„A fél karomat odaadnám egy savanyú uborkáért”
Húzódások, gyulladások a lábon, megfázás és erőteljes édesség-túladagolás. A kilométereken kívül a hatodik napon még ezekkel is meg kellett küzdenie a magyar csapatnak az Alpokban, mindezek ellenére stabilan tartják második helyüket a kategóriájukban.
Németh Csaba és Karlowits-Juhász Tamás ma ismét az Alpokat átszelő verseny egy nehéz szakaszán vannak túl. Nagy magasságból, 1828 méterről indultak, ahol már nehéz regenerálódni, és több komoly emelkedő is várt rájuk, felfelé több mint 2000 métert futottak. A 37 km-es távon, amely Samnauntól Scoulig tartott, a magyar csapat 4 óra 26 perccel harmadikként ért célba. Elsőként fő vetélytársaik, a svájci csapat érkezett be 4 óra 11 perccel, a másodikként a németek végeztek 4 óra 25 perces eredménnyel.
Németh Csaba és Karlowits-Juhász Tamás az emelkedőn (fotó: Molnár Anikó)
Szerencsére a magyar páros pont a vihar előtt lépte át a célvonalat, így a tegnapival ellentétben most viszonylag kellemes időben futottak. Ma a biztonságos, stabil futás és a második hely megtartása volt a cél. Az első helyezett nagyjából fél órás előnyét Németh Csaba szerint már nem lenne könnyű behozni. „Erről a versenyről tudni kell, hogy utolsó napon többször előfordult már lábtörés. Itt hatványozottan érvényes a mondás: a verseny a célig tart.” A magyar csapat azonban szeretné elkerülni a sérüléseket; Némethék inkább a biztonságra törekszenek.
Életkép a frissítőponton (fotó: Gore-Tex Transalpine-Run)
A kemény verseny vége felé közeledve már nem csoda, hogy egyre fokozódik a fáradtság, és az immunrendszer is legyengül. A magyarok azonban nem is annyira a megfázástól vagy a húzódásoktól szenvednek, legjobban az édességekből van elegük. Kénytelenek ugyanis leerőltetni az édes, magas szénhidráttartalmú ételeket, hogy bírják szusszal. „Lassan a fél karomat odaadnám egy savanyú uborkáért” - nevetett Németh Csaba, aki azt is elárulta, hogy az első helyezett svájci csapatra egyáltalán nem ellenfélként tekintenek, nagyon jó viszonyt ápolnak velük.
A magyar csapat nap mint nap feszegeti a határait. „Ha mi önmagunkhoz képest megtettünk mindent, akkor az egy leírhatatlan szabadságérzést ad. Minden nap próbáljuk a maximumot nyújtani” - vallják.
Pénteken, azaz a verseny hetedik napján ismét egy hosszú és nehéz szakasz vár a versenyzőkre: 37,8 kilométert kell megtenniük, amely során 1633 méternyi szintemelkedést kell leküzdeniük.
A komfortzónán túl
2017.09.14.Az idei Ultra-Trail du Mont-Blanc (UTMB) alatt ért élmények hatása miatt született az alábbi írás. A nagy kérdés, hogy miért fut le valaki mintegy 170 kilométert a világ egyik legnehezebb terepén?
→ Tovább
Mítoszok és fenyvesek földjén - Tahtali ultratrail
2017.05.26.Hatalmas, több száz éves cédrusok és mandulafenyők között futok. Famatuzsálemek és fiatal, délceg fenyők, mint egy-egy hatalmas őrtorony, úgy néznek le rám, apró halandóra. Az ösvény minden egyes méterét a tűlevelek vastag, puha szőnyege borítja, a hófehér mészkősziklák pedig, mint megannyi kisebb-nagyobb tyúktojás teszik gördülékenyen törékennyé a haladást.
→ Tovább
A kategória második helyén végeztek Németh Csabáék
2015.09.05.Az Alpokat átszelő futóverseny utolsó, nyolcadik napján a kategória harmadik helyén ért célba a magyar páros, de az előnyüknek köszönhetően végül a másodikak lettek a végelszámolásnál, míg az összetett listán az ötödik helyet szerezték meg.
→ Tovább
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
