A remek vacsorát közös éneklés zárta, emelkedett hangulatban. Ezért reggel kicsit fáradtan indult a társaság, és a Mader családot mindenki a szívébe zárta. Nyitrai Csilla már harmadszorra jött vissza Tónit kísérni, újoncként pedig Untener Ádám „debütált” a csapatba. Ádám gyógytestnevelő és igen jó humorral megáldott, természetimádó fiatalember.

 

A vidám kompánia a napi távot megfejelte még hét kilométerrel, mert meglátogatták Zaka Dominikát, aki Nelásdpusztán él egy jurtában a családjával. A jurta kialakítása praktikus, remekül szolgálja a család napi szükségleteit, kényelmes és meghitt. Dominikáék a természettel teljes összhangban boldog, már-már irigylésre méltó szabad életet élnek.

 

Gyönyörű színeket kaptak az ősztől a lombok. Talán ezen a napon tűnt fel először, hogy tényleg vége a nyárnak. Az éjszakai viharnak köszönhetően a talaj tiszta sár volt, és a nehéz terepen Tóniék szinte egész nap „dagonyáztak”, ám a szép és változatos táj minden problémát, nyűgöt feledtetett. Takaros palóc falvakat láttak útjuk során.

 

A leghosszabb túranapot tudhatják maguk mögött, mert az útviszonyok miatt csak este nyolc óra körül értek be Nógrádsipekre, ahol a Tornácos Vendégházban pihenték ki a nap fáradalmait.

Kísérők: Untener Ádám, Nyitrai Csilla, Papp Adrienn, Izsák Csongor, Adler János, Kovács Krisztián, Friesz Mónika

Pecsételőhelyek: Szandaváralja, Cserhátsurány, Nógrádsipek

Írta: Friesz Mónika