A legjobb erdei móka: land art
Persze a land art egy komoly dolog, és üzenete, valamint a művek halandósága miatt általam nagyon is respektált művészeti ág, de az erdőben örökké „kincseket”, azaz faleveleket, ágakat, terméseket gyűjtögető gyerekek bármikor kaphatók egy kis alkotásra ezekkel a „kincsekkel”. Ráadásul korántsem csak a gyerekek élvezik a mókát! Miért ne szólhatna hát erről egy szép őszi kirándulás?
Az 1960-as években megszülető land art a természeti környezetben megtalálható „eszközöket” (felszíni alakzatok, sziklák, kövek, növényzet, hó stb.) használja fel monumentális szabadtéri installációk létrehozásához. A neten rákeresve valóban gyönyörű és elgondolkodtató alkotásokat találhatunk, de a dolog nem szükségszerűen elvont, sőt, a természetjárás népszerűsítéséhez is lehet köze: pár hónapja azon nyomban beleszerettünk ugyanis Thomas Dambo újrafelhasznált faanyagból épített óriásaiba a Koppenhága melletti erdőben, amihez még egy tematikus térkép is készült. Hogy ez műfajilag mennyire land art, nem tudom, mindenestre zseniális kezdeményezés, az biztos, hiszen az önmagában is szerethető ötletnek erősen pozitív üzenete (újrafelhasználás) is van, amely által az erdő közvetlenül is a környezettudatos magatartás szószólójává válik. Nagyon el tudnánk képzelni egy hasonló projektet valahol hazánkban...
Thomas Dambo Little Tilde című alkotása a Koppenhága melletti erdőben
A gyerekek fantáziáját az alkotás öröme mindig leköti, de valószínűleg ők is érzik a dologban azt, amit mi felnőttek kifejezetten csodásnak tartunk a land artban, nevezetesen, hogy a művek rövidebb vagy hosszabb idő alatt, de biztosan az enyészeté lesznek.
Jellemző, hogy amikor idén ősszel először felmentünk a Normafára „landartozni”, a játszótér irányába haladva a sétaúton egyből felfedeztünk egy igazi land art alkotást: egy kivágott fára valaki mesés cicafejet pingált. Meg is tette a hatását a dolog: a játszótér alatt egy kopár részen hatalmas lendülettel vetettük bele magunkat az alkotásba mi magunk is. Ötéves lányunknak jobbnál jobb ötletei támadtak: először készült egy szarvasbogár két nagyobb botból és falevelekből, aztán egy kiálló gyökér köré rajzolódott ki az „erdő arca”, amelyhez később test is készült, egy sziklából, valamint a hozzáillesztett ágakból és levelekből páva lett, legvégül pedig egy képkeretbe készítettünk gesztenyékből és levelekből egy szép virágot.
Minden képzeletünket felülmúlta az eredmény, de még inkább a hangulat, az alkotásba és a természetbe való belefeledkezés. Valahogy ott, helyben készíteni ezeket a kis alkotásokat, tudván, hogy azokat elfújja a szél, elmossa az eső, más, mint amikor otthon vagy az oviban készülnek a műalkotások ezekből a kincsekből. Külön izgalom volt, hogy jól ránk is esteledett, ezért sötétben mentünk vissza a buszmegállóba. Sőt, abból sem volt gond, hogy amikor két hét múlva megint arra jártunk, nyomát sem láttuk a műveinknek.
Azóta pedig akárhol is jártunk ezen az őszön, nyitva tartottuk a szemünket, hol lehet valamiből alkotni egy kicsit. És a dolog tényleg működik, a gyerekeknek általában fantasztikus ötleteik vannak, de még akkor is jól érezték magukat, ha a vizuálisan mérhető siker elenyésző volt. Legutóbbi kirándulásunk során a gyerekeknek például nagyon tetszett a ligetes karsztbokorerdő, ezért amikor megláttak egy nagy mohás követ, rögtön megszületett a mű koncepciója: a zöld kövön a sárga levelek alkották az őszi erdőt, sőt, később a levélnyelekből kirajzolták a turistaösvényt is. Egyszerű és tényleg nagyszerű. És ráadásul arra a sokszor elhangzó gyermeki kérdésre, hogy akkor most bántjuk-e a növényeket, nyugodt szívvel válaszolhattuk: így késő ősszel, a már lehullott falevelekkel bizony már nem ártunk a növényeknek.
Ezért mindenkit csak bátorítani tudunk: kalandra és alkotásra fel, minden bizonnyal van még pár szép őszi nap a tél előtt!
A cikk először 2021 októberében jelent meg.
Best of Pádis-fennsík gyerekekkel
Idősebb lányom tavaly, 11 évesen jelentette ki, hogy most már részt venne egy felnőtt túrán. Így ezen a nyáron célba vettük a Pádis-fennsíkot, az egész Kárpát-medence egyik legjobb túraterepét. A Galbena-kör teljesítését követően be kellett látnom, hogy ez már valóban felnőtt túra volt. Szóval ezennel végleg búcsút vettünk a „túracipellőktől”, így búcsúzik a Túracipellő blog is.
→ TovábbSzlovákia legváltozatosabb szurdoktúrája családoknak lett kitalálva
Két látványos szurdok: létrás mászás, vízesés, búvópatak az elsőben, virágpompában úszó havasi rét felhőbe vesző fenyvesekkel és játszóteres étterem a túra közepén, végül egy újabb vízesés, működő vízimalom és két kilátóból is élvezhető szédítő mélység a másodikban. Mindezt egyben, a Kócs-hegység látványos körtúrájában.
→ TovábbMeghódítottuk a gyerekekkel a Szlovák Paradicsomot
Én úgy nőttem fel, hogy a Szlovák Paradicsom minden természetjáró álma, gyerekkoromban mégsem jutottam el e különleges helyre. Bár felnőttként és a Kárpátok szerelmeseként jártam ott kétszer is, most egy barátomnak jutott eszébe, hogy mutassuk meg a gyerekeknek, elég nagyok és tapasztaltak hozzá.
→ Tovább