Biatorbágy egyik nagy előnye kirándulás szempontjából, hogy közel fekszik a fővároshoz, a másik, hogy könnyen megközelíthető mind autóval, mind tömegközlekedéssel. Vonattal a Déliből alig 20 perc alatt a kisváros vasútállomásán lehetünk, Budapestről pedig – forgalomtól függően – gépkocsival kényelmesen fél óra alatt ott vagyunk.

Kapcsolódó cikkek

A biatorbágyi Nyakas-kő titkai

Tovább

Kihagyhatatlan sziklacsodák Biatorbágy határában

Tovább

Mi a Füzes-patak völgye fölött átívelő, híres-hírhedt viaduktól indítottuk a túránkat, amely a Matuska Szilveszter által 1931-ben elkövetett hídrobbantástól nevezetes. A használaton kívüli kettős völgyhíd, impozáns vasszerkezetével mára az ország egyik jelentős ipari műemlékévé vált.

Az impozáns megjelenésű biatorbágyi kettős völgyhíd az évek során a település jelképévé vált

1 / 32

Fotó: Joó Annamária

A híd déli hídpárjánál a piros sáv jelzésen indultunk el a Határkereszt úton, majd a Füzes-patakon átkelve az Iharos-völgybe folytattuk a sétát. A szürke komor ég alacsonyan hasalt a völgyben. Az éles reggeli levegő a tüdőnkbe mart.

A Szent Vendel-, más néven Szily-kápolnához hangulatos erdei ösvény vezet

4 / 32

Fotó: Joó Annamária

A piros kápolna jelzésre letérve, megbarnult levelek szőnyegezték a talpunk alatt a talajt. Néhol hatalmas bedőlt fatörzsek kerülgetése tette hangulatossá az erdei utat. Egy jól követhető, enyhe emelkedő után kibukkant a fák közül a Szily-kápolna kör alakú, klasszicista stílusú fehér épülete. Az írásos emlékek szerint az Iharosi-erdőben megbújó bájos kis kápolnát Szily József udvari tanácsos építtette a 19. század elején. Szent Vendel, a pásztorok védőszentjének tiszteletére emelték.

A klasszicista stílusú kápolna belső tere kör alaprajzú, kupolaboltozatos

7 / 32

Fotó: Joó Annamária

1944–45-ben, s az utána következő években azonban a kápolna és belső felszerelése erősen megrongálódott, oltárképe elpusztult. Sírboltját kifosztották. Az 1950-es, 60-as években részlegesen helyreállították. Jelenleg a belseje üres, egy szerény fakereszt, néhány mécses és a padozaton Szily Antal (az építtető fia) sírlapja emlékeztet a hajdani családi sírboltra. A kápolna műemléki védettség alatt áll.

Az épület homlokzatát két szabad oszloppal alátámasztott timpanon díszíti

6 / 32

Fotó: Joó Annamária

A piros kápolna jelzés után a piros sávot követjük tovább, olykor nyaralók mellett és elhagyott présházak között kanyargó ösvényen. És hiába bújik ki a szürke fellegek közül néha a nap, hiába fújdogál a szél, a reggeli dér még ott ül a fák ágain és a fűszálakon.

A túra során többször találkozunk elhagyott borospincékkel és présházakkal, melyek akár százévesek is lehetnek

13 / 32

Fotó: Joó Annamária

Egy elnyújtott emelkedő után jutunk el a Madár-szirtig, amely tulajdonképpen egy pompás sziklavonulat, amelynek a tetején végig lehet menni.

Látványos utunk, itt, a sziklafal szélének közelében halad, így ha kisebb gyerekekkel vagyunk, figyeljünk rájuk oda fokozottan, mert nincs védőkorlát, amely távol tartaná őket a sziklapárkány peremétől.

A Madár-szírt sziklavonulatáról szép kilátás nyílik az előttünk hullámzó, már-már szavannát idéző, sziklagyepes tájra és Biatorbágy látképére

15 / 32

Fotó: Joó Annamária

A Madár-szirtek szomszédságában találjuk a Budai-hegység egyik legmenőbb sziklaalakzatát, a Nyakas-követ. A bástyaszerű, kalapos, gombaformájú torony védett természeti érték, és monumentális sziklakolosszusa valóban parádésan uralja a vidéket.

A Nyakas-kő monumentális sziklakolosszusa

23 / 32

Fotó: Joó Annamária

Mivel ez a szakasz mészkőporos és morzsalékos, ezért nagyon figyeljünk oda, hogy megfelelő túrabakancs legyen rajtunk, úgy kisebb eséllyel ülünk fenékre a lejtőn, vagy csúszunk vissza a meredek emelkedőn. Esős vagy téli időben előfordul, hogy sáros és meglehetősen csúszós a lejtő.

A Nyakas-kő aljától a piros kereszten eleinte hol beszűkülő, hol kiszélesedő ösvényen haladunk, majd egy rövidebb emelkedő következik. Jó az erdőben sétálni, és jó hallgatni az erdő csendjét. Hirtelen kibukott a nap, átsütött fáradt, laposan kúszó fénye a csupasz ágakon, és megajándékozott bennünket ismét az ősz színeivel.

A napsütötte téli erdőnek is megvan a maga hangulata

27 / 32

Fotó: Joó Annamária

A piros kereszt egyszer csak piros sávba, néhány száz méter múlva pedig sárga sáv jelzésbe vált át. Innentől a sárgán, először enyhén, majd egyre erősebben emelkedve mászunk fel a Hármas-, Négyes-sziklához, amelynek aljában kőbe vájt kaptárüregeket láthatunk.

A lyukak ember kéz vájta kis mélyedések a kőzettornyokban.

Egy másik elmélet szerint méhcsaládokat tartottak a fülkékben, innen származik a kaptárkő elnevezés is. Az üregek eredetére azonban a mai napig nem született megnyugtató válasz.

A Hármas-, és Négyes-szikla rejtélyes sziklaalakzatai a Kő-hegy (Kő-orr) déli felén találhatók

31 / 32

Fotó: Joó Annamária

A következő kilátópont a Kő-hegy (Kő-orr) sziklái, ahonnan szép, tiszta időben szintén klassz panoráma nyílik a „makettméretű” Biatorbágyra, az Iharosi-erdőre és Sóskútra is, amiből nekünk most a kicsit párásabb, ködösebb verzió jutott. De a Biatorbágyhoz közeli hegyekbe így is könnyű beleszeretni.

Mohás kőtömbök színesítik a sétát az Iharosi-erdőben

32 / 32

A Kő-orr szikláitól már csupán mintegy 3 kilométeres lejtmenetes vagy szintben haladó szakasz jön, amely nem túl sok izgalmat tartogat, zömmel erdő szélén, házak között vezet a sárga turistaút egészen a kiindulópontunkig, a viaduktig. A közel 13 kilométeres túraútvonal bátran ajánlható mindenkinek, aki szeret sziklák között és szirtek tetején sétálni, pazar kilátópontokon hátradőlve hosszan élvezni az új távlatok nyújtotta teret, a látványt és a csendet.

A cikk először 2020 decemberében jelent meg.