Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2022. június 10.

A Budai-hegység északnyugati őrszeme, a Meszes-hegy

A Budai-hegység Nagykovácsiból megközelíthető, legnépszerűbb természeti látványosságain kívül érdemes mást is megnézni a környéken. A Meszes-hegy kopár fennsíkjának körpanorámája felülmúlja minden várakozásunkat. A virágos réteket átszelő, kilátásokban gazdag körtúra minden fáradságot megér.

A Budai-hegységnek a Pilissel szomszédos északnyugati szeglete mindezidáig kimaradt a túrarepertoárunkból. Köszönhető ez többek között annak is, hogy ez a régió a papír alapú turistatérképről már éppen lemaradt, és Nagykovácsiból amúgy is számtalan népszerű útvonal indul. A Nagyszénás-Zsíros-hegyet, Remeteszőlőst, vagy éppen a Nagy-Kopaszt már bejártuk, ezért újabb látványosságok után kellett néznem. Kézenfekvő volt, hogy az eddig kimaradt irány következik, nézzünk szét a nagyközség nyugati oldalán is.

Kocsival érkezve számunkra a körtúra a praktikus megoldás, ezért ez a túra minden szempontból bizalmat élvezett. A szépen rendezett, egykoron főleg svábok által lakott település nyugatias hangulatából mit sem veszített. Utcácskáit bejárva minden jómódról árulkodik. A piros sávon észak felé emelkedve, a Szeles utcán hagytuk el a házakat, és léptünk be a fokozottan védett természeti területre. Az emelkedőn visszatekintve egyre szebb kilátás nyílt a budai hegyekre.

A Szénás-hegycsoport szigorúan védett területe a májusban virágzó pilisi lennek köszönheti egyediségét. A dolomitfennsík kiemelkedő jelentőségű természeti értékét már az 1900-as évek elején felismerték. Kaán Károly 1931-ben megjelent könyve is foglalkozik az élőhely megóvásával. Az apró sárga virágú lenen kívül számtalan egyéb védett virág otthona is, ezért ha nyitott szemmel járunk, akkor felismerhetjük a Szent István-szegfűt és különböző kosborokat is. A terület nemcsak a botanikus szemével érdekes, de az egyszerű túrázó is felejthetetlen élményben részesül. A kopár, hullámzó fennsík szinte körkörös panorámája teszi népszerűvé ezt a Kéktúra-szakaszt.

A Nagy-szénás tetején álló kereszt mellől élvezhető káprázatos panoráma minden irányban láttatja a környező hegyeket.

A Budai-hegység, a Gellért-hegy, a Pilis és a Gerecse vonulata is bemutatkozik.

Miután magunkba szívtuk a természet különleges hangulatát, a Kékre váltva kezdtünk ereszkedni. A Piros észak felé vágja át a hegyet. A fátlan fennsíkon a turistajelzések zömét a földön fekvő kövekre festették, próbára téve a felfestők találékonyságát. Érdekes így tájékozódni, de az irány a kitaposott ösvényen eltéveszthetetlen. A Kutya-hegy nyergét is beszámítva, ligetek, gyér erdős szakaszok és vadvirágos rétek váltogatják egymást.

Egy magányos, óriás fenyő a következő irányadó. Az Országos Kéktúra nyomvonala itt elkanyarodik, mi pedig a kék keresztet követtük tovább a Kutya-hegy irányába. Erdős, árnyékos emelkedőnk jobbról kerüli meg a hegy jellegtelen, benőtt tetejét. A Kutya-hegy 559 méteres magasságával a Budai-hegység második leglassabbika, bár nevezhetnénk elsőnek is, mivel a Nagy-Kopasz is ekkora. Kilátást nem adó csúcsa háttérbe szorul a térség többi látnivalója között.

A vadvédelmi kerítésig hullámzik az út lefelé, ahol egy forgóajtón léptünk rá a sárga sáv kerékpárosok körében népszerű útjára. Információs tábla értesíti a kirándulókat a kerítés szükségességéről, és annak szerepéről a fokozottan védett élőhely megóvásában. Jobbra tartva elérjük a sárga kereszt leágazást, mely nem túl régóta a Nagy-kopasz felé jelent összeköttetést. Egy Y elágazásnál újból ismertetést olvashatunk, az élőhely virágritkaságai kerülnek terítékre. A jobb oldali elágazást választva, immáron az úgynevezett Fehér-úton folytatjuk a túrát. Ez a sárga jelzésű turistaút Nagykovácsit Perbálon keresztül Zsámbékkal köti össze. Kikövezett nyomvonala már a római korban kereskedelmi útvonalként szolgált.

Pár lépést követően, balról egy rövid kiszögellésen élvezhetjük a kilátást. A Meszes-hegy és a Zajnát-tető jellegzetességeiről könnyen felismerhető. Itt-ott kibukkanó panoráma mellett kezdetben szintben, majd egy mélyúton hosszan ereszkedve folytattuk utunkat egy szélesebb erdészeti útig. A sárga jelzésről - mely jobbra kanyarodik Perbál felé - balra térve kb. 450 méter után újabb elágazás következett. A bal száron pár lépést követően alig észrevehető csapáson kellett belépni egy sűrű árokba, amin átgázolva meredek emelkedő kezdődött. A jelzetlen, meredek kaptató már a Meszes-hegy oldala.

Egyre feljebb mászva fáradságunk jutalma a szélesedő panoráma. A kopár hegytető tisztásán álló kereszt sosem magányos, a másik irányból feltekerő kerékpárosok szívesen pihennek meg itt, így a tető turistajelzés híján is sűrűn látogatott. Érdemes kicsit megpihenni, mert a körpanoráma közel-távol semmihez sem hasonlítható. A hegyről lefelé vezető ösvény sokkal barátságosabb, hamarosan beletorkollik a kerékpárosoknak jelölt kocsiútba. A Budajenő, Perbál, Nagykovácsi hármas határkő szintén vonzza a pihenő turistákat.

Innen már csak egy ugrás a visszafelé vezető út. Pár kilométert követően elértük a szélső házakat. Az Ófaluba vezető sárga jelzés a templom mellett érkezik be a településre, ahol egy hívogató vendéglátóhely hideg limonádéjával zártuk a napot.

Hasonló remek, panorámákban gazdag útvonalat járhatunk be Nagykovácsiból ezzel a túrával is:

Teljesítménytúrázás kutyával

Teljesítménytúrázás kutyával

2024.12.04.

Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.

→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl

Örményország keleten innen, nyugaton túl

2024.10.28.

„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.

→ Tovább