A háborúk által leginkább sújtott alföldi tájainkon egykor létezett falvainkból, várainkból, középkori templomainkból hírmondónak is alig maradt meg valami. Míg például a szerencsésebbnek mondható Balaton-felvidéken egymást érik a jó állapotban fennmaradt templomok, templomromok, addig a Tisza, vagy a Maros-mentén ritkaságszámba megy az is, ha egy-egy évszázadokkal ezelőtt elpusztult műemlékünknek legalább az alapfalait megtalálják. Éppen ezért, továbbá fekvése, kialakítása miatt is a maga nemében kuriózumnak mondható a Dél-Alföld egyetlen falusi gótikus temploma, az Óföldeáki Szűz Mária Keresztények Segítsége erődtemplom.

1 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Meglepve tapasztaljuk, és egyben sokat elárul a helybéliek megélhetéséről, hogy Tótkomlóstól a minimum érdekes nevű Bogárzón át Óföldeákig traktorból kilencet számoltunk, személyautó viszont egyetlen egy sem jött velünk szembe. Már az feldobja az ember hangulatát hogy egytől egyig, szinte egymással versengve húzódnak félre a hatalmas, modern járművek az erre tévedő, kicsinyke "idegen" autónak utat engedve. Kisvártatva nekünk kell fékezni, és átengedni egy riadt fácántyúkot négy kis csibéjével az úton.

Mindezen élmények hatására jókedvűen érjük el az alig ötszáz lelkes dél-alföldi kis község, Óföldeák szélső házait. Óföldeák dallamosan csengő, patinás nevének eredetére kétféle magyarázat létezik, melyek azonban a lényeges elemeket tekintve olyan nagyon nem is térnek el egymástól. Mindkettő egyetért abban, hogy a település névadója Szent-Gellért püspök Csanád-megyei segítője, egy bizonyos Pfilippus Diaconus lehetett, akit Gellért püspök valamikor 1035 tájékán hívott segítségül az akkoriban még erős pogány hagyományokkal rendelkező Maroshátra, a keresztény tanok terjesztésére.

2 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Az egyik monda a deák nevét véli sejteni a település nevében, a másik elképzelés szerint azonban az Árpád-kori Deákfalvából később kialakult egy Al-Deák és egy Föl-Deák nevű településrész is, ez utóbbi elnevezés maradt fent napjainkig. Mindenesetre annyi bizonyos hogy a környék az Árpád-korban már lakott volt, erre utal egy 1332-ből eredeztethető dokumentum, melyben "FYLDEÁK" néven említik a községet.

A templomot ekkoriban magtárrá alakították át, berendezéseit az újonnan felépített Földeáki templomba vitték át. Óföldeák azonban nem néptelenedett el teljesen, sőt a Tisza szabályozását követően lakossága újra gyarapodásnak indult. Napjainkban mintegy félezren élnek a községben.

5 / 10

Fotó: Konfár Tibor

A falu szélén álló műemlék templomot könnyedén megtaláljuk, az utcákon mindenfelé fellelhető kis iránymutató tábláknak köszönhetően. Az eddig csak fotókon látott, hófehérre meszelt falú, impozáns épületet megpillantva újra megerősítést nyert a régi igazság, miszerint a fényképek a töredékét sem adják vissza egy-egy természeti, vagy épített látnivaló hangulatának, miliőjének, nagyszerűségének.

A legutóbbi 2020-as felújítás során a részben helyreállított vizesárok felett átívelő hidat is rendbe hozták, ezen átkelve közelíthetjük meg a szépen restaurált épületet, és léphetünk be az egykori védőfalak felmagasított maradványai által övezett kicsinyke udvarra.

Az Árpád-kori alapokon nyugvó templom valamikor a XV-XVI. század fordulóján épülhetett, a körülötte fellelt és felmagasított védőfalak építésének idejét is erre az időszakra becsülik. Az évszázadok során többször elpusztult, az itt élők azonban mindig újjáépítették, mindig nagyobbat, szebbet emeltek a régi templom helyén.

7 / 10

Fotó: Konfár Tibor

Az 1845-ös nagy tiszai árvíz után magtárnak használt templom egy igen érdekes történetnek köszönheti újjászületését. A környék birtokosa Návay László az 5. honvéd gyalogezred zászlósaként orosz fogságba esett, ahol fogadalmat tett, miszerint ha épségben hazakerül a szibériai hadifogságból szülőföldjére, a régi óföldeáki templomot újjáépíti. Erre 1923–1924-ben került sor Istók Zoltán makói mérnök szakszerű útmutatása alapján. A templombelsőt tojáshéj színűre festették, a főoltár, a szószék és a kegyúri pad az elbontott makói Maros fahíd anyagából készült. A helyreállított templomot 1924. május 24-én szentelték föl.

1990-1999 közt nagyobb méretű régészeti kutatásra, majd felújításra került sor, mai állapotát a 2020-as, kormányzati segítséggel megvalósult újabb felújítás során nyerte el az épület. Mivel a hófehérre meszelt falak közé ékelődő, fából készült, szépen lakkozott kapu zárva volt a templombelsőt sajnos nem tudtuk megcsodálni, így elhatároztuk, hogy ha újra ezen a vidéken járunk biztosan szakítunk majd időt hogy egyszer belülről is láthassuk a Dél-Alföld eme élni akarást hirdető, különleges és egyedülállóan szép építményét.

A cikk először 2021 augusztusában jelent meg.