A Mecsek gyöngyszemének nevénél csak a kilátása szebb: a Zengő
A hegység legmagasabb csúcsa, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet uralkodó magaslata, tetején középkori várromok szomszédságában impozáns kilátótorony várja a túrázókat, csodás kilátással. Hatalmas tömbjének árnyékában kicsiny falvak bújnak meg, szebbnél szebb látnivalókkal, Püspökszentlászló vagy Zengővárkony külön-külön is megér egy kirándulást. A Zengő és környéke igazi turistaparadicsom, érdemes felfedezni.
Volt egy nagy adósságunk. Legjobb barátommal rengeteget járunk túrázni, számtalan mozgalom és teljesítménytúra van már a hátunk mögött, a sors azonban úgy hozta, hogy a Zengő eddig valahogyan mindkettőnknek kimaradt az úti céljai közül. Így év vége felé, akik egy pici nosztalgiát éreznek a Másfélmillió lépés Magyarországon című kultikus filmsorozat kockáin megőrzött 70-es évek világa iránt, azok ilyen tájban gyakran előfordulnak Zengővárkony szelídgesztenyésében.
Az emlékezés nem tölt ki egy egész napot, ezért elhatároztuk, hogy ha már eljöttünk ide, felmegyünk a Mecsek legmagasabb csúcsára, az általunk még felfedezetlen Zengőre, ha úgy tetszik, régebbi, dallamosabb nevén a Zengővárra. Zengővárkony szélén, a temető mellett egy kis tisztáson parkoltuk le az autót.
Pár lépés után már vesszük is le a sapkát, percekig némán állunk a hatalmas vörösmárvány síremlék előtt, amely egy csodálatos ember nyugalmát őrzi immár harminchárom éve.
Rockenbauer Pál mindkettőnk számára legenda, egy letűnt kor képviselője, egy olyan koré, amely a gyorsan elszálló évtizedek távlatában folyamatosan egyre szebbé válik, amelyben még gyerekek voltunk, amely szebb, tisztább, és talán emberibb is volt annál, mint amiben most élünk. Emlékezünk, de ezt a kort visszahozni már nem tudjuk. Erről és sok minden másról beszélgetve indultunk tovább a Zengővárkony és Pécsvárad határában elterülő kedves kis hobbitelkek közt kacskaringósan nyújtózó kicsiny utcácskákon.
Pécsvárad szélén jellegzetes látnivaló állja utunkat. Az 1986-os ... És még egymillió lépés című filmben látható díszes fém kútfej még mindig megvan, sőt, szebben karban van tartva, mint a filmforgatás idején volt. Az utca neve is ugyanaz: Zengő utca. Azért csak van még, ami emlékeztet a régi szép időkre...
A sárga sáv jelzésen hosszas kapaszkodó kezdődött a Zengővár 682 méteres magasságban trónoló csúcsa felé.
A szép fekvésű, családias kialakítású pihenőhelynél meglepődve tapasztaltuk, hogy milyen sokan jöttek fel ezen a szép, de kissé hűvösnek mondható késő őszi hétvégén a hegyre kutyákkal, gyerekekkel csak úgy kirándulgatni.
Hófoltok tarkította oszlopcsarnokszerű gyertyános-bükkösben értünk fel a hegycsúcson ránk váró felújított, impozáns kilátótoronyhoz. Szeretem megfigyelni a régmúlt emlékeit, a kis bronzkori, vagy éppen avar kori hegyi várak jellegzetes maradványait, a ma is szépen látszódó földsáncokat, melyek itt, a Zengő csúcsán is markánsan kirajzolódnak. A hegytetőt körülölelő sáncok közt egy ritkaságszámba menő, kerek, középkori torony maradványai is beszédesen árulkodnak az egykori Zengővár létezéséről.
Örömmel láttam, hogy a kilátótorony egy régi geodéziai betontorony köré épült masszív acéltorony. Sokkal maradandóbbnak és biztonságosabbnak gondolom, mint a fából készített társait.
A nagyjából háromszáz méteres magasságban megrekedt ködtenger felett déli irányból a Villányi-hegység csúcsai, a Tenkes és a Szársomlyó integettek felénk, kelet felé az Alföld tengersík vidéke hullámzott a végtelenbe, délnyugati irányban pedig a távolban kéklő horvátországi hegyek komor vonulatai zárták a látóhatárt. A fehér paplanból közvetlenül alattunk a Mecsek magasabb hegyei és Hosszúhetény házai emelkedtek ki, Pécs városa felett már ismét a köd volt az úr. Észak felől a Balaton víztükrén megcsillanó napsugarakat véltük felfedezni egy-egy rövidke pillanat erejéig.
Bizony nehezen is akaródzott továbbindulni. A kilátó tövében található pihenőpadoknál ettünk pár falatot, közben pedig eldöntöttük, hogy mivel eddig jól haladtunk, így az eredeti túratervben csak opciósan szereplő Püspökszentlászlót is bevesszük az útvonalba. A sárga, majd a kék csúcs jelzéseket követve ereszkedtünk le a kicsiny zsákfalu felé vezető keskeny, murvás erdészeti útig.
Az egyutcás falucska az elnéptelenedést követően üdülőfaluként született újjá, a jórészt eredeti állapotukban megmaradt parasztházakból hétvégi házak, falusi szálláshelyek lettek. Legnagyobb látványossága az Eszterházy László Pál által 1797-ben építtetett püspöki kastély és a templom, továbbá a kastély kertjében létrehozott arborétum. Mivel minden zárva volt, így csupán a kerítésen kívülről szemlélhettük meg ezeket a látványosságokat. A püspöki rezidencia mellett elhaladva hamarosan újra erdőhatárt értünk, a sárga jelzésen, meredeken emelkedő ösvényen kapaszkodtunk fel a Zengő oldalában kanyargó aszfaltos erdészeti útra.
A Komlós-kanyarnál megcsodáltunk pár szépen kivitelezett útirányjelző táblát, és egy olyan parádés kis házikót is, amely kísértetiesen emlékeztetett Jancsi és Juliska mézeskalács házikójára. Pécsvárad határát elérve gondoltunk egy merészet, és nekivágtunk a Zengővárkony felé vezető jelzetlen erdei útnak, amely a GPS és a térkép szerint egyaránt éppen túránk kiindulópontjához, a híres szelídgesztenyéshez vezet.
A pusztuló, még álló és már kivágott hatalmas törzsek torzói közt lépdelve némi képzelőerővel ízelítőt kaphattunk arról, hogyan is nézhetett ki még alig pár évtizeddel ezelőtt, Rockenbauer Pál idején is ez a híres mediterrán jellegű ligetes erdő, amely szépségével oly nagyon megfogta a híres természetfilmest. A lemenő nap bágyadt, késő őszi fényében fürdő, halódó gesztenyefák melankolikus hangulata méltó befejezése volt ennek az emlékezéssel induló és emlékezéssel is végződő, látnivalókban gazdag, nagyszerű túrának.
Három tó túrája - a Menguszfalvi-völgy szépségei
2025.01.17.Fiatalként, hegymászóként szerettem meg a Magas-Tátrát, nagyon. Most öregedő bakancsos turistaként tértem vissza, és ismét is elvarázsolt vad szépsége, egyedisége. Különösen igaz ez a túránk második napján felkeresett Menguszfalvi-völgyre.
→ Tovább
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
