Bár napsütést ígértek, amikor leszálltam Bakonybél központjában a buszról, sápadt szürke ég fogadott, és ez így is maradt egész nap. Persze Bakonybél ilyenkor is hangulatos, bár most nem volt időm szétnézni, tartanom kellett magam a tervemhez, hogy elérjem a kora esti buszt hazafelé.

A K◼ jelzést követve a falu széle felé vettem az irányt, útközben két iskolás csoporttal is összefutottam, az egyik csapat a Pannon Csillagdába tartott épp, a másik Bakonybél másik nevezetességébe, a Szent Mauríciusz-monostorba. Én a szélrózsa harmadik irányába indultam, rákanyarodtam a zöld jelzésre, de hamarosan meg is torpantam, az ugyanis a falu szélén eltűnt a szemem elől, vagyis – ahogy arra némi ide-oda járkálás után rájöttem – nem tűnt el, csak egy magántelken vezetett keresztül, amit csak egy diszkrét kis tábla jelölt.

Halomsírok a fák között

Ahogy aztán beértem az erdőbe, egyértelművé váltak a jelzések, már csak azt kellett eldöntenem, hogy a sárga vagy a zöld jelzést kövessem. A sárga egy aszfaltos erdei kerékpárúton vitt, de mellette szólt, hogy innen kis kitérővel elérhető a Pörgöl-barlang, a zöld viszont egy erdei ösvényen indult fel a hegyre. Végül ez utóbbit választottam.

Az út első felében leginkább a gombákat és a gubacsokat nézegettem, közben néha egy-egy szajkó hozta rám a frászt, ahogy recsegő hangján belekiabált az erdő csöndjébe.

Első kiszemelt megállóhelyem a Kőris-hegy lábánál található Százhalom nevű hely volt.

A halottakat máglyán elégették, a hamvakat urnában helyezték a sírba, mellé fegyvereket, ékszereket és egyéb személyes tárgyakat is temettek, a sír fölé pedig halmot emeltek. Itt, a Kőris-hegy lábánál, a Tekeres-kút közelében 226 halomsírt találtak, ez Közép-Európa legnagyobb halomsírmezője. Vannak máshol is a Bakonyban hasonló sírok, de ennyi nincs máshol.

A térképet alaposan átböngésztem előzetesen, és arra számítottam, hogy pikk-pakk megtalálom a halomsírokat, információs táblával, jól látható odavezető ösvénnyel. Ebből egyik sem jött be. A térkép szerint a halomsírmező a zöld jelzésű turistaút és a Tekeres-völgyi-árok között található. Az erdőbe azonban nem vezetett be ösvény, így hát találomra elindultam be a fák közé, és hamarosan találtam is halmokat. Bár a sűrű erdőben nem voltak annyira jól kivehetőek, mint ahogy azt elképzeltem.

A Kőris-hegy fehér gömbje mellett

Miután kibolyongtam magam a fák között, megnéztem még a Tekeres-kút forrását, majd elindultam a Kőris-hegy alatt rejtőző Ördög-lik felé. Az út egyre meredekebbé vált, a barlang előtt már sűrűn kapkodtam a levegőt.

A Kőris-hegyi Ördög-lik a Bakony legmagasabban nyíló barlangja. A 36 méter mély és 64 méter összhosszúságú balrang valódi méreteit fentről, a függőlegesen nyíló bejárattól nem lehet látni, bár betekintve így is elég félelmetes a mélység.

Az Ördög-liktól rövid, de meredek kaptatás után hamarosan felértem a Kőris-hegyre, amelynek tetején a háromszintes Vajda Péter-kilátó áll. A kilátó 1920-ban épült, 1962-ben újjáépítették, legutóbb 2002-ben újították fel.

Az időjárás nem kedvezett a nézelődésnek, csak a közeli bakonyi magaslatok voltak kivehetők, de tiszta időben a Balaton, a Tapolcai-medence tanúhegyei, Győr és Székesfehérvár is jól látszanak innen.

A kilátótól karnyújtásnyira találjuk a hegy emblematikus hófehér gömbkupoláját, bár a nézelődést ebbe az irányba némiképp zavarják a kilátó erre néző oldalát lezáró rácsok. A kupola egy nagy hatótávolságú radart rejt, ami a hazai légtér ellenőrzéséért, a polgári légiforgalom irányításáért, biztonságáért felel.

A Kőris-hegy nevét a hegyen gyakran előforduló őshonos magas kőrisekről kapta, amelyek ma már sajnos nincsenek túl jó állapotban. A faj ugyanis egy gombafaj károsítása miatt Európa-szerte pusztul. Ezt a hegyről lefelé jövet mi is láthatjuk, a problémáról pedig az erdészet egy táblán is tájékoztatja a kirándulókat.

Egy gyönyörű birtok a hegyek között

A kilátótól egyórányi járásra van Szépalmapuszta. A zöld legelőkkel körülölelt birtokot már a hegyoldalból is lehet látni, és nemcsak távolról, de egészen közelről is idilli helynek tűnik.

1758 után V. Eszterházy Imre, Mária Terézia lovassági tábornoka kezdett el itt lótenyésztéssel és nemesítéssel foglalkozni. Az első világháború után a birtok házasság révén a Pejacsevich családra szállt.

1962-ben Szépalma a Bábolnai Állami Gazdasághoz került, és tovább folytatódott a lótenyésztés és a nemesítés. A 80-as évektől kezdve azonban a birtok hanyatlani kezdett, az épületek állapota egyre romlott. 1994-ben aztán Szépalma svájci tulajdonba került, és megkezdődött a felvirágzás. Felújították az épületeket, és megnyílt a hotel is.

Ahol az idős lovak boldogan élhetnek

Állatok ma is vannak, de a legfőbb cél ma már az itt működő Szépalma Állatvédelmi Alapítvány keretein belül az idős és beteg állatok gondozása.

Itt talált otthonra például a világhírű Bécsi Spanyol Lovasiskola hat gyönyörű, nyugdíjazott lipicai ménje, de vannak hucul lovak és arab kancák is.

De nemcsak lovak élnek itt, vannak őshonos magyar háziállatok, például szürkemarhák és rackajuhok. A birtok látogatható területeit bejárva, őket is láthatjuk, sőt van egy állatsimogató, ahol mentett szamarakkal és pónikkal találkozhatunk.

Az egész birtok gyönyörű, a bakonyi hegyek ölelésében elterülő végtelen legelők, a régi épületek, a gyümölcsfák szegélyezte utak, sőt még egy kis arborétum is van itt, amit Pejacsevich Endre gróf alapított. Mára a kis park örökzöldjei óriási matuzsálemek már, égig érő fenyők, ciprusok és cédrusok között kanyarognak a kis ösvények.

Borzaváron a borzokról

Szépalmapusztától a kéktúra útvonalát követve egy szűk óra alatt érhetünk be a legközelebbi településre, Borzavárra. Aki kéktúrázik, az a falu központjában található vegyes bolt mellett találja az egyik bélyegzőt, a másik egy közeli söröző kerítésén van.

A név eredetéről több elképzelés is van, az egyik lehetőség valóban az, hogy a település neve a „borz” és „vár” szavak összetételéből származik. Egy másik feltevés szerint a környéken jellemző „bodza” dunántúli „borza” változata lenne a szóösszetétel előtagja, és van olyan elképzelés is, hogy az Árpád-korban a Balaton vidékén élt Berze család nevéből ered a falu neve.

Legszívesebben tovább gyalogoltam volna Zircre, ami még bő egy óra lett volna, de nem akartam, hogy rám sötétedjen útközben. Ezért buszra szálltam, és szurkoltam, hogy elérjem a zirci csatlakozást. Egy percen múlt, de sikerült.

Erre a túrára szánjunk egy egész napot, pláne úgy, hogy Szépalmán simán el lehet tölteni órákat a nézelődéssel. Reggel és délután van közvetlen budapesti buszjárat Zircre és Bakonybélbe, de Veszprém és Győr felé is vannak lehetőségek Zircől. Ez utóbbi verzió egyébként már önmagában is élmény, hisz kipróbálhatjuk a nemrég felújított Veszprém–Győr közötti vasútvonal bakonyi szakaszát, ami gyönyörű tájakon halad keresztül.