A köd is remekül áll a Börzsönynek
Ki akarna szürke, ködös tájat látni, és kopasz fák között sétálni az erdőben? Mi. Miért? Mert a Börzsöny ilyenkor egyedi hangulattal, sejtelmes kilátásokkal ajándékoz meg.
Hittünk a meteorológiának, hogy délutánra szétoszlik a köd, felszakadozik a felhőzet, és az addig lesben álló nap kibukkan majd, hogy beragyogja az erdő ösvényeit. A páratlan kilátások ígérete a Dunakanyarra kicsalogatott bennünket a börzsönyi csúcsokra. A meteorológusok jóslata nem jött be teljesen, nekünk viszont bejött a ködbe burkolózó erdő, a kontúrjait vesztett táj látványa. A túra végére pedig néhány kóbor napsugár is megérkezett.
Kilátás a Kopasz-hegy csúcsáról
Tervezett körtúránk kiindulópontjához, Nagyirtáspusztára Verőce-Kóspallag felől érkeztünk, és autónkat a Szent Orbán Erdei Hotel melletti parkolóban hagytuk. A hotelhez viszonylag keskeny, de jó minőségű aszfaltút vezet, amely végig ki van táblázva. Innen a zöld kereszt jelzésű turistaúton indultunk el a Nagy-Sas-hegy csúcsa felé, mely az első kilátópontunk volt.
Utunk egy erdészház mellett vezet el
Egy rövid, murvás útszakasz után, az erdészházat megkerülve vágtunk neki az erdei túrának. Nem túl megerőltető emelkedő következett, talpunk alatt sárgásbarna pusztuló levélszőnyeg borította a talajt. Körülöttünk kopasz fák törzse nyúlt fel, és sokasodott gallyhálóvá a magasban. Imbolygó, csupasz bükkök a süvítő szélben, léptek surrogása az avarban, enyhe köd suhan át a tájon. Nyugtató séta.
Túránk egy nem túl megeröltető emelkedővel indult
Miután rátértünk a zöld sáv jelzésre a Nagy-Sas-hegy oldalában, megváltozott a növényzet. Alacsonyabbak és tömörebbek lettek a fák, inkább a cserjék, bokrok uralták a terepet. Pár kisebb kanyar következett, és már a zöld háromszög jelzésű, meredek, szűk ösvényen, mohás kövek között kaptattunk a csúcs felé. Lassan ködfátyol ereszkedett a tájra. Kicsapódó pára kövér cseppjei hulltak a gallyak közti magasból a síkos földre. Néhány méter izzasztó emelkedőt leküzdve, elénk tárult a Nagy-Sas-hegy (609 m) szép kilátása.
A Nagy-Sas-hegy csúcsa felé
Azaz, a semmi, mert a csúcsról ezúttal tényleg semmit nem láttunk a panorámából. Se a Börzsöny déli lankái, se a Só-hegyi-rét nem mutatkozott. Köd előttünk, köd utánunk. De minket ez nem zavart, mert már feljönni ide is élmény volt.
A csúcs felé közelítve se oszlott a köd
A Nagy-Sas-hegy tetején kilátásban nem, de mohákkal benőtt fákban gyönyörködhettünk
Ugyanazon a meredek ösvényen, amelyen feljutottunk a Nagy-Sas-hegyre, visszaereszkedtünk a zöld jelzésig, majd néhány száz métert gyalogolva ott találtuk magunkat a Nagy-réten. Sűrű köd lepte el a tisztást. Szürke lett a világ.
Az öreg tölgyek ágai recsegtek-ropogtak, ahogy a feltámadó szél körbejárta őket. Mindenfelé a barna, a sárga és a szürke fakó árnyalatai domináltak, mintha a tél egyszerre kiszippantotta volna az összes élénk színt a természetből. Nem volt félelmetes vagy horrorisztikus a ködbe vesző rét, inkább szelíd és mélabús.
Ködve vesző Nagy-rét
A következő csúcson, a Só-hegyen (584 m) még mindig a felhők diadalmaskodtak, és a tejfehér semmit nézhettük a horizonton. De nem bántuk meg, hogy feljöttünk, mert az ide vezető út szintén szép, erdős részen vitt keresztül. Innen a zöld sáv jelzésen lefelé haladtunk a Lengyel-rétek tisztásáig, ahol már az idő is tisztulni kezdett. Egy húzósabb, szuszogtató emelkedő jött, és a zöld háromszög jelzést követve elértük harmadik kilátópontunkat, a Kopasz-hegy (539 m) ormát. Ezen a páratlan fekvésű magaslaton ízelítőt kaptunk abból, hogy miről is maradhattunk le a korábbi szép kilátásoknál.
Só-hegyi „kilátás”
A kúp alakú, sziklás orom már-már alpesi panorámával lepett meg. A kopasz tetőn álló kereszt mellől a Börzsöny hullámzó lankái – még így a ködös idő ellenére is – lenyűgözőek. A távolban a Duna kanyargó csíkja is feltűnik. Az egyedi panorámának és a Kopasz-hegy népszerűségének tudtuk be, hogy míg utunk során eddig egyetlen egy kirándulóval sem találkoztunk, itt rögtön öttel is összefutottunk.
A Kopasz-hegy csúcsa felé
A kopasz-hegyi keresztnél
A Kopasz-hegyen kavargó erős szél nem csupán a felhőket kergette szét az égen, de minket is majdnem leröpített, így jobbnak láttuk, mielőbb továbbállni e hideg, szeles csúcsról. Visszabaktattunk a Lengyel-rétekig, ahol becsatlakoztunk a zöld kereszt jelzésbe, amely végigvezetett a látványos Bükkös-árkon. A Bezina-rétnél átváltottunk a piros keresztre, és enyhe emelkedővel egy 25 perces sétával, ripsz-ropsz elértük a transzbörzsönyi kisvasút nagyirtáspusztai állomását. A közelében, a piros kör jelzésen érdemes kis kitérőt tenni a Vasas-kúthoz, amely igazából nem is kút, hanem egy forrás. Vize iható, kőépítménye mutatós, és szép, rendezett környezet veszi körül.
Útjelzőtáblák a Lengyel-réteknél
A Vasas-kútnál
A vasúti vonal vége előtt rákanyarodtunk a sárga és zöld keresztre, és a köves úton alig néhány perc múlva megérkeztünk oda, ahonnan indultunk, a Szent Orbán Erdei Hotel parkolójához. Közel 10 kilométert gyalogoltunk, felkapaszkodtunk három csúcsra, láttunk ködbe vesző erdőket, réteket és panorámákat, rácsodálkoztunk a Kopasz-hegy kilátására, szóval ezúttal is jó volt csatangolni a Börzsönyben.
A cikk először 2017 decemberében jelent meg.
A Nagybörzsönyi Erdei Vasút állomása Nagyirtáspusztánál
Így tört ránk a tél a Kopárokon
2024.11.14.Napsütéses kirándulásnak indult, a végén már erősen vacogtunk, és a kilátásunk is teljesen elfogyott a felhőben.
→ Tovább
Varázslatos túra a mátrai „köderdőben”
2024.10.18.Szakadó eső, tejfehér köd, vadregényes patakvölgy, gombák, szalamandrák és egy híres rom; ezen a mátrai túrán minden volt, ami izgalmassá tehet egy kirándulást. Egy dolgot kivéve: kilátásban ezúttal sehol nem gyönyörködhettünk. A ködös erdő hangulata azonban minden elmaradt gyönyörű panorámáért kárpótolt bennünket.
→ Tovább
Kipróbáltuk, milyen ciklonban biciklizni, és nem jó
2024.10.01.Egy nap is elég volt Boriszból, így Bátaszékről Orfűig jutottunk el egy izgalmas, változatos vonalvezetésű túrán.
→ Tovább
