Nyüzsgő élet, éttermek, kávézók, bazársor, zajos turistacsoportok, megannyi oda nem illő dolog, melyek lassan élvezhetetlenné teszik az ország legmagasabb pontját, az 1014 méter magas Kékest. Ha valakinek mindez nem jön be, netán gyerekkel van, és egy picivel szeretne többet látni a Mátrából, annak javaslom, húzzon túracipőt, és keresse fel az ide alig két kilométerre, oda-vissza is csupán jó másfél órányi sétára lévő, közel 900 méteres magasságban emelkedő, pazar hangulatú Sas-kőt.

A Kékes környékét koronázó évszázados bükkerdők árnyas sűrűjében

1 / 13

Fotó: Konfár Tibor

A TV-torony kerítésének sarkánál keleti irányba indulva, a kék és a sárga jelzéseket követve lépünk be a Kékes környékét koronázó évszázados bükkerdők árnyas sűrűjébe. Egy szempillantás alatt mintha egy másik világba csöppentünk volna. Az emberi civilizáció zaja szinte azonnal megszűnik, a zúgó zsibongás a hátunk mögött semmivé foszlik, átölel a csend, elárasztanak az erdei illatok, a fákon madárcsicsergés csendül. Már megérte elindulni, állapítjuk meg elégedetten.

Gyors ereszkedéssel érjük el a Sötét-lápa-nyergének erdészeti útját, majd pár pillanat múlva már szusszanhatunk is egyet az Erzsébet-szikla mellett felállított Szent Erzsébet keresztnél. Ha megfordulunk, szép kilátásban lehet részünk, az előttünk magasodó fakereszt megkapó látványt nyújt a magunk mögött hagyott kékesi TV-toronnyal.

A Sötét-lápa-nyereg erdészeti útját keresztezzük

1 / 5

Fotó: Konfár Tibor

A Keleti-Mátra pengeéles gerincútján lépdelünk, kisebb csúcsokat, érdekes formájú sziklacsoportokat kerülgetve. Ezen a szakaszon jól megfigyelhető a Mátrabérc kettőssége: míg tőlünk jobbra, dél felé lágyan lefutó, barátságos lejtésű hegyoldalak olvadnak eggyé az alföldi rónaságokkal, addig északi irányban meredeken leszakadó, hatalmas sziklabércek jelzik, hogy van azért a Mátrának egy zordabb, szigorúbb oldala is, még csak véletlenül sem szabad lebecsülni, bizony oda kell figyelni minden lépésünkre.

A Keleti-Mátra pengeéles gerincútján lépdelünk, kisebb csúcsokat, érdekes formájú sziklacsoportokat kerülgetve

2 / 5

Fotó: Konfár Tibor

Különösen igaz ez utunk céljára, a 899 méteres magasságban emelkedő, merészen felugró sziklaszirtre, a hegység egyik legszebb kilátását nyújtó, pazar fekvésű Sas-kőre. Az északi irányban több emeletnyi mélységben függőlegesen leszakadó sziklafalak és a hullámzó mátrai táj ámulatba ejtő összképét a közel egy évszázaddal ezelőtt emelt hősi emlékmű elegáns ívű, égbe törő andezittornya tovább fokozza. Vajon minek az emlékét őrzi ez a formás obeliszk, itt fent közel 900 méteren?

3 / 5

Fotó: Konfár Tibor

1929-et írtunk, mikor a Magyar Turista Szövetség pályázatot írt ki a világháborúban elesett turista hősök emlékére a Mátra egyik legszebb pontján, a Sas-kőn felállítandó emlékmű kivitelezésére. A pályázat díjnyertes és egyben megvalósításra került munkáját Antal Károly, a Magyar Munkások Turista Egyesületének tagja nyújtotta be, aki a Képzőművészeti Főiskola másodéves szobrásznövendéke is volt egyben.

Kapcsolódó cikkek

Életre szóló élmény a zempléni Rákóczi-túra

Tovább

​A Mátra felfedezése gyerekekkel

Tovább

Az elkészült emlékmű avatását 1930. június 9-én, pünkösdhétfőn tartották, ugyanazon a napon, amikor átadták a Mátra Egylet Kékes oldalában épült új menedékházát, ahogy akkoriban hívták, a „Mátraházat” is, melyet ma Pagodaként ismerünk.

Sas-kő ősszel

4 / 5

Fotó: Konfár Tibor

Az andezittorony korlátjától a fák lombjai által keretbe foglalt Karancs-Medves-vidék felé nyílik megkapóan szép kilátás. Ha picit lejjebb ereszkedünk, és lehuppanunk a Sas-kő sziklaperemére, újabb csodák várnak. Észak felé tekintve a lábaink előtt hever a Parádi-medence, keleti irányban a Sirok felé lassan ereszkedő Mátrabérc hegyei sorakoznak előttünk méltóságteljesen, szinte karnyújtásnyira: a Kis-Saskő, Nagy-Szár-hegy, a Cserepes-tető, a rettegett Oroszlánvár, és a Nagy-Zúgó. Távolban a Bükk sziluettje, tiszta időben keleten a Zemplén, észak felé pedig a Magas-Tátra bércei zárják a látóhatárt. A kilátás minden évszakban lenyűgöző, de talán az ősz ezernyi színében pompázva nyújtja legszebb arcát a mátrai táj.

A Sas-kő igazi varázsát azonban a pazar panorámák mellett a hangulata adja meg. A sziklafal peremén lábat lógatva szinte megáll az idő. Csak ülünk a semmiben, mintha repülőről néznénk a tájat, úgy törpülnek el odalent az emberi élet kellékei, velük együtt a hétköznapi élet gondjai és bajai is odalent maradnak. Van idő egy picit megállni, elmélyülni, gondolkozni.

Sirok felé lassan ereszkedő Mátrabérc hegyei sorakoznak előttünk méltóságteljesen

5 / 5

Fotó: Konfár Tibor

Ha esetleg gyerekkel vagyunk, akkor azért ne gondolkozzunk el túlságosan, mert a Sas-kő 20-30 méteres mélységbe függőlegesen leszakadó sziklafalán bizony oda kell figyelni minden lépésre, szaladgáló gyerekeknek és szelfiző felnőtteknek egyaránt.

Miután kigyönyörködtük magunkat, lassan a visszautat kezdjük el fontolgatni. Ugyanazon az ösvényen kapaszkodunk vissza a Kékestető felé, amelyiken érkeztünk. Kicsit nehezebb, valamivel tovább is tart, de megéri, mert az élmény, melyet a Sas-kő felfedezésével szereztünk magunknak, egy életre elkísér.

A cikk először 2020 júliusában jelent meg.