Regéc számomra az élni akarás egyik jelképe. Éppen tíz esztendeje jártunk először a Zemplén eme eldugott zugában, ahol akkoriban a kilátástalanságtól üvöltő kis utcákon egy elfogyóban lévő falu nem túlságosan vidám hangulata és egy omladozó várrom meredező csonkjai fogadtak minket.

1 / 76

Az elmúlt tíz évben kisebbfajta csoda ment végbe II. Rákóczi Ferenc gyermekkorának helyszínén. A „vezérlő fejedelem” számára oly kedves kis település melletti várhegyen egy lelkes vármentő csapat időt, energiát nem sajnálva szinte lehetetlen vállalkozásba kezdett: az évszázadok óta omladozó vár megmentésébe és - amire talán nem is számítottak - ezzel együtt az alig száz fős aprófalu megmentésébe is.

2 / 76

Az elfeledett várfalak új életre keltek, évszázados Csipkerózsika álmukat alvó boltívek, épen maradt pincék, szépen kövezett járószintek kerültek elő és lettek konzerválva a feltárások során. Robusztus bástyák, zömök várfalak épültek újjá eredeti falazási technikákkal. Mindezek megkoronázásaként a tető alá került Öregtoronyban kiállítást alakítottak ki a fellelt régészeti leletekből, és hogy a fiatalságot is megszólítsák, érdekes, interaktív számítógépes animációk mutatják be Regéc középkori életét.

3 / 76

A vár újjáépítése folyamatosan zajlik, az ország talán legautentikusabb várrekonstrukciója és a fejedelem gyermekkorának felidézésére épülő tematika azóta szinte mágnesként vonzza a turistákat. Fogadásukra a faluban látogatóközpont épült, melynek falai közt új, jól felszerelt élelmiszerbolt és ajándékbolt is helyet kapott.

4 / 76

Az Országos Kéktúra és a zempléni Rákóczi-túra egykori nyomvonalán, a mai zöld kerékpáros jelzésen a falu feletti domboldalban induló várfeljáró úton kezdtük az évzáró túránkat. A Másfélmillió lépés Magyarországon című ikonikus sorozat bevezető filmkockáin még füves szekérútként látható csapás mára jól ki van taposva, kényelmes sétával közeledünk a 639 méteres magasságban trónoló fejedelmi sasfészek felé. A meredek várhegy tövében évszázados, oszlopcsarnokszerű bükkös fogad, az ezüstösen csillogó törzseken kopottas, régi kék és piros jelzések mutatják az utat. A ködbe burkolózott, hűvös őszi erdő párás, nehéz csendjében halk beszélgetés közepette érdekes dolog derül ki a barátomról: ő szereti a ködöt. A miértre egy Fekete István idézet hangzik el hibátlanul: „Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.”

5 / 76

A várba éppen nyitásra érünk, a sűrű ködben kilátás nem a tájra nyílik, hanem - a falak épülő-szépülő állapotát tekintve - a biztató jövőre. A nemrég még füves buckák borította várhegy zöld szőnyege alól napvilágra került falak látványosan rajzolják újra Rákóczi gyermekkorának újjáépülő várkastélyát.
A Regéci várból leereszkedve a szépen felújított piros négyzet jelzésen, pazar erdei környezetben indulunk a Zempléni-hegység talán legeldugottabb szeglete, a Huták-völgye felé. A Zabarla-hegy ligetes erdő borította fennsíkján át vezető út érdekessége, hogy a 30-as években eredetileg ez volt az Országos Kék jelézés útvonala is.

6 / 76

7 / 76

„A Hutai-völgy egyik hirtelen kanyarulatánál a szemközti hegyfoknak tartunk, s a Zabarla tetőlaposán át jutunk Regéc várához” - olvasható az 1938-ban ugyanitt „szemből” érkező Szent István Vándorlás csapatának beszámolójában.

A Zabarla-tetőn megpihenve a szemünk a napsugarak által pár percre ünnepi fénybe öltöztetett Huták-völgyét pásztázza. Az első üvegműves falut, Óhutát II. Rákóczi Ferenc alapította 1698-ban, aki a helyi ipar fellendítésére zborói birtokáról néhány üvegfúvó szlovák családot telepített a völgybe. Az üvegesek előbb Óhuta, majd Középhuta, végül a lakosság növekedése révén Újhuta településrészt is létrehozták. A festői szépségű Háromhuta sorsát a második világháborút követő eszement kitelepítések pecsételték meg, az akkor még közel ezerfős, többnyire szlovák ajkú lakosságból közel hétszáz embernek kellett elhagynia az otthonát, ennek következtében a lakosság jelenlegi lélekszáma alig haladja meg a száz főt.

8 / 76

A Zabarla-tetőn töltött negyedórás pihenőt követően a regéci országútra, a Huták völgyébe ereszkedünk. Óhuta határában a közelmúltban kisebbfajta régészeti szenzáció volt, hogy egy rég elfeledett, eredetét tekintve teljes mértékben máig sem azonosított pálos kolostor romjait tárták fel, melyet kis kitérővel érdemes felkeresni. Pár éve, amikor először jártam itt, még csupán kőkupacok és a mesebeli környezetben lévő helyszín elnevezései - úgy, mint Barát-dűlő, Pálos-forrás - engedték sejtetni, hogy itt valami lapulhat a földben. Az eddigi ásatások során egy gótikus templom és egy kolostor alapfalai kerültek elő, a gazdag leletanyagban a szentély záróköve, boltozati elemei, kerámiatöredékek, sőt, még egy kisebb freskótöredék is felbukkant. A rommező mellett elterülő, érdekes formájáról elnevezett Könnycsepp-tavat is feltehetően a pálosok hozták létre a forrás vizének felduzzasztásával.

9 / 76

A hatalmas hegyek ölén megbúvó, sűrű köd borította, télillatú kis Óhuta főutcájának végtelen nyugalmat árasztó csendjét csupán a kertek végében csörgedező patak csobogása, és lépteink ütemesen dobbanó zaja töri meg.

10 / 76

A Huták-völgyében is markánsan jelen van az egykori Rákóczi-birtokokon, Kárpátaljától Kassáig szinte mindenhol megfigyelhető, szívmelengető hagyományőrző jelenség, a máig élő Rákóczi-kultusz. A sokat szenvedett, ma is három ország területére szétszakított kárpátaljai, tokaj-hegyaljai, abaúji népek életében a „vezérlő fejedelem” volt az utolsó uralkodó, aki összefogta nemzetiségeit, és akinek zászlaja alatt az 1703-tól 1711-ig tartó heroikus Rákóczi-szabadságharc során vállvetve harcolt ruszin tót és magyar egyaránt. A fejedelem által alapított Óhután utcanevek, emlékpark, emlékpad, kopjafa, és ottjártunk óta már egy gyönyörű bronzszobor is őrzi II. Rákóczi Ferenc emlékét.

11 / 76

Óhutát magunk mögött hagyva, Középhuta szélén a sárga jelzés jön velünk szembe, mely a Tolcsva-patak hídján átkelve a Mlaka-rét felé invitál minket. A Kis-Közép-bérc meredek oldalában szuszogtató emelkedőn kapaszkodunk egyre feljebb, míg el nem érjük a tejfölködben úszó, itt-ott hófoltokkal tarkított Mlaka-rétet, és egyben az Országos Kéktúra nyomvonalát. Széles erdészeti úton, immár ötszáz méteres magasság felett járunk, az egyre gyakoribbá váló hófoltok közt haladva hamarosan a fokozottan védett Istvánkúti Nyírjeshez érünk. A sűrű ködfátyol borította Nyírjesi erdészház mellett magasodó hatalmas, vén tölgyfa törzsébe nőve egy letűnt korszak mementójaként bújik meg egy közel hatvan évvel ezelőtt ide helyezett ládika, a benne rejtőző, régi fajta fém kéktúrabélyegzővel. Mindketten megcsodáljuk, mi még ezzel igazoltuk bejárásainkat pár évvel, vagy - kimondani is kellemetlen - évtizeddel ezelőtt.

12 / 76

A Nyírjesi erdészháztól Regéc felé tartó kék jelzésű ösvény hangulatos bükkös mellett kúszik fel a Zempléni-hegység hétszáz méteres magasságban kanyargó gerincútjára, majd a Hegyközre nyíló pazar kilátásáról nevezetes Nagy Péter-mennykő és a mára erdő borította Pengő-kő sziklabércei mellett elhaladva eldönthetjük, hogy a kék vagy a zöld sáv jelzésen kezdjük meg az ereszkedést a falu felé.

13 / 76

Ezúttal a Rákóczi-kő felé tartó zöldet választjuk. Gyönyörű fenyvesben, jókedvűen beszélgetve ereszkedünk a robosztus andezitszikláig, amely nevét az anyagába ügyes kezű mester által faragott Rákóczi-címerről kapta. Érdekes jelenség a hatalmas, faragott címeres szikla az erdő közepén, annyi bizonyos.

14 / 76

Regéc felé egyre oszlik a köd, tisztul az idő. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a regéci várhegy alatt parkoló autónkba csupán a túrazsákjainkat dobjuk be, és egy húszperces kapaszkodást követően a szép kilátás reményében újra ott állunk Rákóczi várának falai alatt. Tekintetünk a Gergely-hegy 783 méter magas, hatalmas tömbje mellett a távoli Felvidék hegyeit pásztázza. A horizonton lassan, méltóságteljesen, de egyre élesebben rajzolódik ki ugyanaz a tünemény, amelyet pár esztendővel ezelőtt már volt szerencsénk ugyaninnen megcsodálni: a vörösen izzó naplementében a Magas-Tátra csipkés sziluettjének látványával a háttérben búcsúzik tőlünk a lágyan hullámzó abaúji táj, a Rákócziak legendás földje.

Szöveg és fotók: Konfár Tibor

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Kapcsolódó cikkek:

Utazások a Zemplén lakatlan szigete körül

Nosztalgiavonattal a Zemplénben