A Medves türkizkék gyöngyszeme: a Tavas-bánya
Függőlegesen felugró hatalmas sziklafalak közt kékeszölden csillogó víztükörrel megbújó kicsiny tengerszem, melynek vizében édesvízi medúzák, kárászok élik mindennapi életüket. Joggal gondolja bárki ezek hallatán, hogy valamely határainkon túl eső magashegységben jártunk. Pedig „csupán” a páratlan látnivalók sokaságát felvonultató Karancs–Medves-vidék egyik legszebb gyöngyszemét, a Tavas-bányát kerestük fel.
A Salgótarjántól északra, a szlovák határvidéken elterülő hatalmas kiterjedésű bazaltplató, a Medves-fennsík kiváló minőségű kőzetanyagát a 20. század közepéig folyamatosan bányászták. A több mint két tucatnyi kőbánya ontotta a jó minőségű bazaltot, melyet a kőszállításra kiépített kisvasút juttatott le a közeli Somoskőújfalu vasútállomására. Az útépítésre kiválóan alkalmas medvesi bazalt szépen faragott kockakövek formájában Bécs, Budapest, sőt Párizs utcáira is eljutott.
Az eresztvényi Nagy-bánya udvara, ahol 1890-től egészen a '80-as évek közepéig működött bazaltbánya
A medvesi erdők ezekben az időkben robbantások zajától, kőzúzók morajlásától, kisvasutak zakatolásától voltak hangosak. Mindez azonban már a múlté, évek óta csend honol a tájon. A kisvasút egykori töltésein turistautak, kerékpáros útvonalak futnak, melyeken az egykori bányák szinte művészien megfaragott sziklafalait, lenyűgöző bányakatlanjait kereshetjük fel.
Egy látványos kilátásokkal fűszerezett Medves-fennsík-körtúrával ezt a kis tengerszemet kerestük fel mi is első tavaszi túránkon.
Rónaság félezer méteren: a Medves-fennsík
A Medves-fennsík panorámája
Évszázados bükkerdőben madárcsicsergésre ébredni az élet apró kis ajándékának számít a mai rohanó világban. Ha ez az élmény kiegészül egy jó reggelivel és egy forró feketével, akkor bizonyosan elmondhatjuk, hogy ezen a napon már megérte felkelni. A Medves-vidék szívében, Eresztvény gyönyörű bükkösében meghúzódó szállásunk parkolójából indulva pontosan ilyen hangulatban vágtunk neki az előttünk álló alig tíz kilométeres túránknak.
Eresztvény játszótere
Eresztvény egykoron bányatelep volt, a bazalt feldolgozására és szállítására rakodó és kőzúzó volt kiépítve ezen a területen. A fennsík peremén, közel ötszáz méteres magasságban nyújtózó tisztás ma a kirándulók és túrázók paradicsoma, csodaszép játszótér, büfé, és egy tavacska is várja az ide látogatókat.
Kilátás Somoskőre az egykori bányavasút töltéséről
A játszótér mellől induló zöld tanösvény jelzésen erős kaptatóval alig húsz perc alatt elérhetőek a legszebb kőbányák, de mi nem ezt az utat választottuk. Szeretünk ezen a páratlanul szép tájon túrázni, most sem akartuk kihagyni az egykori kisvasút töltéséről nyíló pazar panorámákat, és a Medves-fennsík egyedülálló hangulatát, ezért némi kerülővel, a piros kereszt jelzésen, a Petőfi-sétányon indultunk a határ peremére szorult kicsiny palóc falucska, Somoskő felé. Ezúttal sem kellett csalódnunk, több pontról is nagyszerű kilátás nyílt a karcsú sisaktornyos kis erősségre, és a körülötte emelkedő, többnyire már a szomszédos Szlovákiához tartozó hegyekre.
Pihenő a Medves-fennsíkon, a háttérben a Karancs, a Sátoros domborulatai és Somoskő vára
A Medves platójára ebből az irányból is szuszogtató kapaszkodó vezet fel, de az élmény, amely odafent fogad, minden fáradtságért kárpótol. Középhegységi magasságban, közel 550 méteren vagyunk, mégis úgy szárnyalhat a tekintetünk, mint a végtelen alföldi rónaságokon. Szinte az orrunk előtt, karnyújtásnyira emelkedik a határ túloldalán rekedt 660 méter magas Sátoros, előterében az innen gyerekjátéknak tűnő somoskői várral, mögöttük, a távolból a 727 méter magas „palóc Olimposz”, a Karancs hatalmas tömbje integet felénk.
Somoskő vára, immár a Medves-fennsíkról
Nem bírunk betelni az élménnyel, le is ülünk picit a kellemes tavaszias langymelegben, és csak csodáljuk a tájat. Rövid pihenőnket dél felől a Salgó vára, északi irányból pedig a Medves-fennsíkot kialakító egykori bazaltvulkán mára már erősen lepusztult főkürtője, a Medves magosa vigyázza. A rövidke pikniket követően a medvesi zöld jelzésen indultunk tovább a ligetes erdők borította fennsíkon, majd egy jelzetlen útra fordulva, gyönyörű tájakon sétálva értük el a kőbányákat felkereső tanösvény zöld T betűvel jelzett útvonalát.
Tengerszem a bazaltfennsíkon: a Tavas-bánya
Széles szekérúton, a tanösvény jelzésén alig tíz perc gyaloglás után egy girbegurba rönkökből készült fa lépcsősor és egy „Tavas-bánya” feliratú kis tábla hívogat jobbról, amely a bánya felső peremén kialakított kilátóponthoz vezet.
Első pillantás a Tavas-bányára
Mi tagadás, ebből az irányból ritkán érkezünk ide, pedig a látvány, ami innen fentről tárul elénk mellbevágóan szép.
Türkizkék, vagy türkizzöld, mélykék, avagy világoszöld, eldönteni nem lehet, mert a vidáman játszadozó napsugarak csalfa tréfát űznek érzékszerveinkkel. Nem lehet, és talán nem is kell, mert amit itt találunk, azt leírni szavakkal igen nehéz lenne, fényképek tucatjai sem adják vissza teljesen. Egyszerűen jó itt lenni, hallgatni a csendet, és csak úgy létezni a tűzben született bazalt és a jéghideg víz alkotta léleknyugtató harmóniában.
A Medves türkizkék gyöngyszeme
Persze felmerül a kérdés, hogyan is jött létre ez a kis mesevilág itt, a bazaltfennsík peremén, félezer méteres magasságban? A választ a közeli táblákon olvashatjuk. Eszerint a több tíz méteres vastagságú, jó vízelvezető bazaltréteg alatt egy közel húszmillió éves üledékréteg húzódik, amely vízzáróként viselkedve fogja fel a kőzeteken átszivárgó vizet, ezzel az évmilliók során egy hatalmas víztestet hozva létre a bazaltban, melyet a bányászat során elértek.
A kis tavat a beszivárgó rétegvíz mellett a csapadék és hóban gazdag telek után, hóolvadáskor egy kis vízesés is táplálja. A tó számtalan vízparti élőlénynek nyújt otthont, a csillogó víztükör alatt az édesvízi medúza, az inváziós naphal és az ezüstkárász nyert életteret.
Az álomvilágból egy idősebb turistacsapat csacsogása zökkent ki, akik nemes céllal érkeztek. Mint minden szép helyre, ide is eljutnak sajnos olyanok is, akiknek nem feltétlenül kéne, és rengeteg szemetet hagynak maguk után. Nyomaikat vagy a természet fedi el idővel, vagy valaki más takarítja fel utánuk. A lelkes kis csapat mindegyik tagjánál zöld szemeteszsák jelzi, hogy ők azok, akik vállalták, hogy eltakarítják. Le a kalappal előttük, becsülendő a lelkesedésük!
Az eresztvényi Nagy-bánya katlanjában
A kőbányákat felkereső tanösvény jelzése a Medves-vidék legnagyobb és legtovább működő kőfejtőjén, az eresztvényi Nagy-bányán keresztül vezet vissza minket Eresztvény felé. Az 1890-től egészen a '80-as évek közepéig művelt hatalmas bánya már-már felhagyott, többhektáros udvarára egy meredek sziklafalon kialakított keskeny csapás vezet le. Ha nem puffogtattam volna már el minden jelzőt a Tavas-bánya hangulatának leírására, akkor most itt is megtehetném, így viszont csak annyit mondanék: ez a monumentális bányakatlan a lemezesen elváló bazaltformáival, hatalmas sziklaletöréseivel, kristálytufafalával szintén lenyűgöző látvány.
A Nagy-bánya katlanjában
A bánya Eresztvény felé eső, felső peremén kialakított turistapihenő padjainál ismét megpihentünk, tudtuk, hogy már csak egy alig húszperces ereszkedés maradt vissza a célpontig. Mintegy zárszóként érkezett fölénk egy jókora esőfelhő, amely az eddig lágyan simogató tavaszi napsütést immár véglegesen eltakarta, jelezvén ezzel, hogy ideje hazaindulni.
A túra utolsó pihenője a bányaudvar felett
Hétvégi telkek, elhagyott és épülő kis víkendházak közt meredeken ereszkedve értünk vissza az eresztvényi játszótérhez, amely a borús idő ellenére is megtelt piknikező családokkal. Vidám gyermekzsivaj közepette, jókedvűen baktattunk a közeli szállásunkon várakozó autónk felé. Ezen az alig 10 kilométeres kis túrán ismét rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak, így sokadszorra fogalmazódott meg bennem a gondolat: legyen bár ősz vagy tavasz, tél vagy nyár, gyerekekkel, barátokkal, vagy éppen egyedül, teljesen mindegy, ezen a vadregényes, történelmi hangulatot árasztó, geológiai csodák tucatjait felvonultató gyönyörű tájon, a Karancs-Medves-vidéken kirándulva mindenki, minden időben megtalálja a maga számára kedves, életre szóló élményét.
A cikk először 2019 márciusában jelent meg.
karancs-medves-vidék / túrázz felelősen / vigyázzunk egymásra / túra / medves-fennsík / medves-vidék / tavas-bánya / eresztvény
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
