Már a derék rómaiak is tudták, hol érdemes letelepedni. Az i.e. 360-ban, illír törzsek alapította Rab városka „Felix Arba” néven több száz évig a Római Birodalom része volt. Ókori eredetű nevének jelentése kifejezően beszédes, az illír „Arb” szóból, amely erdőset, zöldet jelent, továbbá a latin „Felix” szóból ered, amely annyit tesz: boldog, virágzó.

Rab városának látképe képeslapokra kívánkozik, annyira jellegzetesen mediterrán

1 / 11

A Rab-sziget modernkori imidzsének alapjául is ezek a több ezer éves eredetű szavak szolgálnak. Az útmenti táblákon, turisztikai attrakciók közelében, de akár a helyi Tourinform irodákban ingyenesen, magyar nyelven is kapható, remek színvonalú tájékoztató kiadványokon is olvashatjuk a szlogent: „Rab The Happy Island”, azaz „Rab, a boldogság szigete”.

Ezúttal nem üres ígéret a reklámkiadványokon szereplő szlogen

2 / 11

Nekünk, magyaroknak, a boldogság ott kezdődik, hogy szeretett fővárosunktól nem egészen 600 kilométerre, azaz még egy negyedórás kompozással fűszerezve is alig 7 órányi autóútra fekszik az Adriai-tenger eme gyönyörű, mediterrán kis gyöngyszeme.

A kompok nyáron félóránként mennek, és hihetetlen mennyiségű autót képesek magukba fogadni, aggodalomra tehát semmi ok, ha éppen várakoznak már előttünk pár tucatnyian

3 / 11

A boldogságérzet a kompjegy árának leszurkolásakor mérséklődik ugyan átmenetileg, majd picit később, amikor a kompról először megpillantjuk a sziget első, holdbéli tájra hasonlító, kopár, hófehér sziklatömbjeit. De ez volt az elkerülhetetlen feketeleves, pár perc autózás után már kizöldül a táj, mediterrán fenyőerdők, olívaligetek feledtetik az apró kellemetlenségeket. Hamarosan lakott településeket érünk, Barbat és Banjol falucskák apartmantengerét átszelve érjük el a sziget alig 500 lakosú, ámde káprázatosan gyönyörű óvárossal rendelkező fővárosát, Rabot, régi olasz nevén Arbét.

A kompról a sziget holdbéli tájra hasonlít a kopár, hófehér sziklatömbjeivel

4 / 11

Rab városban mindent megtalálhatunk, ami egy szuper nyaraláshoz kell. Türkizkéken csillogó, kristálytiszta tenger, mediterrán pálmafák, történelmi miliő, bódító illatok, remek strandok, ízletes ételek, kedves emberek. A sziget partjainál szinte bárhol beleereszkedhetünk a tengerbe, akár minden nap máshol fürödhetünk, és nap mint nap új, izgalmas dolgokat fedezhetünk fel a víz alatt egy jó búvárszemüveggel. Ha csak egy méterrel merülünk a víz szintje alá, már akkor is egy új, csodálatos világ köszön vissza ránk.

Az ókori eredetű, középkori városmaggal rendelkező óváros messziről is gyönyörű jelképei, a négy harangtorony szinte mindenhonnan látszanak, pazar hátteret nyújtva a strandolások közben készített fotóknak

5 / 11

Ezernyi kis hal, apró rákok figyelik a mozdulatainkat, olykor szinte hozzáérhetünk egy-egy halhoz, olyan kíváncsiak. Kicsiny kagylókat, csigákat inkább a homokos partokon, a tengeri sünök szép, kerek mészvázát pedig az eldugottabb, köves-sziklás öblökben találjuk meg. Ugyanitt persze még élő tengeri sünökkel is találkozhatunk, de egyáltalán nem kell tartani tőlük, jól láthatóak, óvatosan, odafigyelve akár kézbe is vehetjük őket. (Amikor a fiam kicsi volt, gyűjtötte őket, ezzel sokkolva a strandok népes közönségét.) A partokon kávézók, gyorsbüfék kínálata teszi teljessé a kikapcsolódást.

6 / 11

Strandolás után sétálhatunk az óváros velencei hangulatot árasztó, szűk kis utcácskáiban, ehetünk autentikus, középkori környezetben, barátságos kis vendéglőkben, készíthetünk pazar tájképeket az ódon városfalakon lépdelve, alkudozhatunk a szuvenírekre a bazársoron, kóstolhatunk finom fagyikat, de ha valakit mondjuk éppen a római kori történelmi emlékek érdekelnek, az is megtalálja a számítását a Rab-sziget fővárosában.

7 / 11

A mindent belengő, hamisítatlan mediterrán illatok orgiája leírhatatlan, aki ezt egyszer érezte, az soha nem feledi. Az Adriai-tenger semmihez sem hasonlítható bódítóan sós, lágy fuvallata fenyőillattal, levendulával és a roston sült ételek finom illatával keveredve szinte elvarázsol. Ez utóbbit érezve azonnal meg is éhezünk. Bármely kis vendéglőbe is tévedünk be, érdemes megkóstolni a tengeri herkentyűket. Kedvencem a kalamári, azaz a tintahal roston, de a horvátok marhasültjének sincs párja, el nem tudom képzelni, hogyan készül el a 3-4 centi vastag finom marhaszelet fél óra alatt úgy, hogy puhasága a vajjal vetekszik.

8 / 11

Szállást itthonról is kényelmesen lehet foglalni, de mi általában helyben keresünk apartmant, az augusztusi főszezon kivételével legtöbbször még válogatni, alkudozni is lehet, és az ember legalább élőben látja, hogy mit vesz ki és mennyiért. Meglepő módon a legjobb helyeken lévő apartmanok is gyakran üresek, sőt, olyannal is találkoztunk már, hogy még csak nem is hirdették a neten. Augusztus végén, egy héttel a főszezon után több szállást megtekintve is hamar, alig egy óra alatt találtunk szobát, pazar helyen, kőhajításnyira a parttól, pár perc sétányira az óvárostól. Ha valaki picit messzebb talál szobát, ne keseredjen el, a tucatnyi vízitaxi egyike pár kunáért néhány perc alatt a központba repíti, ami élménynek sem utolsó.

Nem tévedés történt, ez a homokos partszakasz is Rab-szigetén található

9 / 11

A kisgyermekkel nyaralni indulók azonban ne itt, Rab város közelében húzzák be a kéziféket! Egy kövér gázadással induljanak tovább a sziget északi oldalán fekvő Lopar nevű település irányába, ahol a Horvátországban fehér hollónak számító, természetesen homokos strandok legnagyobbika, a pazar fekvésű, festői szépségű Rajska Plaza, azaz a Paradicsompart várja őket. Aki szeret úszkálni, annak szinte már-már élvezhetetlen ez a partszakasz, de nem is nekik találták ki. A bokáig érő tapicskolóban jó száz métert kell gyalogolni a derékig érő vízért, ennek köszönhetően, ha valaki itt leteszi a pár éves, de akár csak a pár hónapos csemetéjét a parton, az biztos lehet benne, hogy délután is megtalálja, úgy, hogy talán még a kis pocakja sem lesz vizes. Ennek megfelelően kisgyermekes családok tízezrei nyaralnak itt évről évre, köztük rengeteg magyar is, minek következtében Lopar az elmúlt években nyaralóparadicsommá nőtte ki magát.

10 / 11

Ami pluszt a Rab-sziget nyújt más üdülőhelyekkel szemben, az a magyarbarát vendéglátás. No, nem kell itt féktelenül nyájas bánásmódra, nagy dolgokra gondolni, de a legtöbb helyen van magyar étlap, ki vannak írva a dolgok magyarul is, a sétahajók reklámpultjai mögül olykor hibátlan magyarsággal szól a tájékoztatás, az árusok, bazárosok magyarul számolnak és köszönnek, továbbá a legutolsó szűk utcácskában meghúzódó kis konoba (étterem) pincérei is tudnak pár mondatot a mi anyanyelvünkön. És ennyi már elég is. Egy jó szó, egy gesztus, egy félmosoly.

11 / 11

Kedvencem egy fiatal pincér volt, aki már felvette a rendelést, de meghallotta, hogy arról beszélünk, hogy egy étlap még maradhatna, megfordult, és széles mosollyal letett vissza egyet az asztalunkra. Még ezt is megértette! Ezek a kedves gesztusok, amik igazán jólesnek távol az otthontól, és arra csábítanak, hogy ha lesz rá módunk, akkor jövőre is a Rab-szigetet válasszuk egy remek nyaralás úti céljául.

Kapcsolódó cikkek

Megnéztük a horvát „Szalajka-völgyet”

Tovább

Nemcsak szép, de izgalmas is - Krk szigete

Tovább

A cikk először 2018 szeptemberében jelent meg.