32 ezren, itt közel 48 ezren élnek. Olvastam, hogy 1870 óra meghúszszorozódott a singeni népesség, ami az iparnak és a vasútépítésnek volt köszönhető. Apropó, vasút: ha vonattal akarunk idejutni Budapestről, Münchenben vagy Stuttgartban kell átszállnunk, de még így is egy egész napunk rámegy az utazásra. Mi repülővel érkeztünk Bázelbe, onnan pedig nagyjából másfél óra alatt tettük meg az utat Singenig busszal, villamossal és vasúton.

2 / 11

Ez pedig a város a Hohentwielről, a távolban a Boden-tó

A város egyébként Baden-Württemberg tartomány része, amit Németország kertjének is neveznek - ezt nem csodálom, hiszen virágokban sehol sincs hiány, egyébként pedig annyira tisztán tartják az utcákat, hogy enni lehetne földről. Talán a nyári szünetnek is betudható, de esténként igen nagy élet volt a városközpontban, láttunk csurig megtelt szabadtéri mozit és egy street food fesztiválba is belebotlottunk, ahol sikeresen (és szerencsére mellékhatások nélkül) ismerkedtünk meg a mangós salsaszósszal.

Ritka fajok népesítik be az egykori vulkánt

A város legfőbb látványossága a már említett Hohentwiel, és az azon magasodó erősség maradványa. Nagy bánatunkra mostanában csak a kapuig lehet eljutni, mert kőomlás miatt lezárták a helyszínt, de nem volt kérdés, hogy azért addig legalább elmegyünk. Teljesen megérte: a számos útvonal közül, ami a 686 méteren álló várhoz vezet, mi persze a legkaptatósabbra keveredtünk rá, és útközben szuper panorámában volt részünk, ami hol a szőlősökre, hol a Boden-tóra és a távoli Alpokra, hol meg a dimbes-dombos környékre nyílt, amit egyébként Hegaunak neveznek.

3 / 11

Ha a nehezebb utat választjuk felfelé, ilyen látványban lehet részünk

Itt kilenc millió évvel ezelőtt működő vulkánok uralták a tájat, és a lehűlő magma alakította ki azt a képet, ami ma a szemünk elé tárul. Maga a Hohentwiel is tűzhányó volt egykor. 1941 óta a 108 hektáros környezete természetvédelmi terület, ami rendkívül változatos: a sziklák, az erdők, a virágzó mezők és a várrom is kitűnő élőhelyet biztosít ritka fajok számára. Harkályfélékből több is képviselteti itt magát, a zöld küllő, a kis és a nagy fakopáncs, illetve a fekete harkály; nagy számban megtalálhatóak a különböző gyíkok, az ízeltlábúak, és élnek erre sólyomfélék is. Virágzáskor gyakran bukkanhatunk tavaszi kankalinra, százszorszépre és például széleslevelű ujjaskosbor is nő a területen.

4 / 11

Egykor vulkánok működtek errefelé

Napóleon nem kegyelmezett a bevehetetlen erődnek

Nemcsak az egyik legnagyobb Németországban, de az egyik legrégebbi is a Hohentwielen magasodó várrom. II. Burchard sváb herceg építtette a hegy köveiből 914-ben. Egy ideig kolostor működött a falai között, ám az 1005-ben Stein am Rheinba költözött, az épület pedig nemesi családok kezébe került. Fordulópont volt, amikor 1521-ben a vár Württemberg hercegéé, Ulriké lett, aki gigantikus erőddé alakíttatta. Bevehetetlennek tartották, ami be is bizonyosodott, mivel a harmincéves háború alatt minden támadást visszavertek innen. A 18. században börtönként működött, majd Napóleon vetett szemet rá, de neki sem sikerült bevennie. Amikor mégis megkaparintotta, 1801-ben bosszúból leromboltatta, és nagyjából annyi maradt belőle, amit ma is láthatunk.

5 / 11

Hogy a 686 méter magasan álló várhoz jussunk, először egy alagúton kell átmennünk

Ez pedig igazából nem kevés, de ezt sajnos csak kívülről szemlélve, illetve tájékoztató táblák képeiről tudom. A várrom nagy területén biztosan izgalmas sétát lehetne tenni, ugyanis labirintusszerűen zegzugosnak tűnik. Hiába kérdezősködünk, a helyi kis büfé tulajdonosa sem tud többet, mint a honlap: kőomlás veszélye miatt lezárták a területet, és nem tudni, mikor nyitják ki újra, de intézkedni, dolgozni még nem láttak senkit a helyszínen.

6 / 11

Sajnos bejutni most nem tudtunk, így csak kívülről vehettük szemügyre a várromot

Lefelé már egy másik útvonalon megyünk, és betérünk a vár történetét elmesélő kiállításra is. Számomra itt igazából csak a makett nyújt némi érdekességet (azta, tényleg hatalmas volt az épületegyüttes!), az információs táblák szövege ugyanis mindenhol németül van. Ezt furcsálljuk, hiszen már csak a látogatószám (évi 80 ezer) miatt is érdemes lenne kirakni néhány angol nyelvű kiírást. Talán majd a rendbehozatal után sor kerül erre is.

7 / 11

A vár alatt múzeum is működik, ahol egy makett mutatja, hogyan festett egykor a vár

A németek nem túl szemérmesek

Már ami a köztéri alkotásokat illeti. A természetkedvelők mellett azok is érdekes élménymorzsákat csipegethetnek fel Singenben, akik egy kicsit nyitottak a művészetekre. Több kisebb-nagyobb érdekes alkotást lehet felfedezni a belvárosban sétálgatva, és ezek közül kettő olyan, ami mellett muszáj hosszabban elidőzni, ha az ember szeretné befogadni és értelmezni a látványt.

8 / 11

A Paradicsom fája: megbotránkoztató szoborkompozíció Singen belvárosában

A Paradiesbaumról, azaz a Paradicsom fájáról már kapásból sokat elmond, hogy alkotója a Wikipédia szerint vitatott, szexuális tartalmú műveiről ismert. A 72 éves szobrászt egyébként Peter Lenknek hívják, a paradicsominak egyáltalán nem nevezhető alkotás főszereplői pedig meztelen és hájas emberalakok, akik a bűnbeesés és a szellemi hanyatlás különböző kategóriáit jelenítik meg. 2015-ben a „fa” új részlettel gazdagodott, ami egy teli szájjal nevető Barack Obama-fejet ábrázol, fölötte egy felhőszerűségben Angela Merkellel, Kim Dzsongunnal és Vlagyimir Putyinnal.

9 / 11

Kevésbé megbotránkoztató, de részleteiben ugyanilyen érdekes a városházával szemben álló szökőkút-szoborcsoport, Gero Hellmuth helyi művész alkotása. Ez utóbbi információra csak hosszas keresgélés után akadtam rá, a helyszínen ugyanis semmilyen nyom nem árulkodik arról, ki készítette és milyen célból a bronzszobrokat.

10 / 11

11 / 11

Mókás szoborcsoport egy karneváli hagyományőrző társulat 150. évfordulójára

Eddig elképzelni sem tudtam, hogy a furcsa alakok - élükön a fent trónoló, boszorkányra és udvari bolondra egyaránt emlékeztető férfival/öregasszonnyal, illetve a random helyekről kilövellő vízsugárral - milyen apróból kerülhettek oda, de az internet segítségével sikerült fellebbentenem a fátylat: az alkotás a Poppele-Zunft nevezetű hagyományőrző karneváli csoport előtt tiszteleg, fennállásuk 150. évfordulójára készültek el a szobrok. Szerintem Budapest is bevállalhatna néhány hasonlót.

A következő cikkben a Boden-tó szuperfotogén városkáit és Mainau virágba borult szigetét mutatjuk be.

Írta: Hidvégi Brigi

Fotók: Hidvégi Brigi és Nagy Sándor 

Kapcsolódó cikkeink:

Aktív feltöltődés az alpesi paradicsomban

Fraknó vára, ahol egy krokodil fogad a kapuban

Füleki vár, a házakkal körbezárt történelem

Ez a csúcs legyen az első 3000-esed