A felsővadászi Rákóczi-kastély kincse
Az előítéletekkel terhelt, mostoha sorsú csereháti tájakon legtöbbször csak átrohannak a kéktúrázók, nem is sejtvén, hogy ez a jobb sorsra érdemes vidék tele van jóformán ismeretlen, felfedezésre váró kincsekkel. Egyik ilyen a Felsővadászi Általános Iskola dísztermében látható hatalmas, elképesztő szépségű festmény, amely az iskola névadóját, II. Rákóczi Ferenc fejedelmet ábrázolja.
Jól szimbolizálja a magára hagyott vidék elfeledettségét, hogy még az ezzel foglalkozó útikönyvekben is csak elvétve lehet felfedezni némi információt a Cserehát kellős közepén megbújó Felsővadász kastélyának pazar díszterméről, amely aKkéktúra ezen szakaszának egyik legszebb, és talán legismeretlenebb látnivalója. Bevallom előzetesen magam sem tudtam róla, hogy létezik, teljesen véletlenül, egy ráérősebb csereháti kéktúrázás során, az iskolába – egykori Rákóczi-kastélyba – bekéredzkedve sikerült rábukkannom a párját ritkító műkincset és korabeli bútorokat rejtő teremre.
A Vadász-patak mentén elterülő, mintegy félezer fős község egyik legszebb látnivalója a 16. századi eredetű, később romantikus stílusban átalakított, napjainkban általános iskolának otthont adó Rákóczi-kastély. Első írásos említése 1556-ból származik, ekkoriban még védelmi célokat is szolgált, a főépületet kőfal és vizesárok vette körül. Az átvonuló török seregek 1567-ben felgyújtották, ezt követően megerősítve, átalakítva épült újjá. Mai formáját a 19. században, Vay Tihamér birtokos romantikus stílusú átépítéseinek köszönhetően nyerte el. A Vay-család egészen 1945-ig birtokolta a kastélyt, az államosítást követően, 1956-ban általános iskolát alakítottak ki a falai közt.
A kastély valamelyik szobájában született 1544-ben a Rákóczi család vagyonának és hírnevének megalapozója, II. Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem, aki származásához hűen felvette a „Felső-Vadászi” előnevet. Kalandos életét követően utolsó éveiben hazatért Felsővadászra, és itt is hunyt el 1608 decemberében. Feljegyzések szerint a 18. század első éveiben többször volt a kastély lakója az 1703-tól 1711-ig, közel nyolc esztendőn át tartó hősies kuruc szabadságharc vezérlő fejedelme, II. Rákóczi Ferenc is.
A szépen rendben tartott iskolaépület második emeletén található, csodálatos szépségű díszterem és a Rákóczi-kiállítás létrehozása az intézmény lokálpatrióta érzületű igazgatójának, az 1994-ben elhunyt Papp Lajosnak köszönhető. Lelkesedését, a Rákóczi-család iránt érzett tiszteletét valószínűleg sikerült tovább hagyományoznia, ugyanis az iskolaépület, annak környéke, és a díszterem napjainkig is szépen rendben van tartva.
Az épület és egyben a díszterem gyöngyszeme, leglátványosabb eleme kétségtelenül az életnagyságú, elképesztő szépségű, párját ritkító festmény, amely a Rákóczi-család legnevesebb tagját, II. Rákóczi Ferencet ábrázolja. Feljegyzések szerint a kép valószínűleg a millennium, azaz a 19. század legvége felé készülhetett, alkotója Halász Hradil Rezső miskolci festő lehetett, későbbi restaurátora pedig Radácsi Endre volt. Az alkotás egyes források szerint valamikor Kassára került, majd onnan érkezett „vissza”, a mai Magyarország területére, a felsővadászi Rákóczi-kastélyba.
A művészethez keveset konyító, felületes szemlélő – mint amilyen jómagam is vagyok – számára is nyilvánvaló, hogy a gyönyörű alkotás alapjait nagy valószínűséggel a vezérlő fejedelem kortársának, Mányoki Ádámnak a híres Rákóczi-portréja szolgáltatta, Rákóczi arcvonásai ugyanis szinte teljesen megegyeznek a barokk kor kimagasló magyar portréfestőjének festményén látható vonásokkal.
A Rákóczi-kép esztétikai értékét tovább növeli a rendkívül díszes keret, amely szintén az igényes, 19. század végi magyar műalkotások stílusjegyeit viseli magán.
Amennyiben kigyönyörködtük magunkat, láthatunk még a kastély dísztermében régi berendezési tárgyakat, korabeli bútorokat, emléktáblákat is, melyek a Vay és a Rákóczi család történetének fejezeteibe nyújtanak némi bepillantást. Ezekről az itt dolgozók is szívesen mesélnek nekünk, ha megkérdezzük őket.
A felsővadászi Rákóczi-kastély tagadhatatlanul a Kéktúra csereháti szakaszának egyik ékköve, amely mellett a legtöbben sajnos csak elsétálnak. Úgy vélem, hogy a közel félezer esztendős épület története, a bent fellelhető tárgyak szépsége, egyedisége, továbbá az itt dolgozó pedagógusok és a személyzet barátságos hozzáállása mindenki számára megérhet egy alig húszperces kitérőt, hogy ezzel felfedezzen egy csodás darabkát ennek az alig ismert, elfeledett tájnak a szépségeiből.
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
