Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2019. július 20.

A Dolomitok jelképe: a Drei Zinnen

Az Alpok észak-olaszországi hegycsoportja, a Dolomitok 2009 óta a világörökség része. Leglátványosabb sziklaformációja a Drei Zinnen, vagy magyarul „Hármas-hegyorom” a tömegturizmus helyszínévé vált. Mindez semmit sem von le a páratlan természeti jelenség értékéből, csak felkeresését jól kell időzíteni. 

A Drei Zinnen (olaszul: Tre Cime di Lavaredo) sziklacsoport jellegzetes alakjával nem csak a túrázást kedvelők tudatába lopta be magát. Magával ragadó formációja a régió kereskedelmi szimbóluma lett. Logó formájában való megjelenése több termék eladhatóságát növelte. Nemzeti parkként neve Észak-Olaszországban több túraparadicsomot is fémjelez. Közúton való könnyű megközelíthetősége látogatottságának kedvez. Nyári hétvégéken a parkoló zsúfoltsága sokszor már a kellemetlen határát súrolja. Azon népszerű természeti látványosságok sorába tartozik, ahová százával érkeznek a buszos, papucsos csoportok is.

 

A Drei Zinnen

 

Történelme hosszú időre vezethető vissza, első leírásai a 16-17. századból valók. Alpinista körökön kívül a divatba jövő képeslapok az üdülők körében is népszerűvé tették. Az 1870-ben felépült első luxusszállodát ugyan az I. világháborúban felrobbantották, de az 1881-es Drei Zinnen menedékház sikeresen lendítette fel a korabeli turizmust. Az 1950-es években több hadiutat is átépítettek és a turisták rendelkezésére bocsájtottak. A területen folyó világháborús harcok emlékei máig tetten érhetőek a Dolomitok számos kirándulóhelyén.

 

A hármas hegycsúcs vonzalma minket sem került el, idei nyaralásunk fő attrakciója lett. Hallgatva a zsúfoltságról szóló számtalan információra, a nyári főszezon ellenére igyekeztünk hétköznapra időzíteni a kirándulást. Az osztrák Arnbach településnél átlépve a határt, az olasz SS49-es közútról Cortina d’Ampezzo irányába tértünk le. A Misurina-tó előtt balra fordulva az Antorno-tóig autózhatunk, de innen már csak 30 eurós útdíj ellenében koptathatjuk a panorámás szerpentint. Aki nem ragaszkodik autója kényelméhez, az használhatja a buszközlekedést is. A keményebbek fel is gyalogolhatnak, de erőbeosztásuknál mindenképpen tartalékoljanak még legalább 10 kilométerre és kb. 400 méter szintkülönbségre való energiát.

 

Misurina-tó

 

Az Auronzo menedékház melletti parkoló telítettsége a hely népszerűségével arányos. Hétfő lévén szerencsénk volt, mert átlag alatti forgalommal számolva jóérzésünk megmaradt. A tömegen kívül az időjárás szegheti csak kedvünket, amire itt a nagy fokú változékonyság jellemző. Ruházatunkkal felkészültünk minden eshetőségre, csak a köd ellen nincs mit tenni, ha az homályba burkolja a legfőbb látványosságot. A 2333 méter tengerszint feletti magasságban épített Auronzo hütte a Drei Zinnen körtúra stratégiailag kiemelt épülete. Az érkező vendégek vendéglátása teljes körű, borsos összegekért ehetnek, ihatnak, sőt akár meg is szállhatnak az egyedi kilátással bíró vendéglátóhelyen.

 

 

Az Auronzo menedékház

 

Előnyös elhelyezkedése ellenére a túra során láncra fűzve még további hasonló egységek gondoskodnak az ide érkezőkről. Az útvonalat eltéveszteni nem lehet. Ajánlják az óramutató járásával ellentétes irányt, de mivel egyébként is majdnem mindenki erre indul, a tömeg beszippantott minket is. Mielőtt végleg elvenném mindenkinek a kedvét, le kell szögezni, hogy az ide érkezők nagy létszáma ellenére óriási területen eloszlanak a vendégek. A széles, akár babakocsival is járható, szintben haladó murvás, kezdő útszakasz egy kápolnáig vezet. Az olasz felirattól nem lettünk okosabbak, de mellette található annak az osztrák hegymászónak az obeliszkje, aki a Dolomitok feltérképezése mellett a Drei Zinnen főcsúcsának meghódítását is magáénak mondhatta.

 

A kápolnához vezető széles, murvás útszakasz

 

A kápolna

 

A Lavaredo menedékházig minden tekintet balra, felfelé irányul, mert óriásként tekint le ránk a sziklaformáció hátsó fala. A változékonyan felszálló ködből egyre nagyobb részét csodálhattuk meg a páratlan képződménynek. A Patern-nyeregig (forcella Lavaredo) több keskenyebb ösvényen is felsétálhatunk.

 

A Drei Zinnen a Patern-nyereg előtt

 

A Zinnenplateau-fennsík déli peremén emelkedik ki nyugat-kelet irányban a sziklatrió, melynek legmagasabb csúcsa, a 2999 méteres Nagy-orom. Két oldalról helyezkednek el a nyugati orom, és keletről a Kleine Zinne. A domináns hármast több kisebb csúcs övezi, melyek közül a Frida-csúcs és a Legkisebb-orom elnevezésű érdemel említést. A nyeregből csodálatos a rálátás a Lange Alm legelőjének katlanjára, melyet balról a főszereplő, jobbról pedig a 2744 méteres Paternkofel határol.

 

A Drei Zinnen a Patern-nyeregből

 

Az ikonikus szögből ellőtt kötelező fotókat követően választhatjuk továbbra is a kényelmesebb utat, mely a fennsík alá bukik. Ha ezen maradtunk, akkor a sziklákról elnevezett következő hüttéig fel kell kapaszkodnunk, vagy ezt az épületet teljesen kihagyjuk. Természetesen most sem a szokványos utat választottuk. A Paternkofel oldalában, szintben, magasan haladó, keskeny ösvényt megcélozva sétáltunk el a Drei Zinnen hüttéig.

 

A Paternkofel oldalából a Drei Zinnen hütte

 

A hátunk mögötti tengerszemek normális esetben lekötötték volna a figyelmünket, de a fantasztikus hármas megköveteli minden csodálatunkat. A sziklaparadicsom monumentális csipkéi nem hasonlíthatóak semmihez, a természet teátrumának mindent feledtető díszletei.

 

A Drei Zinnen

 

Tengerszemek

 

A Drei Zinnen hütte mellett még egy kis kápolna látható, de ennek szépsége a tengerszemekéhez hasonlóan eltörpül ebben a környezetben.

 

A kápolna és a Drei Zinnen

 

Miután meguzsonnáztunk, és megkínáltuk a havasi csókákat is, továbbindultunk a Zinnen ellentétes oldalához. Túrautunk a katlan mélyére vezetett, miközben a „Hármas” egyre magasabbra került fölénk. A gödörből ki is kell emelkedni, mely a körtúra legnehezebb emelkedője. A sziklák nyugati peremére érve ismét egy másik arcukat mutatják a tornyok. Ha kellőképpen kifáradtunk, akkor egy újabb menedékházban frissíthetjük fel magunkat. A Medo-hágótól újabb kanyart véve az Auronzo hütte a végállomás.

 

A katlan felé vezető út

 

A Medo-nyereg

 

Sem a szezon zsúfoltsága, sem az időnként mindent elhomályosító köd nem tudja csorbítani ennek a felejthetetlen tíz kilométernek a szépségét, mely egy időre biztosan a retinánkba égette magát.

 

Szöveg és fotók: Dr. Kocsis Tünde

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Ébredő tavasz a Dolomitok vidékén

Küzdelemes túra a csillagokért a Dolomitokban

Téli Drei Zinnen kaland egyedül egy kutyával

 

Örményország keleten innen, nyugaton túl

Örményország keleten innen, nyugaton túl

2024.10.28.

„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.

→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma

Dolomitok – a túrázók paradicsoma

2024.10.15.

Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.

→ Tovább