1 / 28

A hazánk északi szegletében fekvő Börzsöny hegységünket leggyakrabban Budapest és a festői Dunakanyar felől közelítjük meg. Ennek az útvonalnak a népszerűségét növeli a Kismarosból induló Királyréti Erdei Vasút is, mely Szokolyán és a Morgó-patak völgyén keresztül zakatol a Börzsöny kapujába.

2 / 28

A közkedvelt Királyrét és környéke kitűnő túracélpont ugyan, de azért a Börzsöny szíve mégiscsak magasabban van. A hegység központi vidéke kis kiterjedése ellenére magyarországi szinten is nagy magasságokkal büszkélkedhet. Ormainak meghódítása nem igényel extrém túratapasztalatot, de nem árt a jó erőnlét. Ha energiáinkat inkább a csúcsokra összpontosítanánk, akkor hétvégente turistabusszal is feljuthatunk.

A menetrend szerinti járat lefelé indulásáig kellő idő áll rendelkezésünkre, hogy megcsodáljuk a Börzsöny tetejét. Ha nem a Volánnal vagy a kisvasúttal érkezünk, akkor parkolási díj megfizetése mellett biztonságban tudhatjuk az autónkat is. A kissé rozogának tűnő turistabusz szezontól függően délelőtt két alkalommal zötykölődik fel a meredek hegyoldalra.

3 / 28

A Nagy-Hideg-hegy (864 m) kopár, füves platóján épült turistaház alkalmas kiindulópontja a csúcstúrának. A harmincas években emelt épület mellé később lesiklópályát is építettek. Itt alakították ki az ország első felvonórendszerét, így hamar síközpont lett. A menedékház jelenléte a turistáknak is kedvez, ezért itt a szezon egész évre terjed.

4 / 28

5 / 28

A jelzett út a csúcs alatt indul a Csóványos felé, de nem érdemes kihagyni a Börzsöny harmadik legmagasabb pontját sem. Az előttünk álló útvonal szintkülönbségei mellett ez a pár méteres séta úgyis eltörpül, viszont a panoráma felejthetetlen. Dél felé a Duna csillogó szalagja mellett a Naszály tömbje mutatja az irányt. A kék és piros jelzések mentén meredek ereszkedő következik. Sítalpakon száguldva remek a lejtő, de bakancsban nem annyira örömteli.

6 / 28

Pár perc után a Rakodó csomópontjához érkeztünk. A több irányba is mutató elágazásba Szent István tiszteletére állított fakeresztet a Szentimrevárosi Egyesület. Az útjelző oszlop tanúsága szerint vagy irányváltás nélkül folytatjuk a túrát, vagy a piros háromszögön indulunk a Csóványosra. Utólag mindig okosabb az ember, ezért persze mi is a nehezebb utat választottuk. Az OKT és a piros sáv húzós emelkedőkben gazdag. Az első etap az Égés-tetőre vezet. Ha ide felkapaszkodunk, akkor utána némi pihenőt jelent a gerincen vezetett ösvény. Balra, a fák törzsére festékkel kenték fel a kilátás feliratot, mely a Hangyás-bérc kilátópontjára hívja fel a figyelmet.

7 / 28

8 / 28

Kanyarodjunk ki a látványos sziklaletörésre, ahol a Börzsöny keleti panorámáját élvezhetjük. Visszatérve a gerincre a Tóth Tamás-emléktábla után a távolban lassan feltűnik a csóványosi kilátó. A Szabó-kövek jellegzetes vulkáni kőzetein lépkedve ügyeljünk rá, hogy nehogy a Haramia-lyuk szájában találjuk magunkat. A mélyedés alján még megmaradt a hó, jelezve a klímaviszonyokat. A térkép itt is szép kilátást jelez észak felé, de ezt a növényzet némileg korlátozza. A Csóványosra ismét egy izzasztó kaptató vezet. A Vilma-pihenő pont jókor jött, alkalmat adva egy kis szusszanóra. A Korona-kő oldalára helyezett táblát bizonyos Torma Lajosné tiszteletére avatták a vértesi természetjárók.

9 / 28

10 / 28

Mialatt mi itt erőre kaptunk, addig többen haladtak el mellettünk, tudatva, hogy a kilátónál „tömeg” várható. Hiába, ez a Börzsöny teteje! A csúcson az egykori (1978-as) geodéziai mérőtorony helyén, annak átalakításával új kilátó épült. A 2014 végén befejeződött munkálatok során a régi, már balesetveszélyes betonépítmény körül acél csigalépcsőt és fenyő teraszokat alakítottak ki. Nemcsak a páratlan panorámát élvezhetjük innen, de szintenként több információs tábláról tájékozódhatunk.

11 / 28

12 / 28

Tiszta időben állítólag a Tátráig is ellátni, de ezt most az időjárás nem tette lehetővé számunkra. A 360 fokos kilátás viszont így, felhős időben is megállja a helyét. A torony lábánál lévő Béke emlékmű vörösesszürke dácittömbje az első világháború elleni tiltakozás mementója.

13 / 28

Rövid uzsonnaszünet után a piros háromszögön indultunk lefelé. Az érdekes nevű Három-hányásnál nem az elfogyasztott szendvicsünktől szabadultunk meg (ezt a viccet én sem hagyhattam ki), hanem balra vettük az irányt. A Csóványos északnyugati oldalában kanyargó, egyébként nagyon kellemes vonalvezetésű ösvényen egyre nagyobb rendetlenséget észleltünk. 2014 telén a fagykár óriási pusztítást okozott. Lassan több fa fekszik a földön, mint amennyi áll.

14 / 28

15 / 28

16 / 28

Az óriási bükktörzsek, mint a marokkó-játék pálcikái, úgy fekszenek egymáson. Ha nem a természet békés csendje uralkodna körülöttünk, akkor tényleg azt hihetné az ember, hogy egy nagy ütközet zajlott. Az út kényelmesen, hosszan, szintben kanyarog, van idő nézelődni. Nemsokára viszont az Oltár-kő magas sziklafal-formációja állja utunkat. Majdnem szó szerint, mert a turistaút keskeny sávja éppen csak egy vágatot ejt a monumentális sziklában. Az átjutás így könnyű, de annál látványosabb. A Rakodóig már csak a Spartacus-forrás ad okot a megállásra, de ez sem azért, hogy vizéből merítsünk, hanem mert a csörgedező víz sárdagonyává változtatja az utat. A Rakodónál már nem kellett tanakodnunk az irányt illetőleg. Utólag megállapíthatjuk, hogy körtúránkat jobb lett volna visszafelé indítani, mert akkor az OKT izzasztó kaptatója a végén lejtővé szelídült volna. A Nagy-Hideg-hegyre azonban ismét felfelé kellett kapaszkodnunk, de ezt már egy sikeres csúcstúra tudatában tettük.

17 / 28

18 / 28

Az idővel jól gazdálkodtunk, a menetrend szerinti turistabusz már a menedékház mellett várt ránk. Lefelé menet a fejünkben már a következő börzsönyi kirándulás gondolata körvonalazódott.

19 / 28

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!