A börzsönyi piros X, avagy lécek nélkül a síúton
Alapvetően a síelők kényelméért hozták létre, azonban a gyalogtúrázóknak is remek élményt adhat ez a Diósjenőt és Királyrétet összekötő hangulatos útvonal.
Régi kedvencem a Börzsöny, sokszor és sokfelé jártam már benne, de ezidáig csak szakaszait ismertem annak a piros X jelzésű ösvénynek, amely Diósjenőről indulva felvezet a hegység legmagasabb hegyeinek oldalába, majd onnan le Királyrétre. Nem sok közöm van a síeléshez, meg úgy általában a téli sportokhoz, ezért is fordulhatott elő velem, hogy eddig nem tekintettem egyben lejárható kirándulóprogramként erre a távban, vonalvezetésében és logisztikájában is kényelmet és élményt ígérő, alig több mint 20 km-es síútvonalra. A léces közlekedés szempontjait figyelembe vevő vonalvezetés ugyan 2-300 méterrel elkerüli a Csóványost, illetve a Nagy-Hideg-hegyet, ezeket a rövid leágazásokat azonban semmiképpen se hagyjuk ki a piros X követése során.
Diósjenőt és Királyrétet köti össze a 20 km-es útvonal. Mindkét végpont jó tömegközlekedéssel rendelkezik.
Indulás Jenőről
Miután a környéket jól ismerem, sok újra nem számítottam. Ennek ellenére felvillanyozott a túra komplexitása, ami számomra egy klasszikus „börzsönyözés” hangulatát vetítette előre bükkös hegymenettel, mesés panorámával, sörrel a turistaház napfényes teraszán. Ezt a vágyképet a kikelet üdesége tette még színesebbé, ráadásul az utolsó pillanatban még társaságom is akadt, miután egy barátom – hallva az ötletet – kedvet kapott a csatlakozáshoz.
Felmenet a Dugóhúzónál
A kora reggeli órákban gördült be a szerelvényünk a Börzsöny keleti kapujának számító Diósjenőre, melynek vasútállomásától indul a piros X jelzés a hegyek irányába. Ragyogó napsütés és csípős hideg fogadott, utóbbi szapora mozgásra késztetve hajtott át minket a községen. Kiérve az erdőbe, a Dugóhúzónak nevezett szárazárok szélvédett kaptatóján már egészen kimelegettünk, és mire befordultunk a Csehvár hegykúpja mögé, már több réteg ruha lekerült rólunk.
A 13. században már létező, később elpusztult, majd feltehetőleg a lévai csehek vagy a husziták által újjáépített várat nevezték el a környékbeliek Csehvárnak. Az egykori erősségnek csak alig kivehető nyomait lehet felfedezni a panorámás hegykúpon. Ez alkalommal kihagytuk a csupán néhány méteres letéréssel meghódítható csúcsot, ahonnan elsősorban délkelet felé élvezhetjük a panorámát, rálátással a többek között a Jenői-tóra.
A meredek kaptatót követően már kényelmesebb menetben követtük a jelzést. A szuszogást felváltotta a beszéd, eközben a napfény beragyogta a még kopasz bükkök szürke oszlopcsarnokát. Más fafajok már megkezdték a zöldülést, az aljnövényzet pedig helyenként kifejezetten élénken hirdeti a kikeletet, de az igazi, májusi burjánzásra még várni kell.
Áprilisi üdeség a Csóványos oldalában
A piknikre csábító Verebes-kaszáló tisztásától már a Hosszú-bérc enyhén emelkedő széles útján vezet a jelzés. Ezen a részen kényelmesnek hatott a felmenet, ugyanakkor belegondoltunk, milyen lehet ez síléceken. Túratársamnak van némi tapasztalata ezen a fronton, így a sejtésem beigazolódott: igen jó erőben kell lennie annak, aki Diósjenőtől a Csóványosig léceken teszi meg a távot, ami közel 10 km-t és 650 méter szintemelkedést tartogat.
Ösvényünk a legkényelmesebb vonalvezetéssel ígyekszik a hegység legmagasabb pontja felé
Bevallom, eddig nem tudtam, hogy 1910. február 20-án a Börzsönyben rendezték meg hazánk első országos lesiklóversenyét. A Csóványos és a Nyír-rét között tartott futam szakadó hóesésben, 52 induló részvételével zajlott, és a sajtóban megjelent beszámoló szerint „a versenyen a norvég stílus és technika győzött a lilienfeldi iskola felett, sőt az első négy versenyző mindegyike két bottal futott át a célon.” (Részletek Jeszenszky Géza – Neidenbach Ákos: Lehet-e sízni a Kárpátok alatt? c. könyvéből) A versenyt követő években komoly síélet alakult ki a Nyír-réten és a fölötte húzódó Alsó- és Felső-Hinta-réten. A sportág egyre népszerűbbé vált, a főváros közelsége és a trianoni döntés is hozzájárult ahhoz, hogy a Börzsönyben meghonosodjon a síelés.
A Nagy-Hideg-hegyen 1940-re elkészült a turistaház, a börzsönyi sísport központja pedig átkerült erre a környékére. Itt épült meg az első magyarországi sífelvonó 1953-ban. A nagy múltra visszatekintő börzsönyi síéletről 2010 óta minden évben megemlékeznek, amennyiben a hóhelyzet engedi, síeléssel. Az emléktúrával egybekötött lesiklást az utóbbi években a Magyar Turista Egyesület Börzsöny- és Sí Osztálya rendezi, az első túrákat még a Magyarországi Kárpát Egyesület szervezte.
A Fultán-keresztnél
A síelésről folytatott eszmecsere közben értük el a Fultán-kereszt pihenőhelyét, melynek tisztásán pad és asztal szolgál kényelmet. Elővettük az elemózsiát, és új témába kezdtünk: ki volt az a bizonyos Fultán és miért van keresztje? Az eset 1853-ban történt. Foltán János erdőőr ezen a helyen fatolvajokat ért tetten. A számonkérés dulakodásba torkollott, majd a tolvajok több fejszecsapással végeztek az erdőőrrel.
Holtestére csak két honappal később találtak rá vadászok a Szén-patak völgyében. Eredetileg fakereszt állt a réten, 1890-ben szentelték fel a ma is látható kőkeresztet Foltán János emlékére. A kereszt tábláján is olvasható Fultán név csupán elírás, ezzel együtt a térképeken is ez olvasható. A brutális gyilkosság történetéről egy lelkes helytörténet-kutató írt átfogó cikket, amit ide kattintva találsz.
A Fultán-kereszt tisztásán kényelmes pihenőt tarthatunk
A Fultán-kereszt után már 700 méter tengerszint feletti magasságban jártunk, helyenként rálátással a Csóványostól keletre húzódó Vasas-tető gerincére. Ezen a szakaszon még odvas keltikék tarka szőnyege lepte a talajt, néhol hóvirágokkal tűzdelve varázsolva üdeséget a télben megfáradt komor rengetegbe. Már nem jártunk messze a Csóványostól, amikor turistautak csomópontjába érkeztünk.
Jelzésünk nem vezet fel a Börzsöny legmagasabb pontjára, a csúcs déli felén oldalazva nyugatnak tart. Mi nem akartuk kihagyni a panorámát, ezért a kéken folytattuk az utat, de előtte még egy rövidke kitérőt tettünk a közeli Árva-kúthoz, ahol Sváb Sándor egykori erdőbirtokos emléktábláját is megtaláljuk, ami nem mindennapi tettről tanúskodik.
Vajon mekkora lehetett az a kapitális bika?
Kitérők a piros X-ről
A merítős kútból végül nem nyertünk ki vizet, de ez a pár méteres kitérő igazán nem volt nagy fáradság. Egy kis kapaszkodás után kisvártatva felértünk a kilátótoronnyal megkoronázott csúcsra, melynek tetejéről a tiszta időnek köszönhetően csodás körpanorámát élvezhettünk. Igaz, nem sokáig bámészkodhattunk, mert ebben a magasságban igen erős és metsző volt a szél. Beazonosítottunk pár közeli és távoli pontot, aztán alaposan átfújva gyorsan beteltünk a látvánnyal.
A Korona-kő érintésével tértünk vissza a piros X-re, majd a kaldera látványos sziklaperemén belestünk az utolsó nógrádi betyár, Sisa Pista állítólagos menedékébe is, amit Haramia-lyuknak neveznek. A függőleges kis kőfülke aligha alkalmas huzamosabb tartózkodásra, de tetejéről szép kilátást élvezhetünk a Felvidék irányába, valamint a Csóványos kilátóját is láthatjuk.
Minden évszakban fenséges panorámát tár elénk a Csóványos koronája
Az Égés-tetőt követően keskeny, helyenként fákkal bedőlt, köves ösvényen követtük a jelzést, ami a Nagy-Hideg-hegy déli oldalában a sífelvonóhoz vezet. Már reggel eldöntöttük, hogy nem hagyjuk ki a turistaházat, melynek büféje nemrég újra kinyitott. Mindkettőnkben élt az a vágykép, hogy egy csúcssört behörpintünk az épület napsütötte teraszán, ezért a pár száz méteres kaptatós letérés igazán megéri a fáradozást.
Reméljük az ország egyik legkiválóbb fekvésű turistaháza hamarosan újra fogadja a szállóvendégeket
A turistaház nyitva volt, de senkit sem találtunk, aki a szomjunkat oltotta volna. Egy ideig vártunk, tanakodtunk, végül el kellett fogadnunk a tényt: ma itt nem lesz sörözés. Csalódottságunk ellenére egy rövid időre leheveredtünk a panorámás teraszon, és mielőtt visszaereszkedtünk volna eredeti útvonalunkra, megettük a maradékainkat. Azzal vígasztaltam magam, hogy majd Királyréten iszunk egy sört a túra lezárásaképp.
Lejtmenetben a cél felé
Kanyargó utunkról ismét kitérőt tettünk a Magas-taxi turistaházhoz. Kíváncsiak voltunk, van-e valami változás a romos épület állapotában. Jelentjük, semmi. Lassú enyészettel várja megsemmisülését, aligha fogja már síelők és kirándulók kényelmét szolgálni. Ösvényünk bükkösben megbújó, mohos kőtengerek mellett vezetett be a Nagy-Vasfazék-patak völgyébe.
Jól jelzi a csapadékhiányt, hogy alig csörgedezett valami a mederben, holott ebben az időszakban jelentős vízmennyiség szokott itt lefolyni. A vadregényes hegyoldalban enyhe lejtésben kísértük az alattunk meredeken bevágódott patakvölgyet. Egy ponton – ha a lombozat nem takar – kiválóan rálátni az inóci kőfejtő sziklafalára, ami 1920 és 1941 között keletkezett. Anno siklón, majd kötélpályán szállították a követ a királyréti kisvasúthoz.
A Magas-Börzsöny déli oldalában is találunk vadregényes részleteket
A Nagy-Vasfazék-patak és a sziklafal által határolt kőfejtő természetvédelmi terület, ezért látogatása engedélyhez kötött. Régi bányaépületek romjait is megfigyelhetjük a természet által visszafoglalt területen. A terepi akadályokon kívül a kerítés is arra hívja fel a turistaútról letért kíváncsiskodók figyelmét, hogy a terület nem csupán a természetvédelem miatt van elzárva, hanem a leomló sziklák, az omladozó épületek miatt is, melyek balesetveszélyesek.
Síutunk a kőfejtő alatt ismét kanyargásba kezdett, amit a térképre pillantva azzal magyaráztunk, hogy a nyomvonalat biztos a terepi akadály kényszerítette kerülőre. Ezzel szemben az Inóci-patakon átkelve azt tapasztaltuk, hogy a patakárok legmélyebb bevágódásába vezet be a jelzés, ami komoly mászást követel gyalogostól, síelőtől egyaránt, ennek okára pedig nem találtunk értelmezhető indokot: a jelzés egyszerűen el is kerülhette volna ezt a részt.
Két alkalommal is keresztezzük a Nagy-Vasfazék-patakot
Királyréti záróakkord
A Cseresznyefa parkoló közelében ismét átkeltünk a Nagy-Vasfazék-patakon, majd rövid átkötéssel már a Taxi-nyiladék villanyoszlopokkal kísért egyenesében lejtettünk végállomásunk felé. Ez a monoton lejtmenet sose tartozott a kedvenceim közé, ezért alig vártam már a királyréti megérkezést, és persze, azt a bizonyos sört. Nyújtott léptekkel érkeztünk meg a kirándulók központjába, ahol végül teljesült a vágy. A jutalomkortyokat már a kisvasúton élveztük ki, miközben ledöcögtünk Kismarosra. Méltó búcsúakkordja volt ez a 20 km-es túránknak, ami pompás tavaszi hangulatával igazi feltöltőerővel bírt.
Busszal is mehettünk volna, de számunkra nem volt vitás: ha Királyrét, akkor kisvasút!
Kelj útra, és túrázás előtt vagy után töltődj fel országszerte a MOL Fresh Corner pontjain!
Próbáld ki az új Jim Exoticot, a Fresh Corner Iced Coffee Lattét és a Bacon&Chili ízű Crunch&Go chipset!
Akár egy hűsítő napindítóra, egy délutáni energiabombára vagy egy útravaló snackre vágysz, a MOL Fresh Corner pontokon mindet megtalálod. További részletekért kattints ide!
Börzsönyjárás vadregényes miliőben
2025.04.12.Bármely irányból rohamozzuk meg a Magas-Börzsönyt, csalódni biztosan nem fogunk az élményben. Van azonban egy jó túratippünk, amely a hegység változatos értékeiből ad ízelítőt.
→ Tovább
Panorámás barangolás a Tihanyi-félsziget lenyűgöző értékeivel
2025.03.21.A Balaton ikonikus földnyelvét bejáró jelvényszerző-körtúrában sok minden gyönyörködtet, ezért nehéz lenne főszerepet osztani az itt váró élmények valamelyikére. Annyit elárulhatunk, hogy a csodás kilátásokat tartogató hegykúpon parádés sziklatáj, színpompás növényvilág, elszigetelt tavak idillje, számos épített érték – köztük az apátságot is érintve – nyújt felejthetetlent, mindezt pedig a magyar tenger tündöklő víztükre keretezi.
Panorámás sárga úton a Budai-hegység és a Gerecse peremén
2025.02.24.Egy élményekben gazdag könnyű útvonal, amely a budai hegyek nyugati végeit tarkító panorámás kopárok mentén vezet el a Gerecse legkeletibb magaslatához, illetve a Zsámbéki-medence központi nevezetességéhez.
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
