Túránk kezdő és végpontja Mátrakeresztes megkapó kis főterén, az Óvár vendéglőnél kialakított, jól kiépített autóparkoló volt, ahonnan húszperces buszozással a felső-mátrai falvak központjába, Mátraszentimrére jutottunk fel. Ezt követően egy bő tízkilométeres, kényelmes, ereszkedős sétával Mátraszentistván, Ágasvár, majd a Csörgő-patak völgyének érintésével értünk vissza a parkolóban várakozó autónkhoz.

1 / 6

A busz indulásáig volt még némi időnk, így hát picit körülnéztünk. Amennyire lehetett, ismerkedtünk ezzel a meghitt, békebeli hangulatot árasztó kis falucskával. A Mátra nyugati peremén, a Kövecses- és a Csörgő-patak találkozásánál, a világtól elzárkózva, egy magas hegyek által ölelt szűk völgyben bújik meg ez a bájos kis település, Mátrakeresztes, vagy ahogyan jellegzetes termékéről sokan ismerik, a fakanálfalu. Ragadványnevét - nem meglepő módon - azért kapta, mert dolgos kezek szorgos munkával szinte minden háznál készítik a háziasszonyok két nélkülözhetetlen konyhai eszközét, a vágódeszkát és a különböző méretű fakanalakat.

Az utcák mellett csörgedező két patak egyszerre áldás és átok is tud lenni, éltet, munkát ad, de ha „zúgva-bőgve töri át a gátat”, akkor bizony pusztít, mint 2005-ben is tette, mikor elmosta a falu utcáit a Mátrából lezúduló vizek miatt megáradt Csörgő-patak.

Ennek köszönhető azonban az újonnan kialakított utcakép is, a szépen kiépített, rendezett patakmeder, a masszív hidak, az újjáépített házak, melyekre a falu főutcája fölé magasodó sziklaormon található pásztói turistákat méltató, egyedi készítésű turista emlékműtől csodás kilátás nyílik. Sajátos kis emlékmű ez, bájosságát egyszerűsége adja, egy lelkes fémmel dolgozó természetjáró készíthette hajdanán a girbe-gurba fém fenyőfákat.

2 / 6

Mindez számomra volt érdekes, a 21. század technikai vívmányaira lényegesen fogékonyabb fiatalságot sokkal inkább lekötötte a parkolóban található érdekesség, melyről én elsőre azt hittem, hogy segélyhívó telefon, de ők hamar kiderítették, hogy Mátrakeresztes bizony halad a korral! Nem telefon volt ez, hanem egy elektromos autók töltésére alkalmas berendezés, így aztán akinek ilyen járgánya van, az nyugodtan tervezheti kikapcsolódását Mátrakeresztes környékére, a tankolás meg van oldva.

Mindezek után a buszozást Mátraszentimrére a kelleténél jobban élveztük, de hát sajnos egyszer csak le kell szállni, és el kell kezdeni gyalogolni is, így aztán rövid készülődés után célba vettük a kék kereszten Mátraszentistvánt.

A kék kereszt jelzésű ösvény a két felső-mátrai falu között egy kényelmes sétaút, rengetegen élvezték a késő őszi napsütést a gyönyörű, oszlopcsarnokszerű szálfabükkösben. Az őszi napfényben megcsillanó ablakú, gyönyörű műemléknél, a három falu templománál értük el először Mátraszentistván szélső házait, majd a sípályákra kíváncsiságból tett kis kitérő után a 3 Patak Panzió mellett becsatlakoztunk az Országos Kéktúra nyomvonalára.

3 / 6

Pár lépés után rögvest tartottunk is egy kis pihenőt a kéktúrás bélyegzőhelyként is funkcionáló Vidróczki Csárdában, melynek újjávarázsolt belső tere autentikus életérzést sugárzott. A helybéli fafaragók keze munkájának nyomán megújult csárda nagyon szépre sikeredett.

Ágasvár felé a klasszikus Mátrabércen haladtunk, visszatekintve szép kilátások nyíltak a magunk mögött hagyott Mátraszentistvánra. A lehűlő időben jól jött a Vidróczkiban vételezett lélekmelegítő teák és forró csokik áldásos utóhatása, egyszerűbben fogalmazva a hűvössé váló szélben nem fagytunk meg Ágasvárig, sőt jókedvűen, beszélgetve, vidáman róttuk a kilométereket. Nincsen különösebb bajom a felhős, ködös időben való túrázással, de a Szamárkő pazar panorámát nyújtó sziklabércéig azért kitarthatott volna a napsütés.

Szerencsére az észak felé nyíló gyönyörű kilátás azért így is megtette a hatását, jó negyedórát ücsörögtünk a Szamárkő kiugró, kemény andezitpadján, melyről a Karancs-vidék jól ismert hegyeitől a bükki mészkőszirtekig kalandozhatott kíváncsi tekintetünk.

4 / 6

Az Ágasvári turistaház ódon falai közt egy raguleves és néhány pár virsli társaságában ismét megmelegedtünk, azt pedig örömmel láttuk, hogy az 1925-ben létesített, majd a 60-as években kibővített, gyönyörű környezetben lévő turistaház, mely hazánk talán legszebb fekvésű ilyen létesítménye, ezúttal tele volt vendégekkel. Nagyon szurkolok az itt élő, és a házat üzemeltető családnak a megélhetésért, és azért, hogy az itt töltött húsz esztendő után akár még ugyanennyi ideig tartsák életben a magyar turistaság ikonikus turistaházát. Sajnos nincsen könnyű dolguk.

A ház előtt elterülő kicsiny tisztás neve beszédes: Foton-rét. Elnevezése pontosan annak köszönhető, amire gondolunk, holdvilágos, csillagfényes, tiszta éjszakákon kívánni sem lehet jobb helyet a csillagok megfigyelésére, mint ez a kis tisztás, amely Ágasvár hegyének csonka kúpja alatt, majdnem 700 méteres magasságban bújik meg. A Magyar Csillagászati Egyesület gyakran szervez csillagászati táborokat és észlelőhétvégéket az ágasvári menedékházban, egy-egy ágasvári csillagporos éj, a nyári Tejút, a téli égbolt drágakövei, a kristálytiszta, fényszennyezésektől mentes éjszakai égbolt mindenkinek feledhetetlen élmény.

Az Ágasvári turistaházat elhagyva a túra csúcspontja, a vadregényes Csörgő-szurdokot is magában rejtő Csörgő-völgy Erdőrezervátum következett. A Csörgő-patak a Felső-Mátra legjelentősebb vízfolyása, nevét az áradás során egymásnak ütődő kövek időnkénti csörgő hangjáról kapta. 2000-ben a völgy különleges természeti értékű, több mint 130 hektáros, fokozottan védett részén erdőrezervátumot jelöltek ki azzal a céllal, hogy az erdő természetes fejlődési folyamatai tanulmányozhatóak legyenek.

5 / 6

A völgyben a piros sáv jelzésű útvonal és a Mária út vezet Mátrakeresztesre, melyekről egy réges-régi piros kör jel indul a Csörgő-szurdok felé, érintve az 1932-ben a Budai Torna Egylet által foglalt, vígan folydogáló Vándor-forrást. Egy kisebb, ámde annál zajosabb turistacsapatot követve értünk le a sziklaszoroshoz, így aztán egy negyedórát várnunk kellett, mire egyedül maradhattunk a szurdokban, de megérte. Korhadt farönkökön, kisebb-nagyobb köveken ugrálva keltünk át a vígan csobogó vízfolyáson, majd leültünk a gallyak és szikladarabok alkotta kis gátak által létrehozott aprócska tó partjára, lepihentünk, és egyszerűen csak élveztük, hogy ott lehetünk.

A szűk sziklaszorosban dalolva szaladó kis patak vizének energiája jó hatással volt a 21. század elektromos kütyüjeitől nehezen szabaduló gyerekek lelkivilágára is, régen láttuk őket ilyen önfeledten játszadozni, kőemberkéket építettek, faleveleket úsztattak a vízben, hevenyészett kis hidakon mászkáltak oda-vissza.
Persze ebben az önfeledt játszadozásban volt némi szerepe annak az áldásosan ható ténynek is, hogy gyakorlatilag az Ágasvári turistaház óta nullára redukálódott a térerő, így aztán kis buksijukban a virtuális valóság helyét átvette az igazi valóság, még ha csak erre a rövid időre is.

6 / 6

Az ősz vége felé járunk, hamar sötétedik, ha nem akarunk fejlámpák fényében Mátrakeresztesre érkezni, akkor bizony indulni kell. A hátralévő két kilométer jókedvű beszélgetésekkel, nevetgéléssel gyorsan elszaladt. A szinte percek alatt egyre sötétedő alkonyatban a csodálatos Csörgő-völgy szépségeit, a kanyargó, girbe-gurba, sziklaszirtekkel tarkított, zúgó patakmedret, az aranyló, puha szőnyeggel borított, ezüstösen csillogó bükktörzsekkel kísért széles szekérutat egyre kevésbé érzékeljük. Mátrakeresztes szélső házait már lámpafényben értük el, majd az elektromos autótöltőt még egyszer megcsodálva picit fáradtan, de vidáman és elégedetten ültünk be a parkolóban hűségesen várakozó autónkba.

Szöveg és fotók: Konfár Tibor

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

A cikk először 2017 novemberében jelent meg.