A Zempléni-hegységtől az Aggteleki-karsztig elnyúló dimbes-dombos csereháti tájat közel hatvan kilométer hosszan szeli át az Országos Kéktúra útvonala. Ez a mostoha sorsú vidék nem tartozik a kedvelt turistacélpontok közé, útjait kevesen járják, látnivalóit alig ismerik, sokszor még az erre tévedő kéktúrázók sem veszik a fáradságot, hogy közelebbről megnézzék az itt lapuló, akár országos jelentőségű műemlékeket. A rejtőző csereháti kincsek sorában előkelő helyet foglal el a „Másfélmillió lépés Magyarországon” című kultikus sorozat bevezető kockáin is feltűnő rakacaszendi műemlék református templom.

1 / 21

Fotó: Konfár Tibor

A túrázók mentségére legyen mondva, hogy ha nem tudjuk, mit keresünk, talán észrevétlenül el is sétálunk mellette, úgy lapul meg a diófák és csipkebokrok ölelésében ez az aprócska, Árpád-kori eredettel bíró műemlék. Rakacaszend Irota felől eső utolsó utcájában, a Kopasz-hegyen járunk, körülöttünk lakatlanul pusztuló házak jelzik a település lassú, megállíthatatlannak tűnő hanyatlását. A templomkert vaskapuja egy erőteljes mozdulattal nyitható, az egyébként zárva lévő műemlék imponáló méretű kulcsát viszont előzetes egyeztetést követően a Fő utca 13. szám alatt, vagy a Rózsadomb utcában tudjuk átvenni Lukácsné Kati nénitől. Csak egy telefon, és plusz egy fél óra a túrába, érdemes rászánni ennyit, mert a templom belsejében olyan értékekre bukkanhatunk, melyek szinte egyedülállóak az országban.

3 / 21

Fotó: Konfár Tibor

Egy villámcsapásnak köszönhetően tárultak fel a templom titkai

A templomkertbe lépve jobbról egy lakatlan ház, balról egy üresen tátongó pince fogad. Bár az aljnövényzet kaszálva van, a templom ajtajához vezető, téglából épült lépcsősor csak itt-ott kandikál ki a fűből. Az épületet megkerülve, déli irányból tudjuk a legszebb, akár háttérképnek is alkalmas fotókat készíteni, erről az oldalról azonban sajnos az is nyilvánvalóvá válik, hogy a falakra lassan ráférne már némi állagmegóvás, minimum egy kiadós meszelés formájában.

5 / 21

Fotó: Konfár Tibor

Nem is gondolnánk, milyen érdekes ez a kis műemlék építészeti szempontból, akár még laikusok számára is. A 19. század elejéig egyike volt ez hazánk rendkívül ritka ikertemplomainak. Mindez azt jelenti, hogy a 12. században emelt kis téglatemplom mellé, annak déli oldalfalát is felhasználva száz évvel később egy valamivel nagyobb, kőből falazott templomot építettek. Így a két épület egy közös fallal csatlakozott egymáshoz. A hatalmas kulcsot a zárba illesztve, majd a templomba lépve a fejünk felett három kis ablakot láthatunk – kívülről nem láthatóak, csak belülről! – ezek voltak az eredeti Árpád-kori kis kápolna déli falának külső ablakai. Nem mindennapi látvány, annyi bizonyos. Az ehhez tartozó, elsőként megépült, 12. századi téglatemplomot az 1820-as átépítés során bontották el, ekkor szűnt meg az épület ikertemplom jellege. Az elbontott kis kápolna feltárt és nagyjából térdmagasságig visszaépített alapfalait az aprócska bejárati ajtón kívül láthatjuk.

6 / 21

Fotó: Konfár Tibor

Igazából már a hatvanas évek elején feltűnt a műemlékes szakembereknek, hogy valami „nincs rendben” ezzel az akkoriban még kissé jellegtelennek tűnő, falusi református templommal, az igazi áttörést azonban egy fatális villámcsapás hozta el, amely 1965. május 8-án érte az épületet.

A villámcsapás következtében meginduló helyreállítási munkák során tárultak fel a fent említett építészeti érdekességek is. A szakemberek nagy gondot fektettek a kora középkori részletek kibontására és megóvására, az épületet pedig ennek megfelelően korhű állapotban építették újra, huszártornyos, fazsindelyes tetőszerkezettel. A belső terekben a meszelés és a leomló vakolat alól előbukkanó 14–15. századi falfestmények maradványait szépen restaurálták, így ezeken néhány apostol gótikus keretbe foglalt ábrázolása, és egy fiatal püspök alakja is jól kivehetővé vált.

11 / 21

Fotó: Konfár Tibor

És ez még nem minden! A meghitt hangulatú templombelső leglátványosabb eleme, a festett fa mennyezet is igazi kuriózum a maga nemében. Építési ideje jól kivehető az egyik lécen, az 1657-es évszám azt jelenti, hogy ez a második legöregebb ilyen jellegű alkotás az országban, kora mindössze hét évvel marad el az Ózd mellett található Szentsimon templomának 1650-ben készült mennyezetétől. A fából készült mennyezet mai formája 1821-ben került kialakításra, ekkor, a templom bővítése miatt egy kisebb részletet még hozzáépítettek. Ha figyelmesek vagyunk, ez az évszám is szépen kivehető a motívumok közt. A mennyezet állagmegóvási munkáit a helyreállítás során szintén elvégezték.

Kapcsolódó cikkek

Kéktúrázók mumusa: a Cserehát

Tovább

Csereháti csoda a fülemülék völgyében: Szanticska

Tovább

Összességében elmondhatjuk, hogy a Pálóczi-Horváth András régész, H. Vladár Ágnes építész, továbbá a freskókat feltáró Rády Ferenc és az azokat restauráló Pintér Attila, továbbá Détshy Mihály közreműködésével a 70-es években elvégzett hozzáértő, példaértékű műemlékvédő beavatkozásnak köszönhetően az ország egyik legszebb, harmonikus összképet mutató falusi temploma menekült meg a pusztulástól.

13 / 21

Fotó: Konfár Tibor

Azt, hogy egy műemlék miért lesz a kedvencünk, nagyon nehéz megmagyarázni. Talán azért, mert magával ragad a hangulata, talán mert lassan pusztuló falujára letekintve annak hitét, jövőbe vetett utolsó reménységét jelképezi, vagy talán csak azért, mert egyszerűségében is megkapóan szép, nem tudni. Mindenesetre az erre járó turistáknak, különösen a kéktúrázóknak szívből ajánlom ennek a számomra valamiért oly kedves, aprócska kis templomnak a megtekintését, ami nem csupán a Cserehát, hanem – talán túlzás nélkül mondhatjuk – az egész ország egyik legszebb, legérdekesebb, rejtőző falusi műemléke.