Budakeszi külterületi része, az egykori Erzsébet erdészlak, kitűnő kiindulópontja a környékbeli túráknak. A felújított Hidegvölgyi pihenőház és vendéglátóegysége közvetlenül az út mentén található. Nem kulcsosházként funkcionál, hanem egyfajta bérelhető közösségi tér azok számára, akik túrájukat még pár órás természetben történő kikapcsolódással, bográcsozással kívánják egybekötni.

1 / 34

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A szomszédos Erzsébet-büfé azok számára kínál felfrissülési lehetőséget, akik nem saját maguk kívánják elkészíteni a túra utáni jóleső ebédjüket. Az itt parkolók nagy része a zöld háromszög jelzésen indul neki a csúcsnak. A Budai-hegység legmagasabb pontja, a Nagy-Kopasz, és jellegzetes, vitorlát formázó kilátója nem véletlenül a hegység egyik legnépszerűbb túracélpontja. Erre a forgalmas turistaútra épült a Sisakvirág-tanösvény is, mely Nagykovácsival köti össze. A nyolc állomásos, majd 10 km hosszú útvonal névadó növénye a környékbeli bükkösökben élő, mérgező farkasölő sisakvirág. Információs tábláinak olvasható érdekességei tovább gazdagítják az amúgy is változatos túrát.

Kapcsolódó cikkek

Két Nagy-Kopasz egy szuszra

Tovább

Kikeleti túratipp a budai táj határán

Tovább

A mi terveink ettől kissé eltértek, ezért pár perc után, elhagyva az emelkedő tömeget, jobbra söntöltünk a csatlakozó zöld Mária-út nyiladékába. Délkelet felé, majdnem a főúttal párhuzamosan gyalogoltunk a szintben vezető szekérúton. A Budakeszi Erdészet magasságában buszmegálló is van, aki nem autóval érkezik, az itt is becsatlakozhat.

3 / 34

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A kerékpárosok számára jobban ismert apró köves, murvás Csergezán utat balra, a Szarvas-árokra cseréltük. Mivel jelzetlen útszakaszról van szó, mindenképpen érdemes valamilyen navigációs eszközzel jönni, de a szinte nyílegyenes hasadék így sem ad okot az aggodalomra. Az első elágazódásnál dönthetjük el, hogy az árokban vagy az afölötti magaslaton haladunk-e. Mi a bal oldali ösvényt választva, az árokban haladtunk tovább.

A szűk, de enyhén emelkedő völgyet vegyes erdő béleli. Később már nemcsak a fák változatossága, de a mellettünk sorakozó sziklakupacok is szolgálnak látnivalóval. A kb. két kilométeres szűkületet egykor a lefolyó víz formálhatta jól járható árokká. Itteni utolsó látnivalónk az úgynevezett Szarvas-árki-sziklaeresz, mely geológiailag elkülöníthető rétegek határán kialakult barlangszerű, nagy, ásító szájadék.

6 / 34

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Olyannyira felfedezetlen a hegységnek ezen része, hogy túrakörünk keleti oldalán alig egy párral futottunk csak össze, nem úgy, mint az előttünk álló nyugatin. Azért a sziklaeresznél is tetten érhetőek a jelek, hogy mások is felfedezték maguknak ezt a rejtett szépséget, de jelzetlensége ellenére itt is tartsuk be az erdőjárás írott és íratlan szabályait.

Pár méterrel előrébb látható volt egy jobb csapás, amihez visszaérkezve megkezdhetjük a kapaszkodást a sziklapárkányra. Ligetes, fennsíkszerű platóra érkeztünk, ahonnan dél felé egy keskeny csapáson vezet az út a Szarvas-árki kilátóponthoz. A sűrű erdőség alatt sejthető a főút, és annak másik oldalán a Budakeszi Erdészet, de bámészkodva csak a hullámzó, buja zöld uralja a képet.

8 / 34

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Következő célpontunk a Fekete-hegy kilátása, aminek megközelítésére két opciónk is volt. A barlang felett északnyugatra vezető ösvény, mely a kék és a zöld keresztbe torkollik, majd ezeken a jelzett utakon visszacsorogni, és egy másik, jóval rövidebb változat. A navigáció segítségével szerencsére megtaláltuk azt a rövidke összekötő járatot, mely közvetlen átjárót jelentett a sziklaeresz magasságában a zöld keresztre. Időt is spórolva, dél felől közelíthettük meg a következő panorámapontunkat.

13 / 34

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A hármas-katonasír Budapest II. világháborús eseményére emlékeztet. Az 52 napos ostromban minden szempontból megrogyott, kifogyott katonák a kitörés mellett döntöttek. A kezdeti 95 ezres seregből mindössze 785 katona érte el a saját vonalainkat. Kokovay Gyula, hadapród 17 évesen jutott át, megemlékezésében ír a Budakeszin táborozó oroszokról is, illetve az erdős terepen való átjutásukról. Az itt megmaradt katonasírokat az erdészek gondozzák.

14 / 34

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A szomorú história után könnyen átadtuk magunkat a rétnek, majd a Fekete-hegy több kilátópontja kápráztatta el a szemünket. A jelzett ösvényen hamarosan ismét a kerékpárosoknak is szánt szekérútra kerültünk, majd a piros háromszögön jutottunk el a Nagy-Kopasz dolomithátára. Itt nem csak a turistajelzés változott, de a táj jellege is fordulatot vett. A hófehér mészkő és a méregzöld fenyők kombója már többedszerre vett le minket a lábunkról.

A Sisakvirág tanösvény hatodik táblájától már csak 750 méter kapaszkodásra van a kilátó. A 2006-ban átadott óriási favitorla tervezése három kiváló szakember munkája, nevét pedig Csergezán Pál képzőművész, grafikusmesterről kapta, aki e táj szerelmeseként élete utolsó szakaszát Telkiben töltötte. A legfelső teraszról 360 fokos a kilátás, kis fém plakettek segítik a tájékozódást.

27 / 34

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A Nagy-Kopaszról a zöld háromszög kanyargózik lefelé, útba ejtve az igen látványos Tarnai-pihenőt. A dolomit sziklagyep nemcsak értékes élőhely, de festői fekvése, kilátása is páratlanná teszi. Az egyedi fennsíkon akármennyi időt is betervezhettünk volna, de mivel mi már többször is jártunk erre, nem volt opció a hosszas ejtőzés. A túrakört ellenkező irányból, és/vagy először teljesítők természetesen jóval lassabban telnek el a látvánnyal, de ezen a szakaszon nekünk már csak a teljesítmény számított.

33 / 34

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Sebtében robogtunk le a hátralévő 3,6 kilométeren, hogy a rendelkezésünkre álló időbe még az Erzsébet büfé kemencés lángosa is beleférjen.