Hazánkban egyedülálló módon, a mangánérc kitermelése után feltárult egy 190–180 millió éves tengeraljzat, amelyen egy tanösvény segítségével kalandozhatunk végig. Eredjünk hát az 1951 óta természetvédelmi oltalom alatt álló „őskarszt” gyomrába, s fedezzük fel annak földtudományi értékeit! Kalandra fel, irány a kövek világa!

A mai Úrkút térségét hordozó lemeztöredék, az úgynevezett Dunántúli-középhegységi-egység a kora-jura időszak végén, a toarci korszakban (kb. 185 millió éve) egy tenger alatti hegyekkel és medencékkel tarkított, tehát változatos domborzatú, sekélyebb tengervízzel borított térszínen helyezkedett el.

A Csárda-hegy „gyomrába” vezető lépcsősor

1 / 3

Fotó: Veres Zsolt

A közelebbi-távolabbi lemeztektonikai események vulkanizmusa (például óceánközepi hátságok fejlődése, szárazföldi kéreg riftesedése vagyis „felhasadozása”) olyan magas elemkoncentrációjú hidrotermális oldatokat generált, amely a tengervízzel keveredve megteremtette a későbbi mangánérc kiválásának lehetőségét. A bonyolult geokémiai/biokémiai reakciók eredményeként a tengeri forráskürtők körül, és azok tágabb, pár km-es környezetében, fekete palák társaságában karbonátos mangánérc, valamit később ezek oxidációjával agyagközös oxidos mangánérc jött létre.

A Csárda-hegy térségében az egykori tengeri forráskürtők környezetében közvetlenül egy kovás–vasas oxidos mangánérc vált ki, fémoxid-tartalmú agyagokkal egyetemben. Ezek az élénk domborzatú egykori tengerfenék kioldásos eredetű mélyedéseiben halmozódtak fel, amelyek a bányászat tárgyát is képezték. A különféle érctípusokat a későbbi földtörténeti időszakok üledékei fedték be, s óvták meg a lepusztulástól.

A jura kőzetekből álló „őskarszt” hullámos falai között

2 / 3

Fotó: Veres Zsolt

Kapcsolódó cikkek

Egyedülálló sziklakatlan a Kéktúra mentén – Csárda-hegyi őskarszt

Tovább

Van egy jó tippünk a Kab-hegy felfedezéséhez

Tovább

A felszín közelében található oxidos érceket már a 18. században felhasználták a kislődi vashámorban, valamint Úrkúton, üveggyártási célokra, döntően üvegszíntelenítésre. A sötét színű agyagos érceket később színezőanyagnak is használták (például cserépkályhák „csempéi”).

Ezen 5 év alatt kézi erővel kitermelték az oxidos mangánércet az egykori tengeraljzat mélyedéseiből, melynek hatására feltárult a nem teljesen helyesen „őskarsztnak” nevezett képződmény (erről a kutatók között is megoszlanak még a vélemények).

Jura mészkőtömb az Országos Kéktúra jelzésével, valamint egy hasadékkitöltéssel

3 / 3

Fotó: Veres Zsolt

A Csárda-hegy térségéből a bányászat súlypontja később áttevődött a környékbeli területekre, döntően mélyművelés formájában. A bánya az 1960-as években érte el a termelési csúcsot (évi 250 kt nyersérc), amelyet a dolgozók maximális létszáma (850 fő), valamint az összes vágathosszak maximuma (több tíz km) is követett. Az 1970-es években Magyarország a 2. legnagyobb mangánérctermelő volt Európában. Hazánk egyetlen, és Európa egyik legnagyobb mangánbányája 2016-ban zárta be végleg kapuit.

Forrás: akovekmeselnek.hu