Az iskolai kirándulások időszakában járunk, hamarosan kezdődnek a táborok is: a Nyugati hangos a gyerekzsivajtól és a rendezkedő tanítónéniktől, nincs olyan vagon a vonaton, ahol ne zsizsegnének izgatott gyerekcsoportok, és a szokásos taktikai pisit öt perccel a leszállás előtt lehetetlen beiktatni a vécéknél kígyózó sorok miatt. Ha mostanában készülsz kirándulni, számolj azzal, hogy hétköznap sem úszod meg a tömeget, és a forgalmas erdei útvonalak sem madárcsicsergéstől zengenek majd. Éppen ezért mutatunk most egy olyan túrát, ami bár közel van a fővároshoz, első néhány kilométerétől eltekintve mégis többnyire néptelen ösvényeken vezet.

A királyréti kisvasút szerelvénye minden erejével azon van, hogy felvigyen minket a Börzsöny egyik legnépszerűbb túra-kiindulópontjához

1 / 16

Fotó: Dömsödi Áron - MTSZ

Nosztalgia tetőfokon

A Királyréti Erdei Vasút azon kevés kisvasutak közé tartozik, amelyek – a tavaszi kirándulószezon kezdetétől – nemcsak hétvégén, hanem minden nap közlekednek. Bár számítottunk rá, hogy nem leszünk egyedül, az osztálykiránduló gyerekek mellett szerencsére még mi is pont le tudtunk ülni, így zötyögtünk Kismarostól Királyrétig hazánk egyik legidősebb erdei kisvasútján.

A kisvasutat 1954 óta használhatják a kirándulók is

2 / 16

Fotó: Dömsödi Áron - MTSZ

A pályát 1893-ban egy porosz birtokos, gróf Franken-Siersttorpff Henrik építtette. Eleinte fát, majd követ transzportáltak az itt közlekedő szerelvényeken. A személyszállítás a 40-es években indult meg a vonalon, de csak a Királyréten élő családok vehették igénybe.

A 70-es években úttörővasúttá alakították, 78-ban azonban a patak alámosta a síneket, és egy időre leállt a forgalom. A vasútvonalat 81-re újították fel. 2009 is mérföldkőnek számít a kisvasút történetében, ekkor újult meg a kismarosi állomás, azóta találunk itt kulturált várót kávézóval és ajándékbolttal. Maga a vonal – „erdei” kisvasút ide vagy oda – többnyire a települések szélén, házak mellett vezet kissé döcögve-nyekeregve, és csak Királyrét környékén ér be a fák közé.

Királyrét állomás

3 / 16

Fotó: Dömsödi Áron - MTSZ

Miután átvitt értelemben és ténylegesen is leszállítunk a nosztalgiavonatról, a gyerekcsoportokat beelőzve a királyréti kilátó felé vettük az irányt – ahol újabb gyerekcsoportokkal találkoztunk. 2020 óta fenyő-tölgy kilátó áll a 359 méter magas Vár-hegyen. A magaslat onnan kapta a nevét, hogy jó 8-900 évvel ezelőtt földvár állhatott itt, ami stratégiai szempontból nem volt utolsó, mivel innen remekül belátni a környéket, így a közeledő ellenség nehezen kerülhette el az őrök figyelmét.

Túránkon igazán meredek szakaszok nem voltak, talán az első néhány kilométeren emelkedett a legjobban az út a kilátóig

5 / 16

Fotó: Dömsödi Áron - MTSZ

A Vár-hegyen 2020-ban emeltek kilátót, ahonnan szuper panoráma tárul elénk

6 / 16

Fotó: Dömsödi Áron - MTSZ

Kapcsolódó cikkek

Panorámapontok, ahonnan legszebb a Dunakanyar látványa

Tovább

Szenzációs panorámában lehet részünk a Börzsöny legújabb kilátójából

Tovább

Miután felkapaszkodtunk a hegyre, 90 lépcsőfokot megmászva érhetjük el a torony 15 méteres magasságban lévő kilátószintjét, ahonnan pazar körpanoráma tárul elénk. A csúcsokat információs táblák segítségével azonosíthatjuk be. Láthatjuk a Csóványost, a Nagy-Hideg-hegyet és a Magas-Taxot, a Visegrádi-hegységet, jó időben pedig a Cserhátot és a Karancsot, vagy akár még a Mátrát is.

7 / 16

Fotó: Dömsödi Áron - MTSZ

Szúnyoginvázió és a kis Buzenyka

Miután elteltünk a panorámával, a piros sávjelzésen magunk mögött hagytuk a többi túrázót. Előbb egy mezőn vágtunk át, ahol rögtön konstatáltuk, hogy a kellemes kirándulóidőnek sajnos hivatalosan is befellegzett (másnap be is ütött a hőségriadó), így mostantól jobb, ha extra adag fényvédővel és valamilyen fejfedővel készülünk, ha a természetben tervezünk időt tölteni. A rovarriasztókról nem is beszélve: ahogy bevetettük magunkat a fák közé, frissen kikelt szúnyogok hada lepett meg minket, és nem is igen tudtunk szabadulni tőlük egészen a túra végéig.

Néptelen túrautakon, hol a hőséggel...

8 / 16

Fotó: Dömsödi Áron - MTSZ

...hol a szúnyogokkal küzdve

9 / 16

Fotó: Dömsödi Áron - MTSZ

Úgy az út felénél, a szokolyai vasútállomásnál letelepedtünk szusszanni és ebédelni. Ismét visszautazhattunk kicsit az időben (és most nem a vécéről beszélünk, ami egyébként van, de nem túl bizalomgerjesztő), itt ugyanis az a rend, hogy a kalauz leszáll a vonatról, és telefonon jelzi az érkezést a következő megállóhelynek. Ennek szemtanúi is lehettünk, mert éppen begördült a Vác felé tartó kis piros Bzmot,

Piroska Szokolyán

10 / 16

Fotó: Dömsödi Áron - MTSZ

Hívják többek között Piroskának, Bézének, Bözsinek, illetik olyan csúfnevekkel mint a Bűzmot vagy a Buzenyka, de – valószínűleg kecses közlekedési stílusának köszönhetően – kiérdemelte a Mogyorótörő és a Csöcsrázó jelzőket is. Hivatalos elnevezésében a „B” a másodosztályú utasteret, a „z” a két tengelyt, a „mot” a motorkocsit jelöli.

Instabiznisz

Az utóbbi években nagy népszerűségnek örvendenek a „szedd magad”-programok, legyen szó tulipánról, levenduláról vagy valamilyen gyümölcsről. Utóbbi kellemes hozadéka, hogy a jól megérdemelt epret, barackot, málnát jóízűen el lehet fogyasztani, a levendulával viszont talán már kicsit nehezebb a dolgunk, dekorációt, teát vagy molyriasztót ugyan lehet csinálni belőle, de nagyon valószínű, hogy a látogatóknak nem csak ez a célja, hanem az is, hogy guszta fotókkal tölthessék fel az Instagramjukat.

Bepillantás a szokolyai Dunakanyar Levendulásba

11 / 16

Fotó: Dömsödi Áron - MTSZ

Egy élénk virágmezővel a háttérben, pláne, ha még valami látványos elemet is elhelyeznek a környezetben, mondjuk egy hintát vagy egy Trabantot, mint Szokolyán, szupertrendi fotókat lehet készíteni. Mindezt a „Dunakanyar levendulás” mellett állva fejtettük meg, ahová sajnos csak belesni tudtunk, hétköznap ugyanis zárva tart. A fotózkodással egyébként nincs semmi gond, a levendulás gyönyörű környezetben terül el, és a hétvégére még tuti marad virág is, de aki ide készül, az mindenképp hozzon szalmakalapot vagy baseballsapkát a napszúrás elkerülésének érdekében.

Kapcsolódó cikkek

Élet a levendulában: poszok, pödörök és pöszörök

Tovább

Átszeltük Érdet a LevenDuna túraúton

Tovább

Rendhagyó panoráma a Dunakanyarra

Utunk legvadregényesebb része, a Morgó-patak völgye

13 / 16

Fotó: Dömsödi Áron - MTSZ

14 / 16

Fotó: Dömsödi Áron - MTSZ

Nem bántuk, hogy ismét árnyas fák között, patakvölgyben haladhatunk Magyarkút, Verőce üdülőövezete felé, ám az idilli környezetet nem tudtuk teljes egészében kiélvezni, mert a rovarok újabb és koncentráltabb hadával kellett megküzdenünk. Néhány kilométer megtétele után aszfaltra és ezzel együtt a piros négyzet jelzésre tértünk át. Némi emelkedő is befigyelt így a túra végére, ami a rekkenő hőségben már kevésbé esett jól,

Utolsóként a Borbély-hegyi kilátóhelyről néztünk körbe. Ez tulajdonképpen egy kilátóterasz, ahonnan nem megszokott szögből csodálhatjuk meg az ország egyik legszebb táját.

Aranyoskút egyik kilátópontjáról ez a panoráma tárul a szemünk elé

15 / 16

Fotó: Dömsödi Áron - MTSZ

Innen már nem volt más hátra, mint lesétálni a magyarkút-verőcei vasútállomásig. Bár a túra alapvetően nem tartogatott sok kihívást, és a maga nem sokkal több, mint 17 kilométerével különösen hosszúnak sem mondható, a hőség és a küzdelem a rovarinvázió ellen megtette a hatását. Elcsigázottan telepedtünk le az állomás egyik árnyékos padján, nem éppen levendulaillatba burkolózva, és mint a megváltót, úgy vártuk a 15 perc múlva érkező Buzenykát.