A Bükk jó pár kihagyhatatlan természeti látnivalóval bír, köztük az egyik az Udvar-kő-barlang, aminek már puszta méretei is lehengerlően hatnak. A hatalmas, mohos sziklafalakkal lépcsőzetesen mélyülő tölcsérszerű karsztképződményt „Dante poklának” is nevezik, melynek irodalmi hasonlatát csak akkor értjük meg igazán, ha boltíves kőkapuján keresztül leereszkedünk a gigantikus sziklacsarnokába. Az itt elénk táruló kőbe foglalt látvány szinte agyonnyomja az embert: gyakorlatilag a hegy gyomrából szemlélhetjük eme csodás mészkőtáj általában felszín alatt megbújó karsztjelenségeit.

Odalent a mélyben szinte eltörpül az ember

7 / 10

Fotó: Gulyás Attila

Az Udvar-kő ugyanis nem más, mint egy beszakadt víznyelő. Anno itt a felszín alatt több járat találkozott, amelyeknek a vize egy nagy méretű termet vájt és oldott ki a triász időszaki mészkőben. Ennek a felszínhez közel kialakult barlangteremnek a mennyezete beomlott, létrehozva egy bámulatos, közel 20 méter mély katlant, melynek falai varázslatos perspektívát tárnak elénk.

Meredek és csúszós lejtmenet során juthatunk le a 18–22 m átmérőjű és 18 m mély töbör aljába. Az Udvar-kő délkeleti alján lévő nyelőjárat felett egy 12 méter hosszú kürtő nyílik a sziklakatlan peremére. Arról, hogy az Udvar-kő sziklavilága egykor a felszín alatt rejtőzött, a katlan mészkőfalában nyíló kis méretű vízvájta üregek, egyéb barlangroncsok, valamint a lejárati sziklakapu formái árulkodnak.

Látványos boltíven keresstül léphetünk be a roncsbarlangba

6 / 10

Fotó: Gulyás Attila

A víznyelők – más néven töbrök – jellemzően karszthegységekben fordulnak elő olyan helyeken, ahol a csapadékvíznek nincs természetes lefolyása. A víz a kőzet repedésein keresztül bejutva lassan oldja a mészkövet, járatrendszert és termeket hoz létre, melyben akár több száz, vagy akár ezer éven keresztül is csörgedezik, mielőtt a hegylábnál forrásvíz formájában újra a felszínre bukkan. Előfordul, hogy a kőzetet formáló csapadék lassú munkája idővel olyan üregeket hoz létre, melyek a felette lévő tömeget már nem képes megtartani, és berogynak: ennek a jelenségnek szép példája az Udvar-kő.

Kapcsolódó cikkek

Egy kirándulásban minden, ami Bükk

Tovább

Bükk-fennsík: fagyzugok és jégszívek vidéke

Tovább

Mivel a sziklatöbörnek jelentős kiterjedése van, sajátos mikroklímával is bír. Hőmérséklet és légnedvesség tekintetében is teljesen elkülönül a felszíni környezettől. Nyáron itt akár 10–14 °C-kal alacsonyabb hőmérsékletet lehet mérni, és szárazabb időszakokban is mohák és páfrányok lepik el falait. Az egyedi élőhely penészgombákban és tömlősgombákban is gazdag, a májmohák és lombosmohák egyedei itt nagyobb méretűek.

Udvar-kő méreteit igazán csak a beszakadt terem aljában állva lehet megtapasztalni

9 / 10

Fotó: Lánczi Péter

A fokozottan védett Udvar-kő-barlangnak már csak hatalmas sziklakapuja és néhány oldalfülkéje van meg. A többi részét a víz pusztító munkája tüntette el, de ugyan ennek a hatásnak köszönhetjük felszínre kerülését is. Hatalmas, beroskadt falai helyenként vad, már-már ijesztő sziklavilágot mutatnak, amelyben az ember eltörpülve szemlélheti a felette elérhetetlen magasságban húzódó felszínt. Ebből a szögből nézve az Udvar-kő valóban emlékeztet Dante poklára.

Sajátos klímája is hozzájárul Udvar-kő vadregényes bájához

1 / 10

Fotó: Lánczi Péter