A Kiskunság futóhomokkal fedett, kies vidéke
A Duna és a Tisza között az Ős-Duna, valamint a mellékfolyói hatalmas üledékes testet – azaz hordalékkúpot – építettek ki a földtörténeti jégkorszakban.
Ezt a térszínt a folyó kb. 30 ezer évvel ezelőtt elhagyta, s áthelyeződött a mai helyére, a Budapest–Kalocsa–Baja tengelyre (ez a terület még napjainkban is lassan süllyed). A Duna nyugatra „csúszásának” az lett az eredménye, hogy a korábbi hordalékkúp egy kiemelt, szárazzá vált vidékké alakult, ahol a munkaképes szelek nyomban elkezdhették ténykedésüket (legintenzívebben 27–22 ezer év között).


A szél általi (idegen kifejezéssel eolikus) felszínformálás hatására a Kiskunság homokkal fedett részein változatos és izgalmas eolikus formakincs alakult ki. A homokfelszíneken végigszáguldó szelek hosszú (kb. 100–500 m), keskeny (kb. 25–200 m) és mély (kb. 8–10 m) szélbarázdákat vájtak ki, melyek végénél a barázdák anyagából ún. garmadák (vagy garmadabuckák) épültek fel (10–300 m-es átlagos gerinchossz, 2,5–10 m-es magasság). A szélbarázdák között pedig az eredeti felszín magasságát tükröző maradékgerincek őrződtek meg. Az intenzív és tartós szelek hatására a garmadák gyakran „elszakadtak” barázdájuktól, s garmadamezőket alakítottak ki vagy parabolabuckákká alakultak.




A homokfelszíneken az azóta eltelt idő alatt többször megindult a homokmozgás (pl. éghajlati változások hatására: hidegebb és szárazabb klíma), hisz a növényzet ritkulása vagy eltűnése kedvez az eolikus folyamatoknak. Az utóbbi pár ezer évben nemcsak az éghajlat, hanem az ember is igencsak beleszólt a terület felszínfejlődésébe: a történelmi erdőirtások (pl. török kor), a nomád népek vándorlásai, katonai „cselekmények” többször a homokmozgás megindulását eredményezték. A terület csak a nemzeti park engedélyével és/vagy vezetővel látogatható.

Ezen a képen az a növényzet nélküli homokbucka látható Fülöpháza határában, amely még ma is aktívan mozog

Forrás: akovekmeselnek.hu

Megkövesedett kincseket rejt a Bakony legrövidebb szurdoka
A Bakonyban, festői környezetben elhelyezkedő Csesznek az országjárók egyik kedvelt és közismert célpontja. A legtöbb turista a középkori vár romjait keresi fel vagy éppen via ferrátázik egyet a környékbeli sziklafalakon. Ha viszont geoturistaként érkezünk a bakonyi településre, évszázmilliók üzeneteit olvashatjuk ki az utunkba eső kőzetekből.

Hazánk első barlangszállása - a Cserepes-kői-sziklaodú
A kéktúrázók által jól ismert bükki barlangszállást ezúttal geológus szemmel mutatjuk be.
→ Tovább
Kővé vált élőlények nyomában
Az üledékes kőzetek terepi tanulmányozása közben gyakran megakadhat a tekintetünk korábban élt növények és állatok maradványain. A különféle típusú ősmaradványok (kövületek vagy fosszíliák) a földtörténet irdatlan hosszának egy viszonylag jól behatárolható szakaszát képviselhetik, és vizsgálatukkal nem csak az adott kőzet kora, hanem a lerakódás őskörnyezete is rekonstruálható. Írásunkban természetesen nem tudjuk az összes egykoron élt élőlény maradványát lajstromba venni, de az ősmaradvánnyá válás (fosszilizáció) alapvető típusait szívesen olvasóink elé tárjuk.
→ Tovább