A budai hegyekben túrázni, és az itt kanyargó, világrekorder Gyermekvasúton utazni egyaránt jó. Ezt ismerték fel már több mint egy évtizede a Gyermekvasutasokért Alapítványnál, amikor megrendezték az első, egyirányú teljesítménytúrát a vonal mellett, amelyen a túrázókat különvonat vissza is vitte a kiinduló állomásra. A „Gyermekvasút Nyomában 20” teljesítménytúra azóta hagyománnyá vált, könnyű séta, vagy épp ideális első teljesítménytúra, amit minden évben kétszer is megrendeznek: március közepén Széchényi-hegyről Hűvösvölgybe, augusztus 19-20-án pedig rendhagyó módon megfordítva, éjszaka vezet az út az ellenkező irányban. Tucatnyi írott és baráti beszámoló után, idén eljött az ideje végre kipróbálni, milyen is az este az ismerős budai kirándulóhelyeken.

1 / 12

A napnyugta után nyitó rajtból szokás szerint a tömeget követve indultunk neki a hegyeknek, de hamar kiderült, hogy egy rossz irányba induló társaságnak sikerült tévútra vinni a velünk együtt idulókat. Ezzel a rövid zsákutcával egyúttal nem csak belerázódtunk az éjszakai tájékozódásba, de az is tudatosult, hogy sokaknak az éjszakai alkalom ellenére is valóban ez az első teljesítménytúrájuk, sőt nagyobb távjuk az erdőben. A kiszállási lehetőségekkel teli budai parkerdő erre szerencsére valóban alkalmas helyszín.

2 / 12

A Nagyrét után fölénk mered a sötét Nagy-Hárs-hegy, az első nagy csúcs, amit az éjjel megmászunk. Itt kezdjük a saját lábunkon is érezni, hogy ma bizony közel háromszáz méterrel megyünk többet fel, mint lefelé.

3 / 12

A Kis-Hárs-hegyre végül mégis meglepően könnyen érünk fel, a csúcs ellenőrző pontján ráadásul vidám hangulat fogad. A kilátóból már a szomszédos Nagy-Hárs-hegy és János-hegy sem tűnik olyan vészesen magasnak; a következő két órában mindkettőt meg is másszuk!

4 / 12

Budapest a magasból. A rugalmas acéloszlopon álló kilátó folyamatosan leng, így a jó minőségű képre egészen a hajnali, szélcsendes és kirándulómentes órákig kéne várni. Most persze csak gyorsan megjegyezzük a lelkesítő látványt, hiszen még három másik perspektívából is lesz esélyünk látni.

5 / 12

A kilátó tövében lévő ellenőrző pontra sorra érkeznek a túrázók. A lelkesedés töretlen, ide még mindenki felér, legfeljebb egy-két apró eltévedés után.

6 / 12

Az este első nagyobb pihenőjének helyszíne Szépjuhászné állomás. Néhányan, köztük mi is itt kezdjük először érezni, hogy a lábaink már a szokásos hétközpai lépésektől eltérő távot tettek meg. Ugyanakkor a nyitva tartó büfé és a kényelmes padok ezt a keveset is gyorsan feledtetik. Irány a János-hegy!

7 / 12

Megérkezés Budapest tetejére. Valohogy a János-hegy sem akart ma este olyan magas lenni: talán csak az éjszakai túra izgalma, a jó idő, vagy a lelkes túratársak hatása, de fáradtság nélkül értünk fel 20 perc alatt. Sajnos a kilátó zárt ajtajáról csalódottan pattantak vissza a túrázók, kilátás pedig a fölött 10 méternél kisebb magasságból nem volt itt. Viszont eléggé eltávolodtunk a fényszennyezett városi égbolttól ahhoz, hogy végre néhány csillagot is lássunk, ami nem rossz, ha már éjszakai természetjárásra indultunk.

8 / 12

Az erdő mélyén lévő apró János-hegy állomáson még közel akkora élet volt, mint 12 órával ezelőtt és ezután. 

9 / 12

Makkosmáriának a leelőző túrázók már a Hárs-hegyen egy hatásos, véletlen reklámot csináltak, amikor az éjszaka kivilágított Angyalok királynéja-kegytemplom és az ősfás mező szépségéről szóló pozitív véleményeikkel licitáltak egymásra. A helyszín valóban különleges, az öreg bükkfák alatt nagyobb vacsorák és félúti pihenők zajlanak.

10 / 12

A vasút szerelvénye közben folyamatosan ingázott Hűvösvölgy és Széchenyi-hegy között, összesen három fordulót téve a túra éjszakáján. Már az első járat sok túrázót hozott le Széchenyi-hegyről, mellette pedig sokan egyénileg utaztak le. Az idő közben jóval hűvösebbre fordult, és lassan a túratársak is eltűnedeztek, de az egyik leglátványosabb helyszín még hátra volt.

11 / 12

Normafa: ahonnan végre „rendesen” láttuk a várost! Ugyanakkor itt már jól érezhető volt, hogy a mezőny elhúzott, és már csak néhány eltévedésből megkerült csoport haladt el. Hiába, a sok nézelődés 17 kilométer után meghozza a lemaradást... Az utolsó vonatig még bő másfél óra volt hátra, ami bőven elegendőnekk tűnt a célig hátra lévő távon. Ebben a pillanatban azonban beindult egy ismerős gépi hang, mikozben egy sárgán világító 990-es szám suhant el a fasor túloldalán. Az infók gyorsan összeálltak, ez az a várost átszelő éjszakai járat, ami az augusztus 20-i tűzijáték előkészítése miatt éppen a lakásunk elé terelt útvonalon közlekedik.

A döntést sajnos gyorsan meg kellett hozni, így 40 perc múlva már kifejezetten hideg szélben, álmosan, de otthon voltunk, miközben félúton is lehettünk volna a Normafáról a Hűvösvölgybe induló vonat felé. Hiába: a teljesítménytúrákon számomra a laza tempó, fotózás és szintidőn belüli teljesítés hármasából továbbra is kettő választható. Ezzel együtt is, talán közel olyan ideális kompromisszummal sikerült beosztani az estét, mint a tavalyi Kinizsi százas mezőnyéhez csatlakozva. Ráadásul tíz évi teljeítménytúrázás után már azt is elmondhatjuk, hogy olyan húszas is volt, amit feladtunk.

12 / 12

Írta és fotók: Gulyás Attila